Sziasztok!
Ez egy olyan, "lehet, hogy csak én értem bejegyzés" lesz. Előre is bocsánat, ha értelmetlen zagyvaság. De ki kell írnom magamból. És azért is bocsánat, hogy rég nem blogoltam. Szóval...
Vaj velem van probléma? Képtelen vagyok normális kapcsolatot kialakítani? Elátkozott vagyok? Miért történik meg az, ami történik? Miért nem lehet minden szép és jó és kiegyensúlyozott? Tényleg nem tudnám kifejezni érzelmeimet? Kétes jeleket küldenék? Értelmetlen kérdések. Erre választ nem kapok. Oly bonyolult személyiség lennék? Nehéz engem megérteni? Nem! Csak törekedni kéne megérteni. Csak hallgatni arra, amit mondok, ahogyan mondom. Vaj szeretve vagyok? Vagy csak úgy mondva vagyon? És én miért szeretem? Miért vagyok ilyen naív és ostoba? Nem akarom elveszíteni! Vagy talán sosem volt az enyém? Sosem vesztheted el azt, ami nem is volt a tied... Milyen igaz. Mégis mit tehetnék? Én úgy érzem mindent megteszek, de ezek szerint mégsem. Már megint megkaptam...nem érdeklődöm. De basszus, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Ez vagyok én. Kívülről egy nagyon nyitott, exibicionista nőnek tűnök, de valójában egy visszahúzódó kislány vagyok. Igen talán tényleg konzervatív vagyok. De ha igazán ismerne tudná mindent megtennék érte. De nem látja, vagy csak nem akarja. Tök mindegy, a végeredmény ugyanaz. "Mert mindig én írok, én kérdezek" S én erre mit válaszolok? Semmit. Mit is válaszolhatnék. Vesszek vele véglegesen össze? Nem, abba beletörnék. És már megint csak nyelek, tűrök, nyelek, tűrök... Ez a szerelem. Ez aztán igen. Pont erre vágytam. Ez az a kúrva nagy rózsaszín világ. Vagy talán másnak tényleg az. Nekem ebből nem jut. Nekem csak a hullámvölgyek jutnak. A kibaszott hullámvölgyek! Valami baj van velem. Tudom. Valami difi van bennem. Ez nem normális. Velem semmi sem normális. Én sem vagyok normális. Mégis mi a francot tegyek? Visszamegyek vasárnap reggel nem elég...mondom megyek szombat este az se jó... De ő mindig, mindent jól tesz, mert ő tökéletes! Miért tartunk itt 2 hónap után? Hol rontottam el? Nem itt kéne tartani, mindennek a legjobban kéne menni. Nem msn-en összeveszni. Aztán meg engesztelésül küldeni a szivet... Baszki ne szivet küldjél, hanem ************************!
Ok abba hagytam. Ez most jól esett. Mégegyszer bocsánat az egész értelmetlenségért! Ha végig olvastad, ne haragudj, hogy vesztegettem az időd kedves olvasóm! És még annyit, nem szakítottunk. (...még)
