Sziasztok!

Nos kezdem rendbe szedni magam, már kezdek fényt látni a mélységből. Az életemen változtatnom kell, ezt tökéletesen látom. És drasztikusan.

Drasztikus változást kezdtem tanulmányaim folytatásának irányában is. Az új tervek szerint egészségügy felé fordulok. Végül is véremben benne van... anya is, mama is ápolónő, másik mamám kisgyermekgondozó...hát úgy döntöttem folytatom ezt az irányt. Legalább segítségem is lesz hozzá. Az új tervek szerint a 3 szak, amit be fogok jelölni következő évben: védőnő, szülésznő, egészségturizmus szervező.

A sors és talán az angyalkáim is valami miatt engem nagyon el akar juttatni Nyíregyházára. Ugye ott lett volna a szóbeli érettségim, és a mostani szakok, amiket kinéztem magamnak ezek is mind ott vannak. Egész pontosan én a Debreceni Egyetemet néztem ki, és akkor döbbentem rá arra, hogy ennek a karnak az épülete Nyíregyházán van. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy az életemet majd Nyíregyházán fogom folytatni. Vagy Szegeden, mert a védőnő képzést az van ott is, és ott meg van sok ismerősöm.

Viszont, ha ezeket a szakokat szeretném bejelölni, akkor ahhoz tennem kell egy érettségi vizsgát vagy bioszból, vagy fizikából, vagy infóból, vagy kémiából, vagy eü alapismeretekből, vagy közgáz alapismeretekből. De szerencsére elegendő egy középszintű is, aminek minimum 70%-nak meg kell lennie. Ezt azért kivitelezhetőnek találom főleg, hogy májusig van rá időm. A biosz és az eü alapismeretek között vacillálok. A biosz azért lenne jó, mert abból minden könyvet be tudok szerezni és fel tudok rá készülni. Viszont, ha tényleg egészségügyi pályára akarok menni, akkor meg nem ártanának alapok, ezért lenne jó az eü alapismeretek. Viszont, ahhoz 4 évet kellene bepótolnom 1 év alatt. Ez még döntésre szorul.

Most annyi reményem támadt a felvételi eljárással kapcsolatban, hogy ha mégis bevezetik ezt a 2 emelt érettségi alapkövetelményt, akkor talán rám nem fog vonatkozni, mert a régebbi eljárásban végeztem. Nagyon remélem, hogy tényleg így lesz és van még esélyem tovább tanulni.

Következő lépésként ma voltam benn a munkaügyi központban és regisztráltam magam. Még ezzel kapcsolatban van intézni valóm: megtudni, hogy mikor szűnik meg a hallgatói jogviszonyom, arról igazolást kérni, bemenni a TB-hez, az APEH-ba. Az ügyintéző beírt engem ilyen irodai munkára, ami persze jelenleg nincsen, de ha lesz, akkor értesítenek. Most jön majd az a része, mikor bújom az újságok és a net álláshirdetéseit és telefonálok és megyek a munka után.

A pasi kérdés meg... na az most bonyolult. Még én se igazán bogoztam ki, meg nem is szívesen írnám le az eseményeket. A lényeg, hogy a Kakukkos históriát szépen lezártuk. Külsőleg, mert azért nem teljesen vagyok még rajta túl, de haladok. Bár kicsit bonyolítom a dolgokat, pedig nem kellene. Na mindegy, ez tényleg bonyolult jelenleg. Erről inkább személyesen mesélnék annak, akit érdekel és megosztanám vele.

Nagyon köszönöm azoknak, akik mellettem állnak. Nagyon szeretlek titeket és ne aggódjatok, az a Daisy kezd visszatérni! ;)

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos, hát megtudtam az írásbeli érettségim eredményét. Tudtam én, hogy nekem nem jár ki semmi öröm. Nem a legfényesebb, olyannyira, hogy nincs értelme elmennem szóbelizni. Annyit már nem tudok rajta húzni. Ez van. Legalább így 2.-án végzek. Utána meg megyek a munkanélküli hivatalba, hogy adjanak nekem valami munkát. Valaki nem tud esetleg valahol takarítónői állást? És sajnos jelenleg nem viccelek. Komolyan kérdezem. :/ Nem tudom mi lesz, hogy lesz, lesz e egyáltalán valahogy. Ha egy életet el lehet kúrni, hát akkor nekem összejött. Ez igen, ezt sikerült elérnem. Egy romhalmazt csinálni az életemből. Na segond, majd csak lesz ez valahogy...

Más. Rájöttem, hogy a blogom már pár napja elmúlt egy éves. Így hát úgy döntöttem ráfér egy kis design váltás. Amúgy sem lesznek olyan színesek az elkövetkezendő napjaim, így jobban is megy a jelenlegi háttér hozzá. Ha lesz erőm hozzá, akkor vissza is olvasom az elmúlt év eseményeit. De most még túl fájó elolvasni azt, hogy dőlhet romba az életem.

Most megyek, hátha a szóbeli záróvizsgámon át tudok menni. Bár én már semmiben sem hiszek...

Bye Daisy

Sziasztok!

Azért nem a megszokott narancssárga betűvel írok, mert sokkal sötétebb a jelenlegi álláspontom, mint, hogy színesbe lássam a világot. Ígértem, hogy blogolok, így hát meg is teszem. Leírom mik szakadtak rám. Szépen, sorjában. Kezdjük az elején.

Pár héttel ezelőtt megtudtam, hogy nem sikerült a nyelvvizsgám. Sikertelenségem innen indult el.

Aztán jött a csütörtök. Kaposváron voltam beteljesíteni legnagyobb álmom, vagyis, hogy színésznő legyek. Persze nem sikerült. Enyhébben megfogalmazva közölték velem, hogy esélyem nincs a pályán.

E kettő még nem is annyira tört le, talán mert számítottam, hogy sajnos ez így fog alakulni. Lehet rossz volt a hozzáállás, bár azért reméltem, tehát nem voltam teljesen negatív. Na mindegy.

Csütörtökön holt fáradtan hazaértem 2 nap alatt 12 órát utaztam, plusz a stressz, hát kifáradtam, mit ne mondjak. Hazaérve vágytam arra, hogy gondoskodást, megértést, támogatást kapjak. Én naiv azt hittem az ember szerelme ezért van, hogy támogassa a másikat, mellette álljon. A nagy lószart! Képembe röhögött az élet és megmutatta mit is érdemlek. Csak egy annyit kaptam, hogy hülye vagyok, minek oda mentem, miért nem a pestire stb. Próbáltam magyarázni, hogy miért döntöttem így, hogy talán én kicsit jobban belelátok a dolgokba, mivel már azért jó pár éve benne vagyok ha egy kis részről is ebben a világban. De a nyilast meggyőzni...mission impossible. Szerinte ez nincs így. És ezzel el voltam intézve. Semmi, hogy nem baj, te megpróbáltad, vagy egyéb más kedves szó. Ültem tovább néztem a camon keresztül, unatkoztam, fáradt voltam. És csak azt láttam, hogy milyen jól elbeszélget valaki mással, mosolyogva, felszabadultan. Én meg ülök, nézem és csak azt érzem, hogy amit az elején kaptam a teljes figyelmet, nekem ebből már szinte semmi sem jut. És ez már nem most kezdődött, már egy jó ideje figyelgetem, ahogy mással beszélget. És ne legyek féltékeny. Hogy a fenébe ne, mikor a kezemből csúszik ki az, amiről azt hittem az enyém?! De talán csak én hittem...ostoba voltam. Már belátom, de ez nem javít a helyzeten. Ettől függetlenül ugyanúgy fáj. És fáj az is, hogy mielőtt kimondtam a végét, mondtam, hogy hagyom őt beszélgetni. És a szemembe hazudta, hogy most ráírt mindenki, pedig 2 hónapja senki. Vicces... És aztán még az ő lelke volt sértve, hogy én nem kérdeztem meg, hogy vele mi történt. Bocsánat, hogy nem ápolgattam a kicsi, pici lelkét, mert meghúzták egy vizsgán, amit majdcsak felvehet még újra és megpróbálhatja, mikor nekem épp az álmaim törtek össze. Jó persze, nem látszott rajtam. Nem mutattam, de egy kis tüskét azért kaptam. Így kimondtam a végét. De, ami még ennél is jobban fájt, hogy nem fogta fel miért. Ő azt hitte, csak szimplán féltékeny vagyok és majd holnapra kipihenem. De nem, nem bírtam tovább sanyargatni önmagam. Nem bírtam elviselni, hogy nem kapok már szinte semmit. Nem kaptam azt a szeretetet, törődést amire vágytam volna. Nincsenek nagy elvárásaim, tényleg nincsenek, nekem nem nehéz megfelelni, nagyon egyszerű a képlet: szeressen úgy ahogy vagyok, és álljon mellettem és támogasson. Ez olyan nehéz? Olyan nehéz lett volna találkozni velem? Az utóbbi hónapokra már szinte csak virtuális kapcsolatot éltünk. Ha hetente találkoztunk, akkor sokat mondtam. És mégis kitartottam, reméltem, majd jobb lesz, majd lesz rám több ideje. Majd felmegyek msn-re és beszélgetünk, megbeszélünk valamit. Aztán felmentem msn-re és volt, hogy néztem, ahogy mással beszélget. És aztán felvillanyozva megkérdezi, hogy holnap találkozunk? Örülök, mint majom a fejének, megkérdezem, hogy és mit csinálunk? Erre a válasz: msn-ezünk. Kösz... Én nagyon sokáig tűrtem, és aláztam saját magam. De elég volt. A legrosszabb, hogy tudom így jobb nekem, mégis rohadtul tud fájni.

És ez még mind semmi. Ez volt a csütörtöki napom. Pénteken felkelek, leülök a gép elé és mit tudok meg? Nem sikerült az írásbeli záróvizsgám sem. Semmi, soha, semmi... Na itt a jéghegy köztem és a jövő között. Mivel ez nem sikerült, így ugyan még szóbelizni mehetek, meg a szakdogám is megvédhetem, de nem lesz papírom. Majd jövőre mehetek újra. És ha papír nincs plusz pont sincs, ha plusz pont nincs nem vesznek fel sehova alapszakra, ha nem vesznek fel, akkor... ugyan mihez kezdek? Egyetlen esélyem van, de az olyan halovány és olyan kivitelezhetetlen, főleg ebben a nagy sötétségben ahol vagyok. Ez nem más, mint az érettségim. Annak holnap tudom meg az írásbelinek az eredményét, és talán ha nem sikerült olyan rosszul (amire semmi bizonyíték), akkor talán a szóbelivel még húzhatok rajta és talán van esélyem bekerülni. Talán... De ez a talán nagyon rezeg... Június 6.-án van a szóbelim, van 28+28+21 tételem összesen és ennek kb. a fele nincs kidolgozva, nemhogy megtanulva. És június 2.-án van a szóbeli záróvizsgám, tehát addig képtelenség, hogy azzal is tudjak foglalkozni. A szóbelimnek viszont meg kéne lennie, mert ha a szakdogavédésem sincs meg, akkor még egy új szakdogát is írhatok. Tehát ha így nézem, akkor lesz durván 4 napom kidolgozni és megtanulni érettségire a dolgokat. Bár ez holnap eldől, mert ha az írásbelim úgy sikerült, akkor már a szóbelire fölösleges is elmennem. És ha meg nem megyek el akkor jó kérdés, hogy mihez kezdek, vagy egyáltalán minek is élek. Jó, hogy akkor ért ez a sok minden, akkor roppantam össze, mikor itthon voltam, így legalább anyáéknak sikerült életet önteni belém. Ha nincsenek, lehet, hogy elkövettem volna valami butaságot. Így most nagyon kilátástalan az egész helyzetem. Gőzöm nincs mihez kezdek magammal. Anyáék mondták, hogy majd dolgozok egy évig, aztán megcsinálom az írásbelit, meglesz a papírom, meg a pluszpont és mehetek vissza. Igen ám, de jövőre már megint akarnak változtatni a felvételi eljáráson, 2 emelt érettségi, meg egy természettudomány...Semmi esélyem egy normális életre. Aztán meg maradjak itthon és élősködjek anyáék nyakán? Nem erre nem vagyok képes. Majd megyek a tescoba terméket pakolni, aztán majd csak megélek valahogy. Ha meg nem, hát így jártam...

