Sziasztok!

Hát elég régen blogoltam mit ne mondjak. Utolsó bejegyzésem a gólyatáborról szólt és a beköltözés előtt írtam. Hát azóta történt velem egy s más. Elkezdődött a tanév és ezzel kinyílt számomra egy új világ. Ugyanis itt az egyetemen megismerkedtem a selmeci hagyományokkal. A Miskolci Egyetem ugyanis selmeci utódiskola, ahol 250 éves hagyományőrzés folyik. Így hát úgy döntöttem megismerem ezeket. Göröngyös kis utam megkezdtem az úgynevezett bALEK oktatásokkal. Csak, hogy mindenkinek érthető legyen röviden: az iskolába beíratkozott hallgatók pogányok, oktatáson kell részt venniük, amelyet a valéta bizottság (3. 4. évesek) tart. Az oktatásoknak 2 része van: az első részben a hagyományokról tanultunk, a második részben pedig feladatokat kaptunk, melyet végre kellett hajtani, lehetőleg úgy, hogy amit lehet minél viccesebben, hogy jól szórakozzanak a Firmák (3.4. évesek). Viszont, mi pogányok, ezeken nem nevethettünk, mert mi együtt érzünk, ha mégis, akkor vigyorexet (citrompótlót) kaptunk, rosszabb esetben fokhagymát. Alkalomhoz illően kellett megjelenni az oktatásokon, azaz ünneplőbe, a szoknya, mert, hogy nadrág nem lehetett, térdig, vagy térd alá kellett, hogy érjen. Ha nem volt megfelelő, akkor védőitalt kellett inni, ami mikor miből állt, volt rá példa, hogy kakaó, víz, só, bors, paradicsom, és minden mi jó, magyarul amit találtak belekeverték. Na én ezt szerencsésen megúsztam. :) Csinálnunk kellett bALEK indexet is és abba írták bele a feladatainkat. A legvégén pedig zh volt, majd sikeres zh után jöhetett a szóbeli vizsga. Ha mindent sikeresen megcsináltunk, akkor keresztelkedhettünk bALEKká, amihez választani kellett magunknak keresztszülő(ket). Nos hát nekem igen sokféle feladatot kellett csinálnom, volt, hogy cigány stílusba adtuk elő az Aladint, volt, hogy csipkelődő verset írtunk és volt, hogy a portás néninek csináltam Ceasar salátát (ami mellesleg isteni lett :P). Oktatásról oktatásra tanulni kellett, mert a terembe úgy mehettél be, ha tudtál válaszolni az eddig tanultakkal kapcsolatos kérdésekre. Egyébként nagyon sokan kibuktak és azt mondták ők ezt nem bírják, mert kiabálnak velük, meg olyan feladatokat hajtatnak végre, amiket ők nem csinálnak meg. 88-an kezdtük, de csak 57-en keresztelkedtünk meg. Nem mondom nekem is volt olyan feladat, amihez esetleg nem fűlt a fogam, de a kiabálásokhoz hozzá szoktam, és volt, hogy élveztem az oktatásokat. (Tudom valaki azt mondaná mazochista vagyok, de nem, jó volt ez). Viszont ez az 57 ember összetartóan bíztatta a másikat, hogy ne adja fel, hanem csinálja végig. Én nem is az oktatásokon buktam ki, azokat vártam, hanem attól, hogy nekem nem lesz keresztszülőm. Ugyanis ennek is megvannak a szabályai, ugyanis fel kell kérni a Firmát, aki elsőre biztosan nemet mondd, majd kedveskedni neki és elérni azt, hogy érdemesnek tartson arra, hogy bALEKjává fogadjon. Nos hát velem ez úgy történt, hogy kiválasztottam egy szimpatikus Firmát, szépen ahogy kell stílusosan sütivel felkértem és reménykedtem. Telt múlt az idő, elég sok dolga volt így nem igen tudtunk találkozni, és elég sokan felkérték őt. Azt még a történethez tudni kell, hogy ettől az évtől 1 Firmának 3-4 keresztgyereke lehet csak. Összehívott minket és elmondta, hogy ki az a 3 akit elfogad és ki az akit nem tud, de ajánl maga helyett embereket. Nos hát én nem voltam benne abba a 3-ba. Nem haragszom rá egyébként, mert megértem, azt, hogy döntenie kellett, csak hát aki ismer tudja, hogy eléggé lelkis tudok lenni, így kicsit rosszul esett és mondhatni teljesen kétségbe estem, hogy most mégis mi lesz, ugyan ajánlott embereket, de hát hogy kérjek fel olyan embereket, akikkel lényegében még nem is találkoztam, nem hogy beszéltem volna. Hirtelenjében jobbra, balra kaptam a fejem, bepánikoltam és minden bajom volt. Hallgatni próbáltam másokra, kérjem fel ezt, kérjem fel azt, de én csak azt láttam, hogy már mindenkit annyian felkértek nekem nem marad szabad ember. Nos aztán fogtam, megráztam magam és úgy döntöttem, hogy azokból az emberekből, akiket ajánlottak kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat és felkértem őt. Hát a felkérés nem történt úgy, ahogy kellett volna, mert már nagyon szorított az idő, de csak sikerült és végre nekem is lett Firmám. De talán az angyalkám vezette így az eseményeket, mert így olyan Keresztapucikám lett, amilyet szerettem volna. Akivel lehet jót beszélgetni, nem kell leinni magunkat a sárga földig és ugyanolyan késős mint én. :D Hát lényegében röviden és tömören így történt az, hogy múlt héten szerdán, vagyis az már csütörtök hajnal volt sikeresen átmentem elsőre (!ami nagy szó) a bALEK vizsgán (a zh-m is a jobbak között sikerült) és tegnap pedig bALEKká kereszteltek és részt vettem az első szakestélyen itt a Miskolci Egyetemen. :)

