Sziasztok!

Nos rájöttem, hogy drága blogocskám immáron két éves és 3 napos lett. Gondoltam tegyük szebbé és végezzünk egy gyors design váltást. Hát így lett ilyen... :)

Az életembe is történt egy pár változás, így újra belecsempészek színt a blogomba, hisz talán az életembe is kezdenek visszatérni a színek. Egy évvel ezelőtt összedőlt a kártyaváram, mindenem csődbe jutott és én magamat egy teljes csődtömegnek éreztem. Nem igazán láttam a fényt az alagút végén, csak a sötétbe tapogatóztam, vagy talán még tapogatózni sem tapogatóztam. Ezalatt az egy év alatt tökéletesen átláttam életem eddigi hullámvölgyeit, de a legnagyobb, legmeredekebb völgybe eddig akkor kerültem. Most épp egy felfelé ívelő szakaszban vagyok és nagyon merem remélni, hogy egy darabig, most nem zuhanok vissza.

Szóval miből is áll a felfelé ívelésem? Kezdjük az elején: történetesen 2 héttel ezelőtt megírtam (1 év után újra) a záróvizsgámat, aminek már eredményét is tudok így boldogan jelenhetem ki, hogy hivatalosan is: Intézményi kommunikátor vagyok!!! Aztán... Kb. egy hete kezdtem el dolgozni, tehát munkám is van. Jó nem mondom, hogy álom állás, és világ életembe ezt akarom csinálni, de a nyárra talán kibírom. Egy gyorsétterembe vagyok mindenes, konyhai kisegítő és pénztáros. Nem kevés munka...rohadt fárasztó, főleg úgy, hogy mellette még tanulok is... ugyanis múlt hét pénteken volt az egészségügyi alapismereteket emelt írásbeli érettségim, és a szóbelim pedig 9.-én lesz. Szóval arra még gőzerővel kéne tanulnom, csak hát munka mellett nem egyszerű. De megoldom, mert kemény vagyok és muszáj megcsinálnom! :) És talán szeptemberbe már újra az egyetemisták életét élhetem és siránkozhatok a vizsgák miatt. Bár már ott tartanánk! Egyébként épp most is tanulok...na jó tanulnom kellene, de muszáj volt ezt a blogbejegyzést, meg a desing váltást eszközölnöm. Ja és ha már itt tartunk a felfelé ívelésnél egy normális élet felé...pasi üggyel is van valami féle dolog, de azért nehogy azt higgyük már, hogy Daisynek normális élete lesz...ez nem olyan egyszerű. Egész pontosan magam sem tudom mit akarok tőle, de majd a sors megválaszolja nekem, hogy mit is lépjek és hogyan.

Nos azt hiszem, röviden, tömören ennyit tudnék összefoglalni jelenlegi helyzetemmel kapcsolatban. Ha lesz kis időm, akkor továbbra is megírom életem változásait...bénázásait...égéseit. Csak, hogy legyen min szórakozni! ;)

És akkor a végére még kaptok egy zenét. :)

Bye Daisy