Na és mindezen események súlyával indultam el pénteken örülni más boldogságának és révbe ért életének: mostoha nővérem esküvőjére. Hát nem volt könnyű, főleg, hogy nagyon rég, nagyon máshogy terveztem el. Úgy gondoltam lesz valaki mellettem. De nem volt. Annyiból jó volt, hogy legalább egy-egy időre sikerült a gondolataimat elterelni, így olyankor egész jól éreztem magam. Aztán szombaton a lagzin, meg Rozi gondoskodott arról, hogy elfelejtsem a gondjaim. Sikerült is tőle más állapotba kerülnöm, szerintem nem a legszebb látvány voltam, de legalább jól éreztem magam. Vasárnap már nem ezt mondtam, mikor is még aznaposan ránk virradt a reggel, nem sok alvással... Így a vasárnapot leginkább csak fetrengéssel töltöttem. Azért este csak felhajtott a kíváncsiság, beléptem rejtve msn-re és ott fogadott a valóság: fent volt, de az én arcom helyett ismét az övé volt a kép, és a pár nappal előtte olvasható kiírás (HIÁNYZOL ♥♥♥♥♥ SZERETLEK Picur!!!! ♥) már eltűnt. Tehát most már ő is komolyan vette és tényleg vége. Véglegesen. Nincs újra.

Hát ez van...több sebből is vérzek... :( Ugyan hol vannak most az én angyalaim? :'(

Bye Daisy

Sziasztok!

Na ha már annyian vágytak az élménybeszámolóra, mi meg füzetet nem vezettünk, gondoltam írok egy blogbejegyzést arról a bizonyos szombati állatkertes kukactaliról. Nekem is jobb lesz, mert addig sem azon az idióta, hülye nyilason jár az agyam, akitől tegnap óta idegbe vagyok! :@ Ha valamit kihagynék, azért is Ő a hibás! :@ xD

Na kezdjük az elején...2011.04.23. Kukactali Daisy szemszögéből...

Reggel 6.45: csörög az a nyamvadt ébresztő. Kinyomom, majd tudatosul bennem, hogy most jó napra ébresztett. ☺ Hallom ahogy a kávém bejön a szobába, majd az asztalon megpihen. Én még fordulok egyet. Már épp eltervezem, h lemászok érte, mikor csak felrepül hozzám. (Jó nem kell ám hülyének nézni, természetesen a kávém nem maga mozgott, hanem volt egy kis segítsége... xD) Kávé gyomorba, szemem kipattanva megyek és végzem a reggeli teendőket.

7.45: kimegyek a helyi járatos buszhoz, utolsó szavakként még közlöm, hogy valószínűleg mivel jövök, aztán átsétálok a buszmegállóba. A buszra felszállva megtudakolom, hogy a jelenleg már vonaton utazó kukacok merre kacarásznak (hű de poénos vagyok...xD).

8 körül: Megérkezek a vasútra, jegyet megveszem, ránézek a táblára, hogy honnan indul a vonci, és már ott látom "10 perc késés". Nem baj, szépen kisétálok a peronra, leülök a padra és várok. Később bemondják és kiírják "15 perc késés". Ekkor már fontolóra veszem, hogy elindulok a vonat elé és magam behúzom azt a vonatot. :D

8.35 körül: végre beér a vonat, a 21-es kocsiba felszállok és keresek, kutatok és találok!!! Két kukacot szorítok gyorsan magamhoz. ♥ Az én helyjegyem persze másik kocsiba szól, de ha bemerne szólni a kalauz, akkor vagy Ori reggeli lenne belőle, vagy épp a Maffiával kéne szembe néznie. :D Így hát elfoglalom méltó helyem a karfán és utazunk. Dől belőlünk a szó, na meg a hülyeség is, a hasam alig fél órai utazás után már fáj a sok röhögéstől. :D

9 körül beért a vonatunk a nyugatiba egyből kaptunk a nyakunkba egy Kicsilányt! Aztán jöttek sorba, egy Orsi, egy Bogi és egy Detti (aki előlem bujkált, de nem sokáig muhahaha! xD). Szegény Kicsilány ott tudta meg, hogy Narink az most nincs, így volt egy kis elszongyolódás, ahol még az én bociszemeim se mindig csaltak mosolyt az arcára. De töretlenül próbálkoztam!

Népszámlálás, csapat összeszedés és irány a West End és a Starbusks! Starbucks előtt találkoztunk egy új kukaccal Vikyvel. Édes a kis csaj, kicsit visszahúzódó, de ha megnyílik igazi kis locsifecsi! ☺

Starbucksba legtöbben magukhoz vesznek valami ébresztőt, ki kávét, ki forrócsokit, ki karamellás izét. Én személy szerint semmit, mert féltem, ha még egy kávét benyomok, akkor olyannyira túlpörgök, hogy leállítani nem lehet és nem tudnak velem mihez kezdeni. xD A fényképező már itt előkerült, asszem a képet senki nem úszta meg... ellentétben a nyáltengert, amit a cuki kölkök köpőcső gyanánt feltaláltak... na ezt talán szerencsésen megúsztuk...vagy mégsem Bogi? :D

A kakukkos óra bekakukkolt...jah nem az még aludt, bocs :@ xD... Szóval óránk ütött s mi indultunk az állatkertbe! A jegykezelő spórolt nekünk egy jegyet (amit aztán anya ügyesen kimosott nekem...-.- xD), a mozgó gépjárműből majdnem kizuhantunk, de azt hiszem egészben érkeztünk az állatkerthez. Bár harci sérülést már beszereztünk...csúnya oszlop neki ment Kicsilánynak!

Állatkert előtt állva Chériet várva döbbenünk rá, hogy csoportos jegy 10 főtől van. Na rajta szerezzünk még egy embert... pontosabban kettőt...egész pontosan két diákot! Kicsilány szorgoskodik, transzparenst készít, majd magával ránt és közli, hogy "azt ott, azt a két lányt, de mondjad már nekik". Így hát erőt véve magamon leszólítottam szegényeket...de hát így ők is, meg mi is jól jártunk! Így kell spórolni! :D

Chérie is befut, körbeölel mindenkit, mi is jól megszorongatjuk, majd mondja, hogy jön majd Egerbe. Hát ha lehet ezzel még jobban feldobta a napomat! :D Az állatkertbe beérve, csipet-csapatot még az elején elkaptam és Kicsilány kérésére meglett a nyalóka...így kapott mindenki. ☺ De még jó, hogy ott az elején átadtam, mert tudtam, hogy később úgy is szétszéledünk.

És aztán a kukacok szájukból kilógó nyalókákkal megszállták az állatkertet! Láttunk rengeteg mindent, fókákat, jeges macit, hódokat, majmokat, hófehér farkasokat, párzó oroszlánokat, Lulukat és Jancsikat (értsd teknősöket :D), leopárdokat, édesen alvó tigriseket (akárcsak magamat láttam volna alvás közben xD), macikat, hüllőket, csúszó-mászókat, sáskákat, zsijáfokat O.O (ahogy én affektálnám xD), elefántot, kis cuki szőrgombócokat, hiénát, SZURIKÁTÁKAAAAT, vízilovakat, orrszarvút, Julieneket (xD), lajhárokat, madarakat, halakat, medúzákat és mi egymást. Na nehogy bárki azt higgye, hogy mindezt fejből írtam...puskáztam a képekből! xD

Igazából annyi mindent láttunk, hogy a felét fel nem tudnám sorolni, az viszont biztos, hogy velük mindez iszonyat jó volt! ♥ Persze ki nem hagyható a szoborra mászás, és az Orsi lecsúszása onnan a röhögéstől, meg aztán a "tengeri malac" is megjelent az állatkertbe. A lábunkat lejártuk, néhányukat a nap is megkapta, de mindez kit érdekelt akkor és ott? Az idő gyorsan telt és azt vettük észre, hogy korognak a pocakok és ha még meg akarjuk tömni őket, akkor el kell indulnunk, mert lassan haza kell mennünk. Így hát az állatkertből maradtak meg nem nézett, kukacok által fel nem térképezett területek, na de azt majd legközelebb! ;)

Vissza indultunk hát és megszálltuk a mekit! Csodák csodájára én is egész hamar legyűrtem a sajtburimat...na jó a sült krumpli az már egy másik kérdés volt. :P Chérienek meggyűlt a baja a nyiklő-nyakló pohárral, na meg a benne lévő jeges vízzel, ami nem pont ott hűsített ahol kellett volna! xD Indulás előtt még Orsi és Kicsilány futottak egy gyorsat, aztán jött a búcsú: Bogi, Orsi és Kicsilány elindultak a buszukhoz.

Mi a maradék csapat pedig beültük a West Endbe a Karmába kávézni meg dumálni. ☺ Jó volt locsi-fecsiztünk mi mindenről. Ki panaszkodtuk magunkat, aztán meg már megint az a fránya idő. Hogy egy nap miért csak 24 órából áll?!

Na így történt, hogy visszasétáltunk a nyugatiba és ott álltunk a vonat előtt. Én személy szerint halál nyugalomba, mint aki pesti és nem is megy sehova. Na jó, ezt próbáltam saját magamnak is bebeszélni, de azért csak ott volt bennem, hogy francba, hogy már haza kell menni.

Végül felszálltunk és elhagytuk a fővárost. A vonaton pedig agytekervényeinket megmozgatva, az intelligencia magas határait feszegetve nyűttük a p betűs szavakat. De, hogy mekkora a szókincsünk apám! Szolnokig simán kitartott a játék, de még tovább is! Ceglédnél figyeltem fel először, hogy hú basszus, nekem lassan le kellene szállnom. Végül begördült a vonat Szolnokra, én leszálltam, még integettem egy utolsót, majd ők mentek tovább Debrecenbe és pedig haza.

Hazafelé sétálva még mindig a p betűs szavakon pörgött az agyam, meg aztán az aznapi eseményeken. Jó volt, nagyon jól éreztük magunkat. Persze azért mindannyiunk eszébe jutottak azok, akik nem voltak ott. Hiányoztak és felemlegettük őket! De, majd legközelebb ők is ott lesznek! ;) Lélekben most is velünk voltak ám! ☺

Remélem azért túl sok mindent nem hagytam ki, de ha mégis, akkor az a hozzászólásokban pótlásra kerül, tapasztalataim szerint! ☺ ♥

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos megértettem a tegnapi feszültségekkel teli este forrását: ősszel megy ki Hull-ba Erasmus-sal... Nem, nem mondom, hogy örülök neki, de legalább tudom, hogy miért volt olyan, amilyen. Lehet megint csak naívság, de ezzel feltételezi, hogy ősszel még együtt leszünk és tulajdonképpen az volt a baj, hogy akkor mi lesz. Legalább a lelkem most nem forrong. Persze a franc akarja, hogy kimenjen és minimum 3 hónapig színét se látom, maximum virtuálisan és kitudja hány csaj fog rányomulni és lehet, hogy fülig szerelmes lesz ott valakibe és feleségül veszi én meg majd lesek a lukon...de lehet ez fordítva is, közben rátalálok életem szerelmére. Nem tudom még, hogy, hogy lesz. De az utóbbi időben a felfogásom: a tegnap a múlt, a holnap a jövő, a ma a jelen...és én a jelenben, a jelennek élek. És míg a jelenben, a jelen pillanatában jól érzem magam, addig nem érdekel mi lesz a következő pillanatban. Tudom ez maga a struccpolitika, és csak a fejemet dugom a homokba. De nekem ez így jó. Vagy ha nem is, akkor is be tudom saját magam csapni, hogy jó. Túléltem mégegy hullámvölgyet...remek! Különben meg tipikus nyilas...idézem: "Túl éles a nyelve, és észre sem veszi, hogy mikor bántja meg a másikat." Ezt írják a csillagok... De ugyanakkor ezt is írja: "a Vízöntő társ megadhatja azt a függetlenséget, amire a párkapcsolatban szüksége van." Ez is bizonyítja, hogy muszáj elengednem. És különben sem mondhatom neki, hogy márpedig el ne merjen mozdulni mellőllem. Nem tilthatom meg neki, hogy kimenjen. Persze jobban örülnék, ha maradna mellettem, de minden nem lehet tökéletes. Úristen komolyan nem vagyok normális, ahogy a hangulati állapotaimat változtatom. Hihetetlen, mint aki klímaxol. Nem baj, a legnagyobb bajom az volt, hogy nem értettem mitől kaptam tegnap mindazt, amit kaptam. Mára megértettem. Utálom, ha valamit/valakit nem értek meg. Amint megértem máris jobb. A tudatlanság és a bizonytalanság a két legrosszabb érzés a világon. Ennél rosszabbat nekem nem lehet kitalálni. De most már könnyebb kicsit a lelkem. És jó volt végre megint ömlengeni az egészről és kiírni magamból. Nem is tudom miért nem blogoltam már olyan rég. Főleg most, mikor kitudnék magamból írni mindent. Főleg úgy, hogy tudom utánna nekem is jobb lesz. Ezáltal tudom összegezni magamban a dolgokat, és levonni a következtetéseket. Na jó, vissza fogok most már térni! Szegény blogocskám teljesen magányos volt már. És tudom, nem csak a blogocskám hiányolta a bejegyzéseimet. :$ ♥

Na jó, rizsát beszűntetem, mondat végére pontot teszek, és lezárom blogbejegyzésemet.