Bye Daisy vulgo színésznőnek születtem, de elaludtam és elkéstem

Sziasztok!

Nos hát előző héten voltam gólyatáborba hétfőtől péntekig Miskolcon. Akárki akármit mondd én azt mondom hosszú volt. Volt jó és volt rossz része is. Igazából nagyon vegyes érzelmeim voltak a héttel kapcsolatban. Első problémáim voltak, hogy kiordíttatták velem a lelkem is, aminek köszönhetően, még most is be vagyok rekedve. Tudniillik az egyetem minden karának van egy külön köszönése, melyet teli torokból ordítani kell, ha találkozunk a másik kar képviselőivel. Aztán a következő visszavető pontom, amin igazán kiakadtam a pálinkás jó reggelek voltak, melyeket szó szerint kellett értelmezni. Első nap 6.20-kor - a többi nap 7-kor - jöttek az ajtót berúgták, elordították magukat és adni kellett a bögrénket, amibe kitöltötték a jó adag kerítés szaggató pálinkát és ott álltak feletted és ordítottak míg le nem nyelted. Hát nem sok kellett, hogy vissza jöjjön. A bögréről jut eszembe, az valójában inkább kolomp volt, mint bögre. Megérkezéskor mindenki kapott egy nagyon pöpec alumínium bögrét, amit a pass-ra a nyakunkba akasztva kellett hordani, szóval, hol úgy éreztem magam, mintha tehenek lennénk a mezőn, hol pedig, mintha egy koncentrációs táborba lennék. Na, aztán jött a vízválasztó, aminek egyébként is úgy mentem neki, hogy ha ezt túlélem, akkor mindent. Ez pedig a szerdai kocsmatúra volt. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy volt 6 állomás, ahol ivós feladatokat kellett teljesíteni. Na, mi mindent hallottunk már erről a kocsmatúráról, ami lényegében igaz is volt, de nem volt annyira durva, mint amennyire féltem tőle. Igaz volt, hogy borra sört, sörre bort itattak velünk. Mellesleg rólam tudni kell, hogy utálom a sört, tehát így alapból nem örültem az egésznek. És ugye mondták, hogy nagyon sok helyen lesz ekseltetés, ami azt jelenti, hogy egy firma azt mondja, hogy eks és neked, amilyen gyorsan csak tudod le kell húznod a doboz sört, vagy 3 dcl boros kólát, vagy épp ami van. Na ezektől nagyon féltem, mert tudtam, hogy ha nekem meg kell innom egy doboz sört, akkor tuti megmutatom ott mindenkinek Vukkot. De szerencsére ugyan volt ilyen feladat, de ha nem bírtad meginni másnak átadhattad a csapatodból, vagy csapatvezetőnek, vagy mivel úgy mentünk, hogy egy eü-s csapat egy gépész csapattal, így gépészeknek is át lehetett adni alkalmanként. Szóval így nem volt olyan durva. Egyéb iránt, a félelmem miszerint majd sok Vukkot megsétáltatok és majd nagyon rosszul és részeg leszek, nem valósult meg, sőt! Egyszer sem volt Vukk és maximum be voltam csiccsentve. Szóval a gólyatáborba ez volt a vízválasztóm, ettől fogva nagyon jól éreztem magam és ez első pozitív élményem volt a táborról. Utolsó estén kb. reggel fél 7-kor aludtam el, fél 9-kor meg keltem és már rohantam is, hogy nehogy lekéssem a vonatot. A vonaton meg azon csodálkoztam, hogy nem aludtam át az átszállást...bár azért nem volt minden döccenő mentes, ugyanis Hatvanba nem várta be a vonatunkat a másik, így 3/4 órát várhattam az állomáson a következőre. De azért 2-re csak sikerült haza érnem. Most pedig már mindent összecsomagoltam, van 2 bőrönd, 2 utazótáska, kistáska, laptoptáska és holnap reggel indulás és beköltözés a koliba. Legközelebb már onnan fogok jelentkezni. Addig is, ha már gólyatábor, akkor "Csillámot a világnak!" :DDD

