Sziasztok!
A napokban jött egy kis tél: hó és hideg. Erre az emberek megőrültek. De szó szerint. A boltokat hétvégére kifosztották, a polcon nem volt kenyér és mindenki besz@rt egy kis hótól. Már bocsánat a kifejezésért. Oké lehet mondani, hogy nekem nem kell kimozdulnom itthonról és így könnyű. Attól függetlenül én kimozdulok itthonról és te jó ég nem halok bele abba, hogy esik a hó és hideg van! Kicsit fel kell öltözni! Az emberek úgy viselkednek, mintha hirtelen az Antarktiszra kerültünk volna és eljönne a világvége. Mindenki csak panaszkodik, hogy jajj hideg van, jajj hó van, jajj... Én erre csak annyit mondok: tél van, és kontenintális éghajlati övben vagyunk. Igen szokott esni a hó, igen van, hogy mínuszt mutat a hőmérő. Az emberek csak panaszkodni tudnak, ha meleg van azért, ha hideg azért. Különben szerintem nagyon szép a havas táj. Erre jöhet a hozzászólás: "ha a havat kéne lapátolnod, biztos nem tetszene annyira". De most bebuktad, ha ezt gondoltad, ugyanis uram bocsá' kimentem és ok, csak söpörtem a havat. És aztaaaaa túléltem! Hogy lehet ez? Talán kicsit gúnyos hangvételű lett ez a kis íráska, de azon vagyok leginkább felháborodva, hogy miért kell sírni-ríni? Régen is volt tél, volt hó és túlélték az emberek. Emlékszek még általános iskolásként volt, hogy térdig érő hóban mentem suliba. Nem, nem voltam törpeuszkár, tényleg nagy hó volt! :D A másik ami leáll már egy kis hótól, az a közlekedés. Régen miért nem voltak ilyen problémák?! Egyszerűen nem tudom megérteni. Na, mindegy, talán nem is kell ezt nekem érteni. :)
Más... Valamelyik nap épp az Ügyvédek című sorozatot néztem és elgondolkodtam egy kicsit. Rájöttem, hogy ha annyi eszem, vagy pénzem lenne se mennék ügyvédnek. Egyszerűen nem lennék jó ügyvédnek. Nem tudnám elviselni azt, ha védőügyvédként bűnösöket mentenék meg büntetések alól, sem pedig ha vádlóügyvégként ártatlanokat juttatnék börtönbe. Nem nekem való szakma lenne az.
És ha már nekem való szakmánál tartunk... végre egy ideig egész jól éreztem magam, belekezdtem a tanulásba rendesen, minden napi tevékenységem volt a tanulás, erre ma megtaláltam a szóbeli érettségi témaköröket és rájöttem ismét, hogy semmit sem tudok és nem lesz ez gyerekjáték. De mondjuk ez utóbbit eddig is tudtam. De legalább megálmodtam, hogy van miért küzdenem. Egy pár nappal ezelőtti álmomat megfejtve azt a jelentést találtam neki, hogy kemény lesz ez, nem lesz könnyű menet, de a végén mégiscsak megcsinálom. Tehát fel fognak venni. És így is állok hozzá a dolgokhoz. Muszáj vagyok optimista lenni, ez tartja bennem a lelket. :)
Na azt hiszem be is fejezem az elmélkedésemet. A végére még berakok egy zenét, amit épp tegnap találtam és megtetszett, aztán zárom soraimat. :)