Bye Daisy

Sziasztok!

Ez egy olyan, "lehet, hogy csak én értem bejegyzés" lesz. Előre is bocsánat, ha értelmetlen zagyvaság. De ki kell írnom magamból. És azért is bocsánat, hogy rég nem blogoltam. Szóval...

Vaj velem van probléma? Képtelen vagyok normális kapcsolatot kialakítani? Elátkozott vagyok? Miért történik meg az, ami történik? Miért nem lehet minden szép és jó és kiegyensúlyozott? Tényleg nem tudnám kifejezni érzelmeimet? Kétes jeleket küldenék? Értelmetlen kérdések. Erre választ nem kapok. Oly bonyolult személyiség lennék? Nehéz engem megérteni? Nem! Csak törekedni kéne megérteni. Csak hallgatni arra, amit mondok, ahogyan mondom. Vaj szeretve vagyok? Vagy csak úgy mondva vagyon? És én miért szeretem? Miért vagyok ilyen naív és ostoba? Nem akarom elveszíteni! Vagy talán sosem volt az enyém? Sosem vesztheted el azt, ami nem is volt a tied... Milyen igaz. Mégis mit tehetnék? Én úgy érzem mindent megteszek, de ezek szerint mégsem. Már megint megkaptam...nem érdeklődöm. De basszus, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Ez vagyok én. Kívülről egy nagyon nyitott, exibicionista nőnek tűnök, de valójában egy visszahúzódó kislány vagyok. Igen talán tényleg konzervatív vagyok. De ha igazán ismerne tudná mindent megtennék érte. De nem látja, vagy csak nem akarja. Tök mindegy, a végeredmény ugyanaz. "Mert mindig én írok, én kérdezek" S én erre mit válaszolok? Semmit. Mit is válaszolhatnék. Vesszek vele véglegesen össze? Nem, abba beletörnék. És már megint csak nyelek, tűrök, nyelek, tűrök... Ez a szerelem. Ez aztán igen. Pont erre vágytam. Ez az a kúrva nagy rózsaszín világ. Vagy talán másnak tényleg az. Nekem ebből nem jut. Nekem csak a hullámvölgyek jutnak. A kibaszott hullámvölgyek! Valami baj van velem. Tudom. Valami difi van bennem. Ez nem normális. Velem semmi sem normális. Én sem vagyok normális. Mégis mi a francot tegyek? Visszamegyek vasárnap reggel nem elég...mondom megyek szombat este az se jó... De ő mindig, mindent jól tesz, mert ő tökéletes! Miért tartunk itt 2 hónap után? Hol rontottam el? Nem itt kéne tartani, mindennek a legjobban kéne menni. Nem msn-en összeveszni. Aztán meg engesztelésül küldeni a szivet... Baszki ne szivet küldjél, hanem ************************!

Ok abba hagytam. Ez most jól esett. Mégegyszer bocsánat az egész értelmetlenségért! Ha végig olvastad, ne haragudj, hogy vesztegettem az időd kedves olvasóm! És még annyit, nem szakítottunk. (...még)

 Bye Daisy

Sziasztok!

Chérie, köszi, hogy hozzájárultál a címemhez! :P És már elástam magam, hogy csak most írok. :$ Először is, eszembe jutott, hogy a legújabb angyal szerzeményeimet még nem is mutattam. Na kezdem ezekkel.

Őt még télapóra kaptam. Annyira tetszik. És nem is mertem elhozni Egerbe. A boltba és a bolttól hazafelé is úgy hoztam, mint a hímestojást, hogy nehogy az üveggömb amin ül összetörjön. "Ha összetörik én belehalok" - volt a felkiálltásom aznapra. ☺

Ő karácsonyi dísz volt a galériámba. Anya fogta, megtalálta és adta nekem. Mondanom sem kell, hogy akármennyire is karácsonyi díszítés, nekem még mindig ott lóg a falon... :P

Őt pedig Szivecskétől kaptam karácsonyra! ☺ És szivet tart a kezébe! ^^

Ez pedig a legújabb fülbevalóm. Angyalszárnyas! *.* Mikor megláttam egyszerűen képtelen voltam otthagyni! Gyűlik az angyalos kollekció...már megvan a nyaklánc, a fülbevaló... :P

Na ezek az új szerzeményeim.

Mi is történt velem a legutóbbi blogbejegyzésem óta? Hmm... Még mindig rózsaszínbe látom a világot, minden egyre rózsaszínebb, és én meg egyre jobban repkedek! ☺ Több mint 1 hónaposak vagyunk! :$ Tom, "sok" idő, de na! xD

Mama sajnos nem a legjobban van. Szegénykémet minden eléri most. :(

Azóta megkezdődött az újabb félév számomra. Pénteken egy szép kis maratoni napunk volt. De ennél lesz még dúrvább is, mert végülis már 4-re itthon is voltam. A tanár csak 1 órát késett reggel...hogy szidtam, aludhattam volna egy órával tovább! Aztán nyomta a rizsát, de én már komolyan kezdtem vizsgálni, hogy ugyan, hol vesz levegőt, mert levegő nélkül beszél, esküszöm! A diákat már olyan sebességgel léptette, hogy én mint egy gép írtam. Aztán tartott egy 10 perces szünetet, amibe még csak a szendvicsem se tudtam megenni rendesen, nemhogy felkészüljek az újabb gyorsírónő szerepére. A végére a csoportból már vagy 3-an írtunk csak, a tanár meg száguldozott tovább a diákkal, én meg folyton lemaradtam már, így fogtam és leraktam a tollam. Az óra elvileg 12.35-ig tartott volna és utánna 13-ig lett volna egy szünetünk...Na a tanár kb 12.45-kor abba is hagyta és közölte, hogy akkor most kapunk negyed órát! Hát mondom kösz, fél óra helyett adsz egy negyed órát...Azt hittem leszedem a fejét. Na mind1, aztán még sokkolt bennünket azzal, hogy mik kellenek a záróvizsgára, hogy angolul kell 7-8 kulcsszót megemlítenünk a szóbelin és ebből 3-at angolul megmagyarázni...még jó, hogy egy nyamvadt szakmai angolunk nem volt... Na de SRF!

Szóval ezek történnek velem mostanában... És most már, majd igyekszem visszatéríteni magam a blogomra! :$

A végére még kaptok egy zenét. Annyira jó. És végre egy klipp, aminek van mondanivalója. És nem csak arról szól, hogy így rázom magam, meg úgy. Olyan, mintha egy kisfilmet néznék. Teljesen a hatása alatt voltam, mikor először megláttam. És mindemellé a zene is belerágja a fülembe magát. ☺

Bye Daisy

Sziasztok!

Hű, 2011 első blogbejegyzése...január 20.-án...mindjárt 21.-én. xD Időbe...tudom *ásásásásásásás.

Mi is történt?

Nos az új év szerelmet hozott nekem. :$ Nagyon nem ragoznám igazán, a történet 1.-én kezdődött és azóta lángba borult...mármint na. A rózsaszín köd leszállt a szemem elé és nem látok, nem hallok csak a föld felett repkedek. :$ Remélem, hogy nem lesz nagy zuhanás belőle. Mindegy a lényeg egyelőre, hogy nagyon dúl a love. :$ ♥

Aztán mama ismét bekerült abba a csúnya épületbe. De elvileg ma már hazaengedik!!! ☺

Tegnap pedig felvettem a tantárgyaimat. Az órarendem elég laza lesz, viszont megint szokásomhoz híven utolsó pillanatra hagytam mindent...jelen esetben utolsó félévre. Kell tennem egy emelt szintű érettségit társadalomismeretből, le kell tennem az angol közép C nyelvvizsgát, meg kell írnom egy szakdolgozatot, le kell záróvizsgáznom, még van pár vizsgám hátra és ha még megakarom próbálni a színművészetit, akkor még arra is fel kell készülnöm. Szép hónapjaim lesznek... De én csináltam magamnak. Hát egyem is meg!

Ma pedig volt itt Ma Chérie! És olyan jó volt...voltunk angyalos boltba, meg a Cafe Frei-be, meg pizzásztunk, meg egy csomót és még annál is többet dumáltunk!!! Olyan jó volt, végre látni és megölelgetni! ♥

Hát ez sem lett valami hú de hosszú bejegyzés. :$ Kijöttem a gyakorlatból. Na, majd visszaszoktatom már magamat rá!

És a végére egy zenét, mert a fülembe ültette... :D

Sziasztok!

Hű aztamindenit, mikor jártam már erre! Pedig én akartam! Na egy gyors összefoglaló az ünnepekről, aztán már futok is tovább...

Az ünnepek egy szomorú hírrel kezdődött: Rexike a kutyusom, aki történetesen már nem volt az enyém, mert mikor elköltöztünk keresztanyuméknak otthagytuk, de mégiscsak én találtam kicsinek, én láttam felnőni, szóval még azért az enyémnek tartottam 23.-án, reggelre elhúnyt. :( Öreg volt már kb 14 éves. Sajnos a karácsonyt már nem várta meg. :( Nyugodj békében Rexike!!!

Aztán a karácsony előtti hét nekem sütéssel telt. Mentem segítettem mamának sütni, sütöttünk zserbót, meg karamellás pitét. Otthon pedig csináltam 2 tepsi sajtos pogit, meg anyával közösen brownit (asszem így kell írni).

Aztán jött a 24.-e és a szent este! És családi hangulata remekül telt a karácsonyom. Kaptam lávalámpát!!! Ennek örültem a legjobban! ☺

Aztán 25.-én jöttek mostohatesómék és kiderült, hogy májusban esküvőre megyek! ☺

És 26.-án végre sikerült kialudnom magamat. Hosszú volt a hét, és nem aludtam túl sokat.

Aztán pár nap pihi, miközben megérkezett a médiatöri vizsgám eredménye: 4-es lett!!! ☺

29.-én jöttem vissza Egerbe és tegnap pedig szülinapja volt Szivecskének!!! Sütöttem neki citromkrémtortát! És egybemaradt a tortaaaa! És ehető volt! Jó sok citrommal, teli c-vitaminnal! ☺

És most pedig itt ülök köntösbe és fejemen a csavarókkal és Szivecske szerint úgy nézek ki, mint Szörnyella de Frász! xD Jó szilveszter lesz ez, én leszek az ilyesztgetős néni! xD

Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok a blogom minden kedves olvasójának! És köszönöm, hogy olvassátok szerény életem hülyeségeit! ♥

Bye Daisy

Sziasztok!

Jó tudom gagyi cím lett, de nem jutott eszembe jobb! És ez már utal is a tartalomra...már amennyire. Jó ok, inkább elkezdem.

Szóval szerda délután Szivecskével felültünk a Pesti gyorsra. Miért is? Hát az egy hosszú sztori...kezdjük a legelején.