Bye Daisy

Sziasztok!

Nagyon rég nem blogoltam már. De egyszerűen nem volt időm. Semmire és senkire. :/ Történt jó és rossz is, igazából ennyire még nem voltak kétes érzelmeim. Egyik állapotból esek át a másikba. Nem tudom mivel is kezdjem a jóval, vagy a rosszal...

Na kezdem ott ahol a legutolsó bejegyzésem befejeztem a pasi ügy... komolyodott a dolog, elég komolyan. Összejöttünk, szerelmes lettem, rózsaszínben láttam a világot, boldog voltam, de álmaim összetörtek, mint egy ablaküveg. Nem is tudom hol kezdjem a dolgot. Nagyon jól éreztem vele magam, nem voltam feszült, nem voltam ideges, természetesen tudtam viselkedni vele, és ő volt az első aki azt elérte, hogy majdnem mindent megosztottam vele és nem volt gyomorgörcsöm, vagy efféle, mint másnál. Igen távkapcsolat volt, de mi megpróbáltuk ezt átvészelni. De nem ment. Lelkileg kezdtem kikészülni és ezért kellett kimondanom a végét. Vagy dolgoztam, vagy szabadnapomon nála voltam, vagy ő jött. Anyáékkal már szinte nem is találkoztam. Összevesztem velük miatta, ahogy Szivecskével is sikerült miatta összevesznem. Valahol itt volt az a pont, mikor félre kellett tennem azt, hogy szeretem, azt, hogy néha úgy éreztem/érzem, hogy meghalok a hiányába, de pontot kell tennem a végére. Fáj még, fájni is fog, egyelőre a munkába, meg a sulival kapcsolatos dolgokba temetkezem, de egyszer jobb lesz. Így kellett döntenem, mert így mindkettőnknek jobb lesz. Ebből csak állandó veszekedések lettek volna. Én üldöztem magam a vesztembe, azzal, hogy beleszerettem. Ennyi. Egy idézet van még amit ehhez tudok kapcsolni és ezentúl igyekszem ehhez tartani magam: "Nem tudok úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen, így hát úgy élek, hogy nekem legyen jó!"

Aztán dolgozni végig dolgoztam a nyaram, igazán nem is volt nyaram, de kellett a pénz. Utolsó munkanapom 20.-a lesz, aztán leköszönök. Már csak úgy járok dolgozni, hogy számolom a napokat, hogy már csak ennyit kell és vége. :D Egyet tanultam ebből a munkából, hogy ilyet SOHA nem akarok végezni. Persze van egy olyan érzésem, hogy fogok én még ilyet végezni, de ami motiválni fog tanulásnál, mikor szenvedek, hogy én inkább egy irodába akarok ülni, mint egész nap mosogatni, takarítani, főzögetni, meg pultozni és a főnök kívánságainak meghajolva hajbókolni és elfogadni a hangulatingadozásait és a szívatásait. Ehhez a munkához kellett kitartás, a napi 14-16 órákhoz és a heti max 2 nap szabadnaphoz. Kimerültem ez a legegyszerűbb kifejezés erre.