Tehát kb 2 héttel ezelőtt értesültem arról, hogy az X-Faktor klubkoncertre nem venni, hanem nyerni lehet a jegyeket. Ígyhát részt is vettem a meghirdetett játékba. A játékot péntek 13 órától hétfő 15 óráig hirdették meg. A lényeg az volt, hogy valami olyan produktumot kellett létrehozni, ami kreatív volt, a tehetségkutatóval és a corvinnal kapcsolatosnak kellett lennie, de nem lehetett az X-Faktor logója benne. És az a 75 nyert 2 jegyet, aki a legkevesebb lájkot kapta. Nos én ugye úgy tanultam, hogy fer játékot játszunk, ha játszunk, vasárnap elkészítettem a képem és fel is töltöttem. Így természesen hétfőre már volt vagy 45 lájkom...mert az etikátlan játékosok végig lájkolták mindenkiét, majd ő szépen 3 előtt 2 perccel feltöltötte, kapott rá 3 lájkot és nyert... :S

De én már annyira beleéltem magam, hogy mikor nem nyertem és megtudtam, hogy az üvegfalon keresztül is lehet hallani és látni őket, sőt még autogrammot is osztanak nekünk nem volt kérdés: Fel kellett mennem! ☺ Szivecskét pedig imádom, amiért jött velem és követett a hülyeségembe! ♥

Így tehát fél 3-kor el is indultunk a vonattal Budapestre! Persze a vonatút alatt be nem állt a szánk, én alapból is pörögtem, bár a fél napos költségszámítás még indulás előtt csöppet leszívta az agyam, így ittam is egy energiaitalt és hát...lelőni nem lehetett. ☺

Fél 6-ra már a Corvin Bevásárlóközpontban voltunk. Kicsit körbe néztünk, aztán kimentünk és le lettem fényképezve Nikolassal! Na jó, csak a papír másával... Aztán visszamentünk és az üvegfalnál elfoglaltuk jól megérdemelt helyünket! Egy óra múlva kb Ma Chérie is megjelent, beugrott egy nagy ölelésre. Meg végre két szivem csücskét betudtam mutatni egymásnak! ♥ Aztán sajnos ő ment is tovább...franc zh. :@

Egy félóra múlva pedig már csak arra lettem figyelmes, hogy sikítozások és "ott van zsoltika" kijelentések terjengenek a levegőbe. Persze a legnagyon szám nállam mégis az "ott van Nikolaaaaaaaas" volt. Így hát tolongtunk az autogrammokért. Hármassával adtuk a füzetet az énekeseknek. Szereztem autogrammot Fannitól, a Non Stoptól, Marianntól, Norbitól és Nikotóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól! Sajnos a közös kép elmaradt, mert nem fértem az első sorba, meg aláírást is épphogy kaptunk, mert már mentek is vissza, de azért a Nikoval lefolytatott párbeszédet megéri leírnom...márcsak a röhögés miatt is:

Odaadom az én füzetem is a kupac tetejére.

Niko: Ez kinek?

Én: Nekeeeeeeem! (xD)

Felnéz, majd...

Én: Jah, Bettinek!

Hát nem is én lettem volna! xD Aztán bementek és elkezdődött a koncert! Annyira jó volt! Tök jó helyen is álltunk, tehát a színpadot tök jól láttuk, meg a hatalmas hangszórók segítségével hallottunk is mindent! És annyira édesek voltak, mert nem csak a jegyekkel rendelkezőknek énekeltek, hanem az üvegfalhoz is odajöttek hozzánk! És így tudtam képeket is csinálni róluk, meg hajjaj Nikonál milyeneket sikítottam... :P Nem, nem leszek lassan 20...még csak 13 vagyok! (legalábbis azon a szinten állok xD) És mindenki ott volt, mindenki énekelt, meg a legvégén voltak közös éneklések is és azok is annyira jók voltak! Áááá, iszonyat jól éreztem magam! Egyetlen hiányérzetem a közös kép maradt, de azt majd jövőhéten bepótolom! :P Na jó, jövőhéten csak akkor megyek, ha tényleg nyerek jegyet! De akkor már közös kép nélkül nem térek haza! ☺

És akkor rakok be néhány képet azok közül, amiket csináltam ott! ☺

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos hétfőn reggel jöttem volna vissza Egerbe, azonban meg kellett látogatnom a fül-orr gégészetet. Mint kiderült mandula- és nyelvgyulladásom van...nem csak bakteriális, hanem vírusos fertőzés is. Kaptam is rá bazinagy sárga gyógyszert, ami általában szinte felakad a torkomon lenyeléskor és nem szabad széttörni. De már gyógyulok szerencsére, már csak a köhögés maradt meg szinte...na az viszont megvan még rendesen... ma is kinn a levegőn olyan köhögőroham jött rám, hogy már vastüdő után érdeklődtem! Na a lényeg a lényegben, hogy így hétfőn este jöttem vissza.

Kedden este volt egy zh-m vezetői kézség- és képességfejlesztés című tárgyból. Hát azt mondanom se kell, hogy az órák kész nevetségesek voltak, mást se csináltunk, mint a "jó vezetőről" beszélgettünk és szituációs játékokat játszottunk. Ja igen és kiselőadásokat tartottunk. Aztán a tanár azt mondta, hogy a zh a kiselőadásokból lesz. Nagyon jó volt, volt aki még hétfő délelőtt küldte el a prezentációját...időbe, így aztán lehet is tanulni. Na mindegy, én azért tanulgattam. Egy jó párszor átolvastam mindent, amit nagyon lényegesnek találtam megtanultam szépen...erre mi volt a zh? "Mit tudok felhasználni, majd az órán tanultakból?". Magyarán írd le 45 perc alatt, hogy mi a fenét tanultunk fél év alatt. Remek...na mindegy, inkább nézzük a pozitív oldalát, nem tett be valami szivatós kérdéses zh-t. Csak az erre pocsékolt időm zavart, mert ha tudom, akkor már rég a mai zh-mra tanultam volna, amire ténylegesen kellett tanulni.

A héten amúgy csak zh-kra, meg angol szódogára mentem be, amúgy meg az ágyban feküdtem ki a betegséget. Magyarán az ágyban fekve tanulgattam. Tegnap pedig megérkezett a tél és idebentről szemléltem a hóesést! ☺

Ma pedig a pályázatírás gyakorlata című tantárgyból zh-ztam. Jól sikerült szerintem. A vicc az volt, hogy a kérdések azok voltak, amiket tanultam, talán egy volt, amit csak olvastam, de nem jutottak eszembe. Át kellett volna olvasnom még óra előtt, hogy eszembe jusson ott minden. Hanem miután láttam, hogy mindenki puskázik, fogtam előerestem a jegyzeteimet és olvastam. De az egészbe a legjobb az volt, hogy megtaláltam, h mi az...ránézek...ja, hogy ez ez? És már írtam is. Szóval csak a kezdő lökések kellettek, hogy tudjam mi is való oda pontosan.

Aztán hazajöttem és befejeztem egy beadandómat, ami még hátra volt. Megírtam, átolvastam, elküldtem...remélem 5-öst kapok rá!

Hű, most belegondolva elég termékeny napom volt...

Ja igen és szerkesztettem egy karácsonyi háttérképet magamnak. Pontosabban, már kedden megcsináltam, de ma újracsináltam, mert finomításra szorult. Persze mi más lenne, mint angyalos.

Nos ezt most beteszem, aztán meg magamat elteszem, mert reggel indul a busz! ☺

 Bye Daisy

Sziasztok!

Hűha, jó rég jártam már erre. Most se sok időm van erre, de belesüllyesztem, mert már leszakad a bőr a pofámról, hogy nem blogolok.

Szóval Fehérvár után meghosszabbítottam a szünetem és egy hetet itthon pihiztem. Muszáj volt, kellett. Ki kellett pihennem magam. Mondjuk picivel jobban kihasználhattam volna azt az időt tanulásra, keveset tanultam akkor. De ez van, ezen már nem tudok változtatni.

Aztán a színházba megnéztem Molnár Ferenc: Az üvegcipő című darabját. Szuper volt. Ugye ennek a darabnak láttam az 1. jelemezes próbáját, mikor gyakorlaton voltam, meg a színműre is vittem ebből a darabból monológot. Szerintem most is fogok vinni, jó volt tanulni abból, ahogy Molnár Nikolett mondta azt a monológot, amit majd viszek. Kaptok is a darabról néhány képet:

Aztán visszamentem és nyakamba esett a tanulás, a tanulni valók és a suli minden finomsága. Aztán pénteken volt a munkanapló védésem, ami egész jól sikerült, úgy érzem.

Hétvégére pedig a csajokkal vacsicsatát rendeztünk. Tehát szombat, vasárnap hétfőn ettünk, ittunk, tornáztunk és kacagtunk. Minden alkalommal úgy teli ettem magam, hogy majd kidurrantam. Az én főztömben a főétele aratott, az ízlett mindenkinek! ☺

Aztán a múlt héten kedden volt egy szakeset after, after, ami ismét jól sikerült. Olyan negyed-fél 5 körül értem haza. Jó volt, jót buliztunk! ☺

Pénteken ismét színházban voltam. Most pontosan a Szín-Mű-Hely-ben. A Roncsderby című mono-musicalt néztem meg. Iszonyat jó volt, Császár Gyöngyi jó szinésznő! Egyáltalán nem unatkoztam, pedig csak ugye egyetlen egy színész volt jelen, de a történet egész magával ragadó volt, sőt elgondolkodtató. Na szóval tetszett! Néhány kép:

Tegnap pedig szokásomhoz híven néztem az X-faktort. És annyira igazságtalan volt az egész! A két legjobb énekes állt a kiesés szélén és kellett párbajozniuk, majd Wolf Kati esett ki! Teljesen kiakadtam. Eleinte azért potyogtak a könnyeim, mert azt hittem Nikolas a kedvencem kiesik, aztán mikor ő maradt benn, utánna meg azért hullattam könnyeket, hogy Wolf Kati a legjobb énekesnő a mezőnyből kiesett! Nagyon nem nekik kellett volna ott állniuk! Sokkal inkább Norbinak meg Tominak. Nekik inkább lett volna ott a helyük! De a hülye kis tini lányok a Tomikára szavaznak, nem lényeg, hogy adásokon keresztül sz@r ...na meg a Norbi...ő rá meg csak hülyeségből szavaznak, esküszöm! Showmannek nagyon jó, de énekesnek, mikor csak hörög?! Hiába kiesett Kati, így most ezért linkelek is tőle egyet és ezzel zárom a sorokat, mert mennem kell tanulni...jövőhéten 2 zh is vár rám, meg még a szokásos angol... :S

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos, ugye pénteken Fehérváron voltam újabb kukactalin. Az eddigi legnagyobbon, ahonnan az eddigi legjobban hiányoztak, akik nem lehettek ott. :( De kezdjük is az elején.

Szokásomhoz híven már csütörtökön tiszta lázban égtem, hogy másnap megyek. Na nem szószerint. Minden el volt tervezve, nagyjából már az is megvolt, hogy kik jönnek. Csütörtök fél 12-kor jelentkezett be Narikám emesére és újságolta, hogy sikerült rávenni a szülőket és, hogy jöhet...velem. Iszonyatosan örültem, hogy jöhet, ugyanakkor köpni, nyelni sem tudtam, hogy megyek én el még Kécskére meg vissza, aztán végül megbeszéltük, hogy bejön szépen Szolnokra és onnan együtt tudunk menni. Szépen el is ment, minden szuper, újságolom a többieknek, hogy jön velünk az IC-vel...mire leesik, hogy IC-vel! Basszus, arra kell neki helyjegy! Reggel már nem fog kapni! Na, akkor gyorsan vegyük meg neten, az lesz a biztos, nehogy az legyen már, hogy elengedik, a vonatra meg nem engedik fel! Na, ezek után a csavarókat gyorsan kikapkodtam és feküdtem is le alukálni.

Reggel Narika sms-ére ébredtem, hogy nem aludt el, már a vasúton van. Szeretnék mindig ilyen sms-re ébredni, mert az azt jelentené, hogy találkoznék velük minden nap! Na jó nem telhetetlenkedek. Szóval felkeltem, megittam a tejes kávém és tőlem szokatlan és hihetetlen frissességgel 10 perccel busz indulás előtt elkészültem! Csoda!

Na, aztán buszra fel, vasútra ki. Narikám mellett úgy megyek el a vasút mellett, mint a szél. De ugyanígy mentem volna el Fille mellett is, ha nem köszön rám. Hiába szédült tyúk voltam - se lát, se hall. Kimegyünk a peronra...a vonat 10 percet késik. Már nem csodálkozom. De már mindketten olyan türelmetlenek vagyunk, ott pattogunk a peronon, mint a pöttyös labda. Aztán végre megjön a vonat, s mi felrepülünk Fille-hez.

Én Cegléd után valamivel elkezdek reggelizni... mondom nekik, én vagyok a mérce, mire megeszem, odaérünk. Hát így is lett. :$ Tehát pogácsám megéve, Zuglóba beérve megyünk a vilihez. A Chérie által leírt térkép ott lebeg a fejembe...vili megállóhoz ki, távolabbi vili, 1 vagy 1/A, mivel 1 ezért 7 megálló, le aluljáróba, balra buszállomás lyukba be, lépcsőn fel, megnézni hanyasról megy a busz és felszállni rá. (Hű és most is fejből mondtam! *büszkefej*) Na persze a vonatunk késett, és még a helyjegyet is megvettük vissza, hogy biztos meglegyen, ahol is a nő csigalassúsággal adta ki a jegyeket, így hajráznunk kellett, történetesen az aluljárótól már szaladtunk a buszig. De szerencsénk volt, mert még bőven benn állt, így picit késve is indultunk. Na, de ez nem volt gond, mert én ostoroztam a sofőrt, így behoztuk a késést, és szépen, pontosan értünk be Fehérvárra! ☺

Beérve Fehérvárra a kiscsapat egy részét összeszedve elindultunk a vasúthoz, hogy összeszedjük Gerit. Közben Chérie-ék még a buszpályán várták a vándorkukacot, alias Lillát! ☺ Útközben próbáltam elérni Gerit, mert annyira éreztem, hogy nem lesz itt...erre 100 csörgés után végre felveszi...bemutatkozom, erre leteszi. Hát ez szép, mondom. Végül kiérünk a vasútra, mondanom se kell, Geri sehol, most Orsi próbálkozik a telefonnan, de sikertelenül, mivel a vonal túlsó végén lévő készülék ki van kapcsolva. Na, akkor induljunk vissza a buszpályára a többiekhez. Én már repülnék, mert úgy megakarom őket ölelgetni, és ekkor jövök rá, hogy a jelenlévők közül én vagyok a legidősebb tag. Remek, akkor szedjük elő a felelősségtudatunkat és "nee szalaaaaaaaaaadj eeeeeeeeeeeel"! De sajnos ez nem használt, csak elszaladtak. Nem vagyok elég határozott? :O xD

De végül csak odaértünk és megismerhettem Mónit, megölelhettem Husit és lóghattam Chérie nyakában! Inenntől kezdve nem is tudom pontosan mi történt, szeretetextázisba estem. Tudom, hogy eleinte a buszpálya mögött voltunk, majd játszótereztünk. De az egészből csak annyi maradt, hogy iszonyat jó volt, és ismét a szeretethullám söpört végig rajtam. Persze meg kell említeni a fontosabbakat, amik beugranak: Orsinak elvenni a cipőjét (nem jött össze nekik), aztán a percenkénti szívrohamok, hogy Kicsilány most épp honnan fog lezuhanni, aztán az a pörgős izé, amire mindenki fel akart mászni, a kicsi a rakás, avagy a gruppen Vikivel, amiből pont Móni és én maratunk ki, egyszóval megcsalás volt a köbön! xD És a sámli a csúszda alatt, a borsos gyros és a népszerű teám (na meg a tejem, ugye Narika? xD).

Következőkbe már azt vettem észre, hogy visszafelé sétálunk. A kis csipet-csapat elment Mekizni, Móni már hamarabb otthagyott minket (:(), Lilla antikváriumba ment, mi meg Chérievel felkutattuk az angyalos boltot. *.* És volt angyalszárny és olyan puha volt és olyan szép, és áááá *.* Aztán a Mekibe újra összegyűltünk, illetve Brigitől már hamarabb elváltunk. Viki a Mekiben búcsúzott el tőlünk. Miután ő elment, azután nemsokkal mi is átsétáltunk a buszpálya felé, de még előtte a naplementébe fotózkodtunk egy utolsót. Aztán Orsi elszaladt Husival a vasútra, mi meg lassan odaslattyogtunk a 8-as megállóhoz. Orsi szegény sprintelt egyet, csakhogy feltegyen minket a buszra. Picit késett a busz, de nem volt vészes.

A buszon én voltam a felügyelő, Kriszti és Narika aludtak egyet. Vagyis Narika, mint mondta, csak úgy tett. De azért jó volt, hogy ott voltam velük, különben már Pest szélén leszálltak volna. Aztán szerencsésen visszaviliztünk Zuglóba, ahol vártunk még egy 3/4 órát. Ott megvacsiztunk közbe, majd jött a vonat és hazaszáguldott velünk. És szokásához híven olyan rohadt gyorsan vitt haza. :/ Mindenesetre Fille és Réka olyan édesek voltak, mikor szinte együtt aludtak, meg mikor úgy egymásra néztek. Azt le is kellett fényképeznem. Csuda arik voltak. ^^ De végül csak beértünk Szolnokra, sajnos és vége lett a szuper napnak.

A szuperségén csak az ütött csorbát, hogy hiányoztak azok, akik nem voltak ott. De én tudom, hogy egyszer majd összehozunk egy olyan talit, amin minden kukac ott lesz! Ez biztos! És ezzel az optimizmussal zárom soraimat!

Bye Daisy

Sziasztok!

Na ma történt velem egy s más. Reggel mentem fodrászhoz, mert már véletlenül sem akart úgy állni a hajam, mint ahogy azt én akartam. Szóval ülök a fodrásznál anya lapozgatja az újságot, hátha rátalál álmai hajviseletére, mikor is kicsúszik a számon, hogy nekem miért van ilyen egyenes hajam, én olyat akarok mint anyáé, hogy kunkorodik. Erre a fodrásznő: "hát csinálok én neked olyat nem kerül egy fityinggel se többe becsavarom a hajad és míg anya haját vágom te benn ülsz a búra alatt. Egy hétig úgy is marad a hajad!" Na szóval be lettem csavarva, búra alá beültem, fél óráig süket lettem ezáltal és utánna 2x akkora lett a fejem mint volt. xD De egész kezdtem magammal megbarátkozni. Mamától hoztam is el hajcsavarókat. :D Azt mondjuk mondanom sem kell, hogy kb 2 óra múlva már egyenesedett a hajam. Sőt miután a fodrásztól átmentem mamához és a forró leves fölé hajoltam az első tincsem olyan szögegyenes lett, hogy mások azt hajvasalóval se érik el kb. xD :( Mindenesetre estére már alig volt benne hullám, így este megejtettünk egy hajfestést, minek eredményeképpen végre ismét vörös vagyok és anya meg becsavarta a hajam. Ha holnap összekötött hajjal vagy sapiba megyek Fehérvárra, akkor nem sikerült jól a csavarás. xD De arra meg nagy a valószínűség, hogy egyenes hajjal megyek, mert addig kiugorja magát, mert én ebbe nem fogok aludni (nem szenvedtetem én magam), hanem lefekvés előtt kiszedem belőle és lesz ami lesz. Tessék szorítani! xD Ha bejön, akkor ezentúl lehetek hullámoska. ^^ Amúgy délután a fodrász után hazajöttünk és összeraktuk a konyhapolcunkat. Tök szép és tök sok minden elfog rajta férni! ^^ Jajj és a legfontosabb: vacsira Croque Monsieur-t (francia melegszendvics az Egyszerűen Bonyolult című filmből :P) csináltam! ^^ Na hát attól is igencsak egyenesedett a hajam. :S Mármit az elkészítéstől, nem az evéstől! xD

És holnap megyek Fahérvárra kukactalira! ^^ Úgy várom már! Majd arról természetesen lesz külön bejegyzésem. És nyajj úgy fognak hiányozni azok, akik nem tudnak jönni! :( Nem baj, lélekben ők is ott lesznek velünk! ;)

Bye Daisy

Sziasztok!

Jó oké le lehet már nyakazni, amiért így elhanyagoltam a blogocskámat. De most megpróbálok kiengesztelni minden kedves olvasómat egy hosszú bejegyzéssel.

Kezdeném is ott, hogy október 23.-án voltam a színházban és megnéztem a János vitéz díszelőadását. Láttam már jobb darabot is, de nem volt olyan rossz. A 2. felvonás tetszett a legjobban ott nagyon jó poénok voltak. A második felvonás játszódott Párizsban és minden szót amelyet franciákhoz lehet kötni odaraktak. Például: camambert és hasonlókat. De persze mindig jó helyen volt elhelyezve, ezért ültek a poénok. De a kedvencem még akkor is a Kukorica Jancsi franciásan kiejtve: Kükörisza Zsanzsi. xD De a legjobban Lugosi Claudia produkciójától voltam elhűlve. Ő játszotta a gonosz mostohát, de nem ismertem rá: először is el volt maszkírozva, másodszor a hangját úgy elváltoztatta, hogy lehetetlenség volt felismerni. De valami szenzációs volt! Teszek is be képeket az előadásról:

Aztán a múlthéten nagyon nem akartam már visszamenni Egerbe. Ennek eredményeképpen kicsit náthás is lettem, meg csöppet depis, bár talán nem csak amiatt, mert nem akartam visszamenni, hanem mert iszonyat kimerült voltam már. Valamelyik nap éppen mentem haza a suliból este és közben zenét hallgattam és az egyik szám annyira jól ment a hangulatomhoz, ahogy helyenként lágy és a refrénnél pedig kitör...általában én is jól elvoltam, de néha olyan jó lett volna fogni és elordítani magam... akkor ott pont az kellett nekem. Be is linkelem:

Aztán szerdán eszembe juttatta Szivecske, hogy még nem is linkeltem Nikolas-t. Pedig egyszerűen szerelmes vagyok a hangjába...vagy talán nem is csak a hangjába? :P Na jól van, inkább hallgassuk Takács Nikolas 2. élő adásos produkcióját. ♥ (a legújabbat nem találtam meg, csak az rtlmost-on, de ott meg az egész műsor van külön nincs csak Nikolas) Na nem rizsázok már, hanem linkelek:

És végre őszi szünet van és végre itthon vagyok! Eddig minden nap volt valami program. Pénteken bevásárolni voltunk, szombaton mamánál, vasárnap temető gyújtogatni, hétfőn pedig hozzánk jöttek "mostoha" tesómék. Ma pedig belekezdtem a munkanaplós prezentációba. Ahhoz képest, hogy nincs róla pontos információm egész jól haladok vele. Remélem nem az lesz, hogy az utolsó pillanatban kiadják, hogy mi kell és az valami teljesen más lesz, mint amit én csinálok. Na akkor tuti kirohanok a világból!

Na ezek voltak az elmaradásaim amiket egyelőre pótolni szerettem volna.

Remélem kiengeszteltem és pótoltam a hiányt! ;)

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos az elmúlt napok fontosabb eseményeit képekben mutatom meg. Először is szerdán voltam vásárolni és beszereztem magamnak pár dolgot. És a szerelmem: angyalszárnyas nyaklámcom!!! Már múlthéten láttam és nézegettem, de akkor még nem volt pénzem és így ott is hagytam, ám nem tudtam a fejemből kiverni, mindig visszakúszott így muszáj volt megvennem. *.* Aztán pedig ősz van, és annyira szép színekben pompáznak a fák. Arról is lesz 2 kép. Jó szórakozást hozzájuk én most nem is rizsázok tovább, meg amúgy is menni akarok aludni! :D

Bye Daisy

Sziasztok!

Ez most csak pár kép lesz.

Szóval a mai képgyűjteményem:

Pont azt figyeltem meg, hogy az új képeimnél rengetegszer vannak az angyalok galambokkal. Fehér galambokkal. A fehér galamb pedig a béke jelképe. Logikus...