És akkor talán a jó hír marad így a végére, mint, hogy büszkén jelenthetem ki, hogy felvettek a Miskolci Egyetem egészségturizmus szervező szakára. Szeptember 3-tól van a regisztrációs hét, augusztus utolsó hetén a gólyatábor. Addig pedig intézgetem a kolit, meg minden mást, amit még be kell szereznem. A legújabb az új bőröndöm épp ma vettem meg. Szerelem volt első látásra, már vagy egy hónapja szemezgetek vele, és mire oda jutottam még le is árazták nekem, szóval ez tényleg csak rám várt. :D Szóval egy pár hét múlva már ismét az egyetemisták életét élhetem. Várom már. (tudom lesz olyan, mikor nem fogom, de akkor majd visszaolvasom ezt a bejegyzést :D )

Lényegében ennyi történt velem mostanában. Gyorsan megjártam egy újabb hullámvölgyet. Kezdem már nagyon utálni a hullámvölgyeket, valami sík egyenletes jót szeretnék már végre. Annyira vágyom egy kis nyugalomra, maximum apró problémákkal, de elegem van a lenti világból. Nos ennyi.

Sziasztok!

Nos, mi is van velem, hova is mászok én... Munka még mindig van, bár most pár szabadnapom volt, mert nem volt forgalom, vagy mi a fene. A szabadnap része az tetszik, az, hogy így nem igen van pénz na az annyira nem. De majd meglátjuk mi lesz így. Csak pozitívan nézek mindent. :D

Aztán...ma kikaptam az érettségi tanúsítványomat és 5-ös lett az emelt eü. érettségim! Most már csak a ponthatárokon múlik, hogy hova vesznek fel. Miskolc nem biztos, hogy meglesz, de Nyíregyháza és Gyula tuti. Várom már Július 24.-ét, hogy kiderüljenek a ponthatárok. :D

És végül, de nem utolsó sorban pasi ügy...hát komolyodik a dolog úgy néz ki. Majd kiderül mi is lesz belőle. Egyelőre jól érzem magam. Bár nem lesz egyszerű, mert ha tényleg lesz valami komoly, az távkapcsolat lesz. De a jelennek élek és a mának. :D

Ami hiányzik az életemből már csak Szivecske meg a Kukaczkáim. De majd őket is belecsempészem valahova. :D

Azt hiszem jelenleg ennyi. :)

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos rájöttem, hogy drága blogocskám immáron két éves és 3 napos lett. Gondoltam tegyük szebbé és végezzünk egy gyors design váltást. Hát így lett ilyen... :)

Az életembe is történt egy pár változás, így újra belecsempészek színt a blogomba, hisz talán az életembe is kezdenek visszatérni a színek. Egy évvel ezelőtt összedőlt a kártyaváram, mindenem csődbe jutott és én magamat egy teljes csődtömegnek éreztem. Nem igazán láttam a fényt az alagút végén, csak a sötétbe tapogatóztam, vagy talán még tapogatózni sem tapogatóztam. Ezalatt az egy év alatt tökéletesen átláttam életem eddigi hullámvölgyeit, de a legnagyobb, legmeredekebb völgybe eddig akkor kerültem. Most épp egy felfelé ívelő szakaszban vagyok és nagyon merem remélni, hogy egy darabig, most nem zuhanok vissza.

Szóval miből is áll a felfelé ívelésem? Kezdjük az elején: történetesen 2 héttel ezelőtt megírtam (1 év után újra) a záróvizsgámat, aminek már eredményét is tudok így boldogan jelenhetem ki, hogy hivatalosan is: Intézményi kommunikátor vagyok!!! Aztán... Kb. egy hete kezdtem el dolgozni, tehát munkám is van. Jó nem mondom, hogy álom állás, és világ életembe ezt akarom csinálni, de a nyárra talán kibírom. Egy gyorsétterembe vagyok mindenes, konyhai kisegítő és pénztáros. Nem kevés munka...rohadt fárasztó, főleg úgy, hogy mellette még tanulok is... ugyanis múlt hét pénteken volt az egészségügyi alapismereteket emelt írásbeli érettségim, és a szóbelim pedig 9.-én lesz. Szóval arra még gőzerővel kéne tanulnom, csak hát munka mellett nem egyszerű. De megoldom, mert kemény vagyok és muszáj megcsinálnom! :) És talán szeptemberbe már újra az egyetemisták életét élhetem és siránkozhatok a vizsgák miatt. Bár már ott tartanánk! Egyébként épp most is tanulok...na jó tanulnom kellene, de muszáj volt ezt a blogbejegyzést, meg a desing váltást eszközölnöm. Ja és ha már itt tartunk a felfelé ívelésnél egy normális élet felé...pasi üggyel is van valami féle dolog, de azért nehogy azt higgyük már, hogy Daisynek normális élete lesz...ez nem olyan egyszerű. Egész pontosan magam sem tudom mit akarok tőle, de majd a sors megválaszolja nekem, hogy mit is lépjek és hogyan.