És épp valamelyik nap jöttem rá, hogy az angyaloknak a szárnyait imádom! Annyira gyönyürű és suhan vele és...áhh. :)

Na jól van ahhoz képest, hogy azt írtam, csak képek lesznek... xD

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos régen blogoltam már és nem is fogok az elkövetkezendő napokban sem, mert zh-ra fogok készülni. Pályázatírás zh csütörtökön! Ami még jó is lenne, ha azt tanulnánk, nem projektet vagy mit. Na mindegy majdcsak beleverem valahogy a fejembe.

És a legjobb dolog ami mostanában történt velem: van új táskááám!!! És olyan szép, és teljesen szerelmes vagyok belé. ^^ Teszek is be róla képet:

Aztán már várom nagyon, hogy megkapjam az ösztöndíjam, mert még lenne mit vásárolnom. :P

Amúgy hétvégén otthon voltam. Jó volt otthon lenni. Kellett már. Épp most volt otthon a Globe fesztivál és ott néztünk meg 2 darabot is, az egyik nagyon tetszett és elgondolkodtató egy darab volt. És nagyon jól játszottak benne.

Szombaton voltunk mamáéknál. Szegény unokaöcsém beteg a drága. Olyan furcsa volt ilyen kis nyugisnak látni őt. De mesélt nekem. ^^

Ma meg már ismét jöhettem vissza. :S Nem sok kedvem volt hozzá. Aztán az x-faktort meg végig bőgtem. Komolyan mondom rosszabb vagyok, mint egy terhes asszony. Azok szoktak mindenen elérzékenyülni! Mi a fene van velem, hogy állandóan csak bőgök? Hmm...nem tudom.

Bocsi Fille, de többet most nem tudok rizsázni, inkább keresek valami jó kis zenét így a végére.

Bye Daisy

Sziasztok!

Mi is jut eszünkbe egy szalagavatóról? Szépen kiöltözve állunk, majd táncolunk, amit már hónapok óta gyakorlunk, család nézi és utánna az osztállyal elmegyünk ünnepelni, hogy túl vagyunk rajta. Hát...ez nem épp egy ilyen szalagavató volt. Szalagavató a kukaccsaláddal és ünneplés velük... valahogy így.

Kriszti kb. egy hónapja feltette nekem a kérdést, hogy elmegyek-e október 1.én a szalagavatójára. Azt feleltem meglátom, bár ekkor még nem sok reményt fűztem hozzá, mert pénzileg elég kilátástalan volt. Ám mikor láttam mennyire szeretné, hogy ott legyek az olyan hihetetlenül jól esett és nem érdekelt semmi én megfogadtam, ha törik, ha szakad én elmegyek! Így történt az, hogy én október 1.én 10.15-kor ültem a Debrecenbe induló buszon. Ráadásul express buszon! Hiába még a buszok is azt akarták, hogy ott legyek hiszen egyből azt mondták, h húzzam a hátsó felem az express-re és ne a másikra! Így felszálltam és Debrecenig meg sem áltunk, ahova fél órával hamarabb beértem, mint eredetileg lett volna. :P Egy 10 perc múlva pedig már Kriszti és Berni nyakában lóghattam. ^^ Jajj és első megállapításom az volt, hogy Berni milyen kis csini. És most esik le, hogy ő is ezt írta majdnem rólam a blogjába. Anyáááám. (félreértés ne essék nem azért írom, mert ő ezt írta, ez tényleg most esett le) Jah igen és Fillenek tényleg nagyon jól áll a hajráf. ^^ Kiemeli az édes kis pofiját. ♥

Nos aztán sokkolódtam a buszárakkal, de szerencsére a defibrilátorra nem volt szükség...vagy ha igen, akkor arra nem emlékszem! xD A buszon azt vártam, hogy mikor fog kiállni vagy az én vagy Berni fejéből egy kéz... de megúsztuk...vagy a pasi...hiába azért egy oroszlánharapás...:P xD Felértünk Berniékhez és anyááám milyen szép az a lakás! O.O Na természetesen mi volt az első mikor beléptem? Konyhaaaaaa! xD Aztán pedig rohantam a wc-re, mert mégiscsak 2 óra volt az az út...:P Belépek és anyááám az a kááád. O.O Mondjuk erre mindannyiunknak ez volt az 1. reakciója, de Bogi végül csak elfelejtette kibontani onnan! xD Nos aztán még dumáltunk és fél 2-kor Kriszti elment a fodrászhoz. Mi maradtuk, rávetettük magunkat a sajtsalira...ami olyan iszonyat finom volt! És aztán jött az sms hogy fél órával később érnek ide a többiek a vonattal. Na Bernivel mindketten átéltünk egy kisebb kiakadási fázist...én már tehetetlenségem nem is tudtam mit csináljak, így csak ültem és lestem. Kész. Na aztán eldöntöttük, hogy mi szépen átvedlünk, sminkelük és úgy megyünk értük a vasútra, hogy aztán csak nekik kelljen segítenünk a készülődésben.

Na ezek után sajtsalival telve még dumáltunk egy csomót és olyan jó volt. Beszéltünk mi suliról és mindenről, őszintén már nem is igazán tom megmondani mikről, de olyan jó volt csak ülni és lökni a szöveget Névrokonkámmal. ^^ Aztán indultunk is a vonat elé, erre megyünk 5 métert hát nem jön Kriszti a cuccával? :D De már a fodrászt ugye megjárta és annyira jól állt neki az a frizura!!! ^^ Na visszafordulás cucc ledobás és indulás vissza a buszhoz. A vasútra érve meglestük hova ér be a vonat és mentünk ki értük a peronra. Vonat pontosan érkezik (csoda!!!) de ők csak nem szállnak le. Hát ilyen nincs mondom. Telefonálok és ahogy sejtettem ők kimentek a bejárathoz. De tényleg közös ötlet volt, hogy kimnejünk a peronra nem csak az enyém! O.O De a lényeg, hogy ott voltak végreeeeee. Viki, Lilla és Bogi is!!! Áhhh kimondani nem tudom milyen öröm számomra az mikor végre újra láthatom őket és magamhoz szoríthatom! Nya hát utánna mi elkezdtünk hazafelé rohanni...vagyis már csak inkább így írom: "rohanni". Tudtuk, hogy 5-re már úgysem érünk oda tehát valahogy feleslegesnek találtuk rohanni, mert tudtuk mikorra kell úgy is ott leszünk. Kriszti meg közben már elment öltözni sminkeltetni meg előkészülni.

Felérve a lakásba mindenki megrohamozta a wc-t (és megcsodálta a KÁDat xD), aztán szendvicsekkel megtömték magukat, aztán elkészülés és indulás. Busz egészen úgy jön, ahogy Berni kinézte, a buszon rajtam kijön a "plázacica utálatom", aki ott fecserésznek mögöttünk. De aztán inkább csak befogom a szám. xD Odaérünk, de Kriszti már nem tudott kijönni értünk, neki már benn kellett lennie, sms-ben írta, hogy találjuk fel magunkat! Great. Na most mi legyen? Jah igen mindezt azért mert jegyünk az aztán nuku. xD Hát sajnos a büfé ajtaja zárva volt, de végül megtaláltuk az a bizonyos hátsó bejáratot! Muhahaha! És beszompolyogtunk. :P Viki határozottságán múlt csak, és nagy nehezen én sem röhögtem el magam! És bennt voltunk! Hát helyünk az már tényleg nem lett, de a korlátnál állva mindent láttunk. ^^ Reménykedünk, hogy Kriszti majd itt vonul el mellettünk, én meg főleg mert akkor tudok róla képet csinálni, erre persze, hogy a csarnok másik oldaláról jött! -.- De én vettem észre először! *büszkefej* Hiába csak én vagyok az anyja na! :P És mit látok meg először? Anyám milyen hatalmas sarka van a pipőnek! :O De tud ám benne menni! ^^ És szerencsére körbe jöttek így sikerült lefényképezni és milyen szééép volt! ^^ Na aztán jött a szöveg, és a szalagtűzés mikor is az összes embernek 1-esével tűzték fel és olvasták fel a nevüket és össze vissza ott skubiztam, hogy mikor lép előre Kriszti, meg füleltem mikor mondják a nevét. Jah igen azt még nem írtam 7 osztály volt, ami 270 embert jelent! De aztán feltűzték neki, mi meg tapsoltunk, ujjungtunk neki! :D Na aztán valahogy a végére juttunk az embereknek és ők elmentek átöltözni a táncokhoz addig meg mazsorettek jöttek. Én szeretem a mazsoretteket, de az 1. csoport...hát uncsi volt. Ugyanazt csinálták az egész szám alatt... :S De a kicsik ügyik voltak ám. Kis rózsaszín ruhácskába először pomponoztak, aztán az állam leesett, mikor 2 bot került a kezükbe...na azt összehangolni nekem külön világ! xD

Na aztán jöttek az osztálytáncok és Vikivel épp azt beszéltük, hogy idejöhetne Kriszti simán és miért nem jön, erre egyszercsak megjelenik mögöttünk! ^^ És most láthattam közelről is milyen szép. ^^ Aztán nem sokkal ezután jött az ő táncuk. És már én is ott izgultam, nem csak ő! :D És annyira nagyon jó volt. Övék volt a legjobb tánc, erre pont ők nem táncolták el 2x! :S Jó tudom direkt így volt megcsinálva, de akkor is többet táncolt a túloldalon mint felénk! :( Nem baj én azért kameráztam szorgosan! És olyan nagyon ügyes volt, nagyon büszke voltam rá!!! ^^ Közben a lábam már nem éreztem, de már a derekam is kezdett leszakadni a magassarkúba való álldogálástól, de nem csak nekem voltak ilyen problémáim... És a végén mikor felvonultak gyertyákkal...jajj az olyan gyönyörű volt. És pont úgy állt meg a körbemenés, hogy Kriszti pont előttünk így megint katoggtattam a gépem. ^^ És a végén kirakták, hogy CSOKI. Csak nem voltunk elég fent, hogy lefényképezzük, meg láthassuk kiolvasni. Na de ennyi hiba legyen! ☻

Na aztán vége lett az egésznek mi kimnetünk és találtunk padot leülniiiii! Hát az megváltás volt. Én már menni nem igazán tudtam, csak toporogtam. xD Na jó ez túlzás, azért fenntartottam a menés látszatát. :P Aztán Kriszti is csatlakozott hozzánk, míg ő öltözött mi sztorizgattunk. Mentünk a buszhoz, ami nem igen akart jönni, az a franc 2A meg már 2x is elment! :@ De végül felszálltunk és...hű asszem csak annyit tok rá mondani, hogy elemünkben voltunk. Nekem előjött a tengerimalac röhögés, Lilla rúdtáncot nyomott, Kriszti pedig próbált elsüllyedni, hiszen "őt itt ismerik!" xD Mellesleg már vártam, hogy a nő akit körbe vettünk mikor unja meg...hamar eljött az ideje neki! xD Végülis a busz túlélt minket mi meg megrohamoztuk Berninél a sajtsalit! Aztán átadtuk az ajándékot és megkaptam azt az arckifejezést amit vártam. Lefényképeztem az agyamba és elraktároztam! ☻ Aztán jött a szokásos dőlünk a röhögéstől és dőlnek belőlünk a poénok. A kedvencem az volt, mikor Lilla beverte a lábát és szegénykém ott nyöszörgött, de azért a ropit nyomta befelé. :D ♥ Aztán már ránk is lett szólva, hogy halkítsunk...hát nem is tom mennyire jött ez össze, de sztem ha vki külső szemmel nézett minket tuti azt mondta volna, hogy már jó pár kör alkohol bennünk van, pedig akkor még egy korty sem ment le! xD Szegény Klaudia miket gondolhatott... xD

És aztán jött a kijelentés Krisztitől: Menjünk mááááááááá'!. :D Na hát nagy nehezen összeszedtük magunkat, de ha tovább kell várni tuti bealszom Viki vállán. Megérkezvé a Füredibe valahogy éreztük, hogy nem ez lesz a mi helyünk. Először is ahova bementünk füstös, kicsi és mindannyian öregnek éreztük ott magunkat! xD Így hát kimentünk a levegőre jött az első kör, aztán bent felszabadult egy asztal. Aztán a kedvencem kb 5 perc múlva: "Régen ittunk már". xD És nem, nem én mondtam! Szóval egymást követték a körök, majd az ismerős számok megénekeltettek minket és kitaláltuk, hogy induljunk a karaoke bárba! Hát az odajutás már igen érdekesen nézett ki, ment ott waka,waka, folk és minden egyéb, na meg dance az úton...virágágyás...és egyéb nyalánkságok. Jah és gonosz automaták! De aztán csak elértünk oda, csak aztán mégsem mentünk be a belépő miatt, ami nem lett volna sok, de fölösleges. Így hát visszafordultunk és én már lassan bokrot kerestem, de még időbe eljutottunk az Ibolyába így nem pisiltem össze magam! xD Na és hát ami ott volt... ááá az fú. Jött még kör és ott volt a zenegéééép! Nyomogattuk a gombokat és hát mire másra is számíthattam volna minthogy az enyémet nem adta le. xD De igazából ez engem cseppet sem izgatott már. Csak az, hogy ott táncoltunk egymással. Aztán Chérievel bebizonyítottuk táncban, hogy mi egymáséi vunk, a pasikat őrjítve meg ezzel. :P És jött a tánc a széken/padon/asztalon. Pedig ekkora már őszintén kiment belőlünk az alkohol ez már csak a hangulat és mi hoztuk ki egymásból. Aztán egy számra eleredtek a könnyeim. Megint túl sok volt az a jó amit kaptam. De mondjuk én voltam az ügyeletes bőgőmasina! xD Szóval ott volt az első bőgésem.

Nagyon jól éreztük magunkat és én lopva pillangattam a óra felé és örömmel töltött  a tudat, hogy minden egyes perccel többet töltök velük. Aztán jött a szomorú valóság. Lilla rájött hány óra és közölte ő pedig elmegy a hajnali vonattal. Így összekaptuk magunkat olyan fél 6 körül és elindultunk vissza Berniékhez. És útközben kaptunk megint Rebbecca-t! O.O Áhh annyira gyönyörű volt ismét. És az újabb mécses ott tört el mikor Lilla és Viki együtt énkeltek. (áhh basszus most is könybe lábad a szemem). Aztán felmentünk, Lilla és Viki összecuccoltak (sajnos) és 6 körül már indultunk is a vonathoz. Bogi ott maradt, ő kidőlt az ágyon és nem volt hajlandó mozdulni. xD Mellesleg mikor visszaértünk akkor is ugyanúgy volt...leszámítva, hogy átöltözött...de hogy mibe. Hát azt ittem besz*rok, mikor megláttam! xD Nos tehát ő ott maradt mi meg indultunk a vonathoz. Éééés hajnali 6 órakkor ellenőr volt a buszon! Basszus semmikor máskor nem találkoztam ellenőrrel míg ott voltam, csak akkor. Szerencsére csak vettünk jegyet így gáz nem volt!

A vasúton az automata szintén nem szerette Lillát szegényt, de csak meglett a jegy és sajnos felkerültek a vonatra. 6.30-kor egy ilyen iszonyat jó nap és este után. És a vonat elment velük. És pontosan indult. Semmi nem kedvezett nekünk. :( Jó tudom muszáj volt elmennie Lillának, csak hát na. Önző vagyok ennyi és kevés volt az idő! :(

Aztán visszamentünk, ahogy kiléptünk a vasút ajtaján jött is a busz! Kriszti mellettem elaludt, Berni figyelte, hogy jó helyen leszálljunk, meg azt hiszem pont az érezte mint én. Én csak bámultam ki az ablakon és próbáltam megérteni, hogy a jónak miért kell hirtelen megszakadnia és hogy utálom a hiány érzetét. Kb 7-re értünk fel és kidőltünk az ágyba. És én dilis meg a plédet vettem magamnak a takaró helyett így fagyoskodtam és még beVikizni sem tudtam :(

Dél körül ébredtünk fel és nagy nehezen le is zuhanyoztunk...na mondjuk odáig eljutni sok idő volt, majd reggeli-ebéd (ki minek nevezi) és aztán meg csak punnyadtunk, illetve még ilyenkor is sikerült poénokat feldobnunk, sőt értelmet nyer számunkra a Kádi név! xD Aztán lassan összepakoltunk és én a 16.20-as busszal indultam vissza Egerbe. Sokáig integettünk egymásnak, követték a buszt! ^^ Aztán a buszon hol aludtam, hol vigyorogtam, mikor eszembe jutott egy emlékkép, hol pedig a könnyeimet nyeltem, ha arra kellett gondolnom, hogy máris vége van.

Miért van az, hogy velük olyan gyorsan, nélkülük viszont olyan lassan telik az idő? És annyira jó lenne ha mindennap magamhoz szorongathatnám mindegyikőjüket. És ugyanakkor, hogy mennyire jó is volt ez így volt benne rosz is, hiszen, akik nem lehettek ott ők meg úgy hiányoztak onnan, hiszen ők is ebbe a kuakccsaládba tartoznak és olyan rég ölelgettem meg jó párukat és úgy szeretném már őket is magamhoz ölelni jó szorosan. De ami késik az nem múlik, majd lesz ez még!

Most pedig zárom soraimat és bocsánat, hogy ilyen hosszúra és nyálasra sikeredett, de muszáj volt!

Szeretlek titeket nagyon!!! ♥

Bye Daisy

Sziasztok!

Okés már elsüllyedtem és már meg is kaptam, hogy mióta nem blogoltam. Igazából én akartam, csak nem jutottam el odáig.

Szóval egy hete teljesen egyedül voltam itthon. Jó volt, néha jól esik egyedül lenni. Nem azt mondom, hogy mindig szívesen jönnék haza üres házba, de néha egészen jó az, hogy nem kell figyelemmel lenned másra, hanem csak azt csinálsz amit akarsz, ahogyan akarod.

Aztán pénteken sikerült aláíratnom a papírokat, bespiráloztatni a záró beszámolóm és kedden sikerült is leadni. De azért hétfőn ott álltam egy óra hosszát a Gabi irodája előtt, aki b*szott bejönni. -.- Na mindegy a lényeg, hogy leadtam.

Amúgy már pár hete kiolvastam Az operaház fantomja c. könyvet és pénteken megnéztem ismét a musicalt is. A végére már egészen nem is emlékeztem, de most felidéztem. Hát mit ne mondjak, vannak eltérések, addig, míg egyszerre történt pár esemény, ami a könyvben külön alkalmakkor történik még rámondtam, hogy oké sietettni kell az eseményeket, de mikor már felcserélték az időrendiséget, akkor már kicsit nagyot néztem. Aztán a legvégére már nem is szóltam semmit a nem pont úgy történő eseményekről... De ettől függetlenül még mindig imádom azt a musicalt! ♥ Meg a benne szereplő dalokat!

Be is rakok egyet:

Jah igen és az újabb könyv, amit olvasok: Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai. Ááá úgy tetszik a könyv, falom az oldalakat belőle mikor van egy kis időm rá. ^^ És ha kiolvastam nézem újra a belőle készült filmet! ☻

Szombaton volt egy nagy családi ebéd fincsi mamafőzte kajcsival. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy teliettem magamat bablevessel és szilvásgombóccal. Hű most, hogy csak leírtam már éhes lettem. ☻

Vasárnap pedig ismét jöttem vissza Eger városába. Szerencsére most nem volt semmi gáz, éppségben és buszbalesementesen visszaértem. ☻

Kedden Szivecskével és Kingával voltunk hippis bulin. Csoda, de mikor elkészültem és belenéztem a tükörbe és visszanézett rám egy hippi csaj, még tetszettem is magamnak. Pedig ez nem gyakori nállam. Szóval elterveztem, hogy ezentúl én hippi cuccban fogok járni! xD Aztán miután az a buli kezdett lecsengeni és Szivecske haza vette az irányt, mi Kingával pedig a brod felé evickéltünk. Az egész este 4-kor fejeződött be, akkorra értem haza. Jó volt nagyon! ☻ És szerencsére szerdán kialhattam magam, mivel csak este volt 1 órám.

És akkor ezennel el is jutottunk a mai naphoz, ami igen fárasztó volt. 3 óra marketing, amin a kezemet is leírtam és utánna még legyek aktív 2 órán...hát inkább agyhalott voltam, mint aktív. De a konzulensem aláírta a szakdogatémabejelentő lapom! ☻

És holnap, holnap megyek Debrecenbe Fille szalagavatójára! ^^ Jujj annyira várom már. Leszünk 6-an! Aludni nem hiszem hogy fogunk, de tető azért lesz felettünk, mert megyünk Oribarlangba! ^^ Jajj legyen már holnap 12.50, amikor már ott leszek! ☻

Ja arról külön bejegyzésem lesz természetesen!

Bye Daisy

Sziasztok!

És végre eljött a nap amire kb 3 hónapja vártam...a House premier. 7. évad 1. rész! ♥ Hajnali kettőkor felkeltem, mert már annyit vártam rá, hogy szinte kényszerét éreztem, hogy azonnal lássam élőben. És megérte! Nagyon tetszett a rész. Viszont az nem tetszett, hogy az írók olyan érzést tartanak fenn, hogy nem biztosan fog ez működni. Pedig eddig végig mást híreszteltek... Na mind1 a lényeg, hogy azért voltak benne édes pillanatok. Pár képben a kedvenc jeleneteim:

Ááááááhw...asszem ezek mindent elmondanak.

Mást most nem is rizsázok!

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos hát jó rég nem blogoltam. Megkezdődött nekem is az újabb tanévem, túlvagyok az 1. héten, az időt tekintve már megkezdődött a második. Mit is írjak? Hmm...

A Magyar Dal Napja alkalmából rendezett koncertsorozat szuper volt. Szinte egész nap a városban voltunk és hol egyik, hol másik koncertet hallgattuk, vagy épp Szivecskénél, vagy nállam teáztunk, és ettünk. Jó hosszú nap volt az a végére azért rendesen elfáradtam, de megérte! ☻

Hétfőn és kedden voltunk partyzni Szivecskével a Residentbe meg a Brodadwayba. Jó volt, jól éreztem magam. Majd még megismételjük! ;) Aztán sikerült átpakolnom az óráimat úgy, hogy egyáltalán nincs ütközésem jeeeee! Péntekre vásárlást terveztünk, de az eső annyira szakadt, hogy inkább maradtunk otthon a fenekünkön. Jobb is, nem hiányzott volna egy szarrá ázás. Aztán tegnap voltunk városismereti versenyen, ahol... (dobpergés)... 2.-ok lettünk! *büszkefej* Van érmem is ám:

Aztán még benéztünk a SINOSZ buszra és megtanultunk egy jelet, valamit meghallgattuk, hogy milyen szinten hall egy halláskárosult személy. Utánna pörgettünk erénykereket, nekem a nemeslelkűség jött ki, elvileg tegnap nemeslelkűnek kellett lennem, nem tudom mennyire sikerült ezt betartanom. :$ Mindenestre az idézetem: "Szeressük az embereket, mert ez a legjobb módja annak, hogy megértsük őket. Felszabadultan és nemeslelkűen segítsünk másokon, mert ez a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben." /Delia S. Guzmán/

Aztán este 6-ra pedig mentünk az uszodába és szinkronúszást néztünk. Fantasztikusan jó volt. *.* Egész fél 9-ig tartott.