Nos azt hiszem, röviden, tömören ennyit tudnék összefoglalni jelenlegi helyzetemmel kapcsolatban. Ha lesz kis időm, akkor továbbra is megírom életem változásait...bénázásait...égéseit. Csak, hogy legyen min szórakozni! ;)

És akkor a végére még kaptok egy zenét. :)

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos történt egy, s más mostanában.

Először is: március 28.-án elutazott Ma Chérie és egy évig nem találkozok vele. :( De már egy hét eltelt, szóval már csak 11 hónap és 3 hét!!! :D (ezt hívják pozitív gondolkodásnak, vagy mifene :D )

Másodszor: ez lesújtott csöppet, de ezen már épp tovább léptem és optimistán tekintettem a jövőre, amikor egy olyan hírről értesültem, amire nem voltam felkészülve. Hisz egy halálhírre ki van? Igen, ilyen hírt kaptam. Igazából nem akarok róla beszélni, csak szimplán megemlékezni itt a blogomba. A barátnőm volt, felnéztem rá, tiszteltem őt és szerettem. Kétségem sincs afelől, hogy a sors kegyetlen. Egy hülye baleset...egy köves út...és egy kocsi a mélybe, és ő a kocsiba. Érthetetlenül álltam az eset előtt, felfogni nem tudtam. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy miért? Ezt, az egy válasz nélküli kérdést hajtogattam egymás után. Fel nem tudom fogni azt, hogy nem beszélünk már többet, annyi kérdést feltehettem volna még neki, de Ő már nem tud válaszolni rá. Annyi minden állt még előtte. Nem volt 32. És magadhoz vetted. Tudod néha úgy érzem utállak téged, néha, hogy nem is létezel, vagy, hogy te utálsz és ezért veszel el tőlem embereket. Nem értelek, nem értem mit, miért teszel. Azt hiszem, nem is foglak...soha. Még csak el sem búcsúzhatok tőle. De talán majd egyszer találkozhatok vele. Addig is csak remélni tudom, hogy jó helyen van. Hiányozni fogsz, nyugodj békében!!! :'( †

Harmadszor: azért történt jó dolog is velem. Másnap utaztam Egerbe, és meglátogattam Mamát és Szivecskét! Hatalmas szükségem volt most Szivecske ölelő karjaira és a polcokra, ahol kisírhattam magam. Sikerült azt is elérnie, hogy elfelejtkezzek fájdalmaimról és jól érezzem magam. Sétáltunk nagyokat, megmásztuk az Egedet, főztünk lasagnet, voltunk Magna Cum Laude koncerten, néztünk filmet és társasoztunk (ahol sosem sikerült nyernem xD). Nagyon jó volt nála lenni, és azalatt a pár nap alatt sikerült teljesen feltöltődnöm. Szeretlek Szivecskeee! ♥

Most pedig, ha már épp blogolok és épp húsvét van, hát akkor Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok blogom minden kedves és nem kedves olvasójának! :)

Sziasztok!

Nos most azt fogom kifejteni, hogy miért is van az, hogy rengeteg kapcsolatot kezdenek újra, holott, mindenki tisztában van a "felmelegítve csak a káposzta jó" mondással és annak igazságával.

Alapvető igazság erre, az, hogy mert rohadtul félnek az emberek az egyedülléttől. De én most másfelől közelíteném meg a dolgot. A napokban néztem egy romantikus filmet és akkor jött a megvilágosodás. Már megint a média az, ami iszonyat befolyásolással van ránk.