Ma pedig ismét Szivecskééknél kezdtem a napom (már szinte ott lakom ☻) megpróbálkoztam egy router telepítéssel...több kevesebb sikerrel. Ja, de utánna búcsúból kaptam ilyen hosszú gumicukor izét. xD Nevét nem tudom, csak azt, hogy finom! ☻

És a legjobban a holnap hajnali 2-őt várom! House premier!!! ♥♥♥ Ááá alig várom! ^^

Muszáj beraknom egy promót...legyen az egyik kedvencem! ☻

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos már megint rég blogoltam, pedig hirtelenjében annyi minden történt...szóval megint egy hosszú rizsa lesz olvasható. Jah és a blogolás ismét kérésre történik. ☻

Szóval csütörtökön, mikor jöttem fel Egerbe, akkor buszbaleseteztünk. A mi buszunk csomagtartója felnyílt és a szembe jövő buszt telibe kapta. Én meg végignéztem az egészet, mint egy filmet, mégcsak megsem ijedtem, sőt szinte meg sem lepődtem, mert lelkiekben bekalkuláltam, hogy nem férünk el. xD

Aztán mire végre felérek hatezer cuccal jön az sms, hogy órarendváltozás van és nekem meg többszörös ütközésem. Remek. Ekkor mennék fel a netre...de a biztonsági kulcsot míg nem voltam itt megváltoztatták. Leszaladás alsó szomszédhoz, telefon, próbálkozás és net. Na aztán megláttam, hogy a Neptunba a TO mit baromkodott össze és valahogyan csak sikerült megoldanom. Ez van.

Másnap reggel úgy volt, hogy jön Chérie és vele meg Deffel lesz egy közös tali. De Chérie nem tudott aznap jönni, így a vele való tali egy napot csúszott. (így két nap is kaptam kukacot O.O) Deffel meg tök jó volt talizni. Csak az eső ne zuhogott volna úgy...a gatyám teljesen elázott. De plázáztunk, bizsuztunk, rágóízű fagyit is ettünk és kiderült, hogy a kolija tök közel van hozzám! ^^

Aztán délután mikor hazajöttem megnéztem a Légió című filmet. Nagyon jó volt. *.* Rövid ismertető hozzá: Az angyalok az Úr parancsát követve hajlandóak bármire. Amikor a világ teremtője megelégeli az emberi bűnök kiapadhatatlan folyamát, elveszítve minden hitét az emberiségben úgy dönt, hogy elküldi az angyalok légióját a Földre. A Gabriel vezette sereg váratlan ellenállásba ütközik a halandók oldalára álló Michael arkangyal személyében, aki a Mojave sivatagban rekedt néhány emberrel együtt közösen veszi fel a harcot a légióval szemben. Michael már tudja, hogy a túlélők között lévő fiatal terhes nő meg nem született gyermeke az emberiség utolsó esélye. És szerepelt benne Kate Walsh is aki pedig a Private Practise (magyarul Doktor Addison) címszereplője. O.O Előzetes:

Képek:

És ma meg itt volt Ma Chérie! ♥ És olyan jó volt. Délelőtt ugyan néha szemerkélt az eső, de délutánra már egy szem nem esett. ^^ Körbejártuk a várost, degeszre ettük magunkat a Palacsintavárba, megmásztuk a Minaretet, itthon sütiztünk és kaptam tőle egy pixiest! O.O ♥

Holnap pedig Magyar Dal Napja és Szivecskével megyünk koncikra! ☻ Remélem jól lesz!

Na ennyi.

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos blogolok már, mert leszedik a fejem a végén! xD Addig már esemére se merek felmenni. De azért jólesik, hogy kíváncsiak a blogbejegyzéseimre. ♥

Szóval a pénteki napom igazán jól sikerült. Először is bementem anyáék munkahelyére, ahol egy bulis családi nap volt, nagy főzőcskével, meg programokkal. Na, hát ott haraptam magamból egy párat, (értsd csülök pörköltet ettem xD), aztán beszélgettünk anya kollégáival, meg viccelődtünk és jól éreztük magunkat. Olyan 1-2 körül értünk be és 4-ig el sem jöttünk. Aztán kimentünk a Family centerbe anyának venni cipőt névnapjára. És miközben a kerékpárommal vettem be a kanyarokat elgondolkoztam. Régebben mindig sajnáltam, hogy nekünk nincs kocsink és mennyivel könyebb lenne vele az élet, vagy egy nyaralásra is sokkal kényelmesebben és gyorsabban eljutnánk. Azonban most már nem bánom, hogy nincs, sőt örülök neki. Hiszen akkor kimaradtak volna a reggeli kómás utazások a barátnőkkel a buszon, és a nyaralásnak is sokkal másabb hangulata volt. Hiszen kocsival itthon is mehetnénk akárhova, de mikor elindulunk nyaralni és felülünk a vonatra, annak ott úgymond "nyaralás hangulata" van. Nekem a nyaraláshoz már ez hozzájárul, én már akkor nyaralok, mikor a vonaton ülök és csak nézek ki az ablakon. Rájöttem szeretek utazni. ☻ Nos mire gondolatfonalamnak végére értem, addigra már a bolthoz is értünk. Cipőlandbe! *.* Na én ott csöppet elvarázsolódtam...annyi cuki cipő volt! *.* Aztán megtaláltam anyának a tökéleteset, ami még neki is tetszett és aztán elindultunk a városba, merthogy ott meg program volt. A Kossuth téren volt katonazenekarok és mazsorettek bemutatója. A legjobban a kaposvári és a szolnoki produkció tetszett. Ahogy a térkombinációk kijöttek, meg a humor belecsempészve...szuper volt! ☻ Olyan negyed 8 is volt már mire hazaértünk.

Másnap szombaton mentünk mamához megünnepelni anya névnapját. Teli ettem magam fincsi töltött káposztával, meg lekváros kiflivel. Szeretem az ilyen családi összeröffenéseket. Ez is nagyon jól sikerült. Unkaöcsém meg szinte mindenre rátud szedni, szóval játszottam vele mindenfélét, de a legédesebb még mindig az, mikor elkezd magyarázni. Olyankor megzabálom a drágám! ♥ Megintcsak olyan 7 óra volt mire hazaértünk, aztán beültünk a tv elé nézni az X-faktort, én meg közben vártam az sms-em! ☻ És megérkezett. Kis Narika volt az, benn volt Szolnokon én meg repültem hozzá. Facsartam maganak Narilevet! ☻ Egy ismijük koncertezett benn, Folk zene volt. Jó volt, nekem tetszett, de az egészben mégiscsak az volt a legjobb, hogy Ő ott volt. ♥

Ma meg csak lógattam a lábam. Néztem 2 filmet is. Az egyik a Made in Hugaria volt. Hát, mit ne mondjak az egészben a zenék meg a tácok voltak élvezhetőek, maga a történet elég ratyira sikerült. Bár a zene sem tőlük függöt igazából, tehát... A másik film pedig a 2012 volt, melyből levontam egy következtetést: 2012 december 20.-án indulok a Jó Reménység Fokára, hogy túléljem a december 21.-ei világvégét! xD

Nos, most pedig felugrok és mesélek egyet a kukacoknak, mert megígértem. ☻

De még előtte muszáj pár angyalos képet betennem. :$

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos nem tudom, mindez hogy jött a mai napon, de egyszer csak itt volt. Ültem a gép előtt, próbáltam a munkanaplómba hazudni valamit, mikor is a kezem a google képkeresőjére bandukolt és ott angyal képeket keresgetett. Annyira hihetetlenül csodás képeket találtam. És aztán kicsit jobban belefolytam. Elkezdtem keresgélni információkat az angyalokról és akkor bukkantam rá arra, hogy a vízöntőkre Gabriel vigyáz. Az első ami erről eszembe jutott egy zene volt, melyet idén nyáron halottam és nagyon tetszett: Rúzsa Magditól a Gabriel. Pont Gabriel, és azt hiszem kezdek benne hinni. Ezek után Gabrielnek néztem utánna. Egyik dolog követte a másikat. Minden olyan hihetetlenül gyorsan történt.

Gabriel az Angyali Küldönc, a jó hírek hozója. Kapcsolatban áll a családdal is; békét és megnyugvást hoz az otthonodba. Erősíti a családi kötelékeket, és segít a házasságban/nevelésben is.

Ez volt az első információ amit olvastam róla. És aztán amit ezek után olvastam róla... Az... Inkább olvassátok ti is:

Segít a fogamzási képességben és az örökbe fogadásnál is, bátorságot önt az anyaság elfogadásához és a sors vaksága ellenére igyekezzenek a gyermekeik számára a lehető legkedvezőbbeket nyújtani.

Hiszem, ha eljön az ideje ő fog nekem segíteni, ő végig mellettem fog állni a gyermekem nevelésében. Elég gyermek centrikus vagyok, néha rám tör az érzés, hogy de jó is lenne egy csöppséget nevelni és átélni az anyaság örömét. Tudom ő ott lesz.

Támogatja azokat, akik művészettel és kommunikációval, kapcsolattartással foglalkoznak pl: ügynöki közreműködés, képzőművészet, író, színész, táncos, újságíró, iparművész, esetleg modell, zeneszerző, zenész, riporter, énekes, tanár vagy egyéb szellemi üzeneteket közvetítő foglalkozás. Kitárja a lehetőségek kapuit, miközben ihletet ad az eredményes önkifejezéshez. Segít a lámpaláz, az alkotói szorongás, a halogató taktika leküzdésében. Gabriel kifejezetten a cselekvő képesség és a cselekvés Angyala. Amennyiben hozzá fordulunk segítségért, hamarosan energikusabbak és eredményesebbek leszünk mint azelőtt. Újságírásnál, cikkírásnál és egyéb írásoknál is sokat tud segíteni.

Mindez véletlen lenne? Véletlen lenne az, hogy intézményi kommunikátornak tanulok, hogy szabadidőmben írok, hogy legnagyobb álmom, hogy színésznő legyek, de ugyanakkor késztetést érzek az újságírásra és a riporterkedésre is? Nem hiszem. Ez nem lehet véletlen. Ezt hívják talán a sorsnak.

És ekkor jutott eszembe egy történet. Mikor még kicsi voltam, esténként mindig féltem. Mindig azt hittem jár odakinn valaki. Persze kiderült, hogy csak a fenyőfa ágai voltak. De akkor a nagymamám azt mondta nekem, hogy ne féljek, higgyek benne, hogy van egy angyalka, aki vigyáz rám és nem engedi, hogy bántódásom essen. Ekkor kaptam tőle egy kis angyalkát, ami napközben feltöltődik fénnyel és éjjel pedig világít nekem. És ez az angyalka azóta ott lóg az ágyam felett.

Ismét felteszem a kérdést: véletlen? Véletlen az, hogy mamám ezt mondta nekem, véletlenül múlt el a félelmem, mióta az angyalka ott volt a fejem fölött és véletlen, hogy a mamám is vízöntő?

Amin elgondolkodom, miért csak most találtam rá minderre és miért most kezdek hinni igazán az angyalok létezésében? Talán eddig nem voltam ehhez elég nyitott, elzártam magam ettől és most hirtelen valami megnyitotta nekem ezt az utat...talán éppen Ő volt az, aki a kezemet irányította. Nem tudom. Az viszont már biztos számomra, hogy az én múzsám, aki ihletet ad az írásnál az Ő. Gabriel. És minden egyes fellépésem előtt ő volt az aki, amint a színpadra kiálltam elmulasztotta a lámpalázamat. Ő segít az utamban és ha elég nyitott vagyok rá a legjobb irányba fog engem terelni.

És ugyanakkor eddig is hittem valamilyen szinten az angyalokban. Angyalok léteznek, csak barátoknak hívjük őket. Ilyen tekintetben én körbe vagyok véve angyalokkal.

És sikerült rádöbbennem a saját miértemre. Azért most történt velem mindez, mert ezen a nyáron történt meg mindaz velem, hogy igaz barátokra leltem. Most láttam igazán a szárnyaikat, melyek körül öleltek engem és segítenek utamon, és a bajban is mellettem állnak. Tudom számíthatok rájuk. És mivel ezeket megéltem, kinyíltam arra, hogy megtudjam ki is az aki ezekhez az angyalokhoz irányított engem. Gabriel volt.

Lehet bolondnak tartani ezek után, és ellehet mondani sok mindennek én akkor is azt vallom: ANGYALOK IGENIS LÉTEZNEK!

És a bejegyzésem végére berakok pár képet azokból amiket lementegettem, illetve a zenét. De mindenekelőtt az én angyalkámat, aki vigyáz rám esténként:

Na egyelőre ennyi, majd legközelebb is teszek be képeket, mert rengeteg gyönyörűt mentettem le, igazából válogatni sem tudtam, ezek az elején voltak és azért ezeket raktam. ☻

És akkor a zene:

Bye Daisy