Szóval a romantikus filmek...nézzük csak meg közelebbről a felépítését: adott a "tökéletes" férfi és nő. A véletlen, a sors, vagy nevezzük aminek akarjuk egymáshoz sodorja őket. Kisebb akadályokat átugorva, iszonyatosan egymásba szeretnek és minden szép és jó. Na de, hogy legyen egy kis konfliktus is és 10 perc után ne legyen vége a filmnek beüt a ménkű és úgy összevesznek, hogy szakítanak is azon nyomban. És itt jön képbe az elmélet. Rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, szenvedés az egész élet, ha a másik nincs ott, és máris rohannak vissza egymáshoz.

És mi meg ezt szépen esszük, isszuk és magunkba szívjuk. És addig el is hisszük, míg a saját bőrünkön meg nem tapasztaljuk, hogy semmi sem történik úgy, mint a romantikus filmekben. Ha valami nem működött, az már nem is fog. Szenvedhetünk és fogunk is, de a láng, ami kihűlt, nem fog újra lobbanni, azok a dolgok, amik nem voltak meg, nem lesznek meg hirtelen a semmiből. Hiába az ilyen sztoriknak nem happy end a vége. Ha újra is próbálják onnan nem következik egyenesen a boldogan míg meg nem... sőt. Vagy semmi sem változik az előzőekhez, vagy még rosszabb lesz. És akkor talán belátjuk, hogy semmi sem olyan, mint a gyermekkori mesékben és az amerikai romantikus filmekben.

Azt hiszem olvasóim egyet értenek velem ezen kis szösszenetemben. Legalábbis azok, akik már megégették magukat azzal, hogy hittek a csodában, s a média befolyásolásában. És igen...én sem csak a levegőbe beszélek. Ha te kedves olvasóm még hiszel a csodába, hiába is próbállak meggyőzni az ellenkezőjéről, de azért egy próbát megér nem, de? Hátha elgondolkodsz rajta és talán te megúszhatod ezt. Vagy nem. Nem tudom. Egyet tudok az élet pofonjai előttem folyamatosan tisztítják a képet, amit látok, minden értelemben.

Nos ennyi lettem volna mára. Hirdessétek az igét: "csak a káposzta!!!"...

Sziasztok!

Nos az elmúlt hetekbe felpörgött az életem...hirtelen történt is velem valami. :D Kezdem is az elején.

Tehát egész pontosan Március 10.-én volt egy kukacz tali Pesten, amin végre ott tudtam lenni. Olyan jó volt, majdhogynem egy éve nem láttam már őket. Jó volt magamhoz szorongatni őket, meg együtt röhögni velük hasfájásig. Voltunk Allee-ba, ott a játékboltba Kicsilánnyal kipróbáltunk mindent, aminek hangja volt és aminek nem. :D Aztán kapott nyalókát...meg volt ott csúnya pénztáros néni, aki beszólt nekünk. :@ Aztán voltunk játszótéren, utánna még kávézni egyet és sajnos véget ért a nap. És a legnagyobb szívfájdalmam, hogy Ma Chériet egy évig nem láthatom. :(

Nos aztán 15.-én du. voltam cirkuszba. Meg nem mondom, mikor voltam utoljára! :D Mondjuk nem volt vmi nagy szám. De unokaöcsémnek szerintem tetszett. :) Volt tini oroszlán, meg bébi oroszlán is. *.* A tini ori olyan vicces volt...ő lázadt...nem csinálta a feladatokat, csak nagy kegyesen...megette a husit, utána meg elterült, mint aki jól végezte dolgát. Majdnem ki sem lehetett terelni a porondról. :D Csak a seprűvel sikerült, ami a kedvence volt...úgy játszott a seprűvel, mint kiscica a fonalgombolyaggal. ^^ A legjobban  a kötéltáncosok, meg az elefántok tetszettek. Az egyik elefánt megcsinálta azt, h a melső mancsain, meg a fején állt egyszerre. Nagyon néztem ám!

Ugyanaz nap este pedig Puszedlivel voltunk Vad Fruttik koncerten! Egy nap kiélhettem az infantilisségem és a tombolásom. Nagyon jó koncert volt, nagyon éltem. Teljesen átszellemültem és tombolás volt 1000-rel! :D Jah de azért itt meg kell említenem egy "fenyegető levelet Puszedlinek". Szóval, ha még egyszer ott mersz hagyni én kinyírlak!!! :D

Szombati napon pedig végre babázhattam az édes 3 hónapos Benikével. Végre megismerkedhetett a (mostoha)nagynénjével szerény személyemben. Egyből megtaláltuk a közös hangot és babanyelven hihetetlen jól elkommunikáltunk. Persze már most én vittem bele a rosszba a gyereket...ugyanis épp aludnia kellett volna a nagyfiúnak, mikor is mi inkább elkezdtünk társalogni. :P Hát na... :D

A vasárnapi nap már sajnos nem volt ennyire vidám. Egyáltalán nem. A szűk család összegyűlt és elkísértük mamát utolsó útjára. Szétszórtuk a hamvait. Kicsit feltépődtek a sebek, kicsit újra véreztem a szívemből. A hiánya sikolyként hasított végig a csöndes utcán. De muszáj elengedni. És muszáj volt teljesíteni az utolsó kívánságát. Az utolsót... Pedig még oly sok kívánságát teljesítettem volna, és ő is olyan sok kívánságomba van még benne. Úgy szeretném csak még egyszer megölelni, és még egyszer mondani neki, hogy mennyire nagyon szeretem. Még utoljára sütni vele. Még egyszer látni, ahogy rám nevet. S még sorolhatnám. De mindezt már csak álmaimban tehetem meg. Olyankor viszont, mikor álmomban meglátogat, mindig olyan jó érzés száll meg. És tudom, hogy itt van velünk. És a szívem legmélyén él tovább.

És, hogy ne ilyen szomorúan fejezzem be blogbejegyzésem: vagy 1000 év után ma újra volt a lábamon a görkorcsolyám. És - na most kapaszkodjon mindenki - nem estem el egyszer sem!!! Olyan büszke vagyok magamra. :D

Hát azt hiszem ennyi volt, amit szerettem volna virtuális papírra vetni.

Most pedig megyek és alszom.

Sziasztok!

Tudom, egy héttel ezelőtt ment el közülünk, de ma volt a temetése és mindenképpen muszáj vagyok egy bejegyzést szentelni neki.

Whitney Houston. Ezt a nevet bárhol kiejted a világon, mindenki tudja kiről van szó. Egy hihetetlen tehetségről, aki a semmiből jött fel. Templomi énekesként kezdte, s aztán csillaga felragyogott. Nem biztos, hogy megtudott küzdeni a hirtelen jött sikerrel, na meg a férjével, aki bántalmazta is, így az alkoholhoz és a drogokhoz fordult. Valószínűleg ez is okozta halálát. Nagy valószínűséggel nyugtatókra ivott, s ezt már nem bírta el a szervezete. De akármi is történt, biztos vagyok benne, hogy senki nem így fog emlékezni rá. Mindenkinek az az aranytorkú énekesnő marad meg emlékeiben, aki ha énekelt a levegő is megállt. Én mindenképpen.

Emlékszem kb. 10 éves lehettem, mikor a mániám volt, hogy ebéd közben előkerestem azt a rongyosra hallgatott Whitney Houston kazettát és hallgattam. Aztán pedig a székre felállva énekeltem az "I have nothing"-ot és társait. Pár évvel később láttam az azóta is kedvenc filmeim közé tartozó Több, mint testőr c. filmet vele. Emlékszem csak néztem, olvadoztam a TV előtt és minden ismerős számnál, amit énekelt mosoly húzódott végig az arcomon. És aztán hetekig a Bodyguard kazettát, később már a gépemen lévő albumot hallgattam.

És most vége. Nem csendül már fel többé az az angyali hang. Örökre elhallgatott. Nem lesznek új számok, nem látjuk őt többé. Elhagyta az árnyékvilágot és az angyalokkal énekel tovább. Mi pedig újra és újra meghallgatjuk a zenéit, újra és újra nézzük a filmet és ezer közül is felismerjük a hangját, ha egyszer-egyszer felcsendül a rádióba. Hisz olyan hang, mint ami az övé, senkinek nincs! Ő egy jellegzetesség, egy személyiség volt. Emlékeinkbe örökre élni fog! Nyugodj Békében Whitney!

És most engedjétek meg, hogy ezzel a számmal búcsúzzak tőle. Ezzel kísérték végső útjára, és hát I will always love Whitney!

Sziasztok!

A napokban jött egy kis tél: hó és hideg. Erre az emberek megőrültek. De szó szerint. A boltokat hétvégére kifosztották, a polcon nem volt kenyér és mindenki besz@rt egy kis hótól. Már bocsánat a kifejezésért. Oké lehet mondani, hogy nekem nem kell kimozdulnom itthonról és így könnyű. Attól függetlenül én kimozdulok itthonról és te jó ég nem halok bele abba, hogy esik a hó és hideg van! Kicsit fel kell öltözni! Az emberek úgy viselkednek, mintha hirtelen az Antarktiszra kerültünk volna és eljönne a világvége. Mindenki csak panaszkodik, hogy jajj hideg van, jajj hó van, jajj... Én erre csak annyit mondok: tél van, és kontenintális éghajlati övben vagyunk. Igen szokott esni a hó, igen van, hogy mínuszt mutat a hőmérő. Az emberek csak panaszkodni tudnak, ha meleg van azért, ha hideg azért. Különben szerintem nagyon szép a havas táj. Erre jöhet a hozzászólás: "ha a havat kéne lapátolnod, biztos nem tetszene annyira". De most bebuktad, ha ezt gondoltad, ugyanis uram bocsá' kimentem és ok, csak söpörtem a havat. És aztaaaaa túléltem! Hogy lehet ez? Talán kicsit gúnyos hangvételű lett ez a kis íráska, de azon vagyok leginkább felháborodva, hogy miért kell sírni-ríni? Régen is volt tél, volt hó és túlélték az emberek. Emlékszek még általános iskolásként volt, hogy térdig érő hóban mentem suliba. Nem, nem voltam törpeuszkár, tényleg nagy hó volt! :D A másik ami leáll már egy kis hótól, az a közlekedés. Régen miért nem voltak ilyen problémák?! Egyszerűen nem tudom megérteni. Na, mindegy, talán nem is kell ezt nekem érteni. :)

Más... Valamelyik nap épp az Ügyvédek című sorozatot néztem és elgondolkodtam egy kicsit. Rájöttem, hogy ha annyi eszem, vagy pénzem lenne se mennék ügyvédnek. Egyszerűen nem lennék jó ügyvédnek. Nem tudnám elviselni azt, ha védőügyvédként bűnösöket mentenék meg büntetések alól, sem pedig ha vádlóügyvégként ártatlanokat juttatnék börtönbe. Nem nekem való szakma lenne az.

És ha már nekem való szakmánál tartunk... végre egy ideig egész jól éreztem magam, belekezdtem a tanulásba rendesen, minden napi tevékenységem volt a tanulás, erre ma megtaláltam a szóbeli érettségi témaköröket és rájöttem ismét, hogy semmit sem tudok és nem lesz ez gyerekjáték. De mondjuk ez utóbbit eddig is tudtam. De legalább megálmodtam, hogy van miért küzdenem. Egy pár nappal ezelőtti álmomat megfejtve azt a jelentést találtam neki, hogy kemény lesz ez, nem lesz könnyű menet, de a végén mégiscsak megcsinálom. Tehát fel fognak venni. És így is állok hozzá a dolgokhoz. Muszáj vagyok optimista lenni, ez tartja bennem a lelket. :)

Na azt hiszem be is fejezem az elmélkedésemet. A végére még berakok egy zenét, amit épp tegnap találtam és megtetszett, aztán zárom soraimat. :)

Sziasztok!

Ez egy amolyan gondolkodós, elmélkedős, gondolatfejtős bejegyzés lesz. Lássuk:

A szerelem. Mi is ez a homályba burkolózó fogalom, amiről kb. mindenki álmodozik. Ez lenne az az érzés, amikor van egy ember, akit úgy szeretsz, ahogy azelőtt mást nem és ő jár a gondolataidba, minden tettedbe rágondolsz. Szuper érzés nem, de? Hát, mondok én valamit. Nem! A szerelem, csak szenvedés, és jó érzés a legkisebb részben. A szerelem az, amikor lekorlátozzuk önmagunkat egyvalaki felé, csak neki akarunk megfelelni, s közben elveszítjük saját magunkat. Legalábbis az egyik fél mindenképpen így jár egy kapcsolatban. Miért vágyunk hát rá? Mi másért, mert erre lettünk teremtve. Az ember egy társas lénynek teremtetett, aki keresi a szerelmet, keresi a társát, és ez vezet a fajfenntartáshoz is. És mi van, ha beleköpünk ebbe a levesbe? Mi van, ha nem értünk ezzel egyet? Mi van, akkor, ha mégsincs szükségünk egy társra, nem vágyunk arra, hogy elvesszünk, élvezni akarjuk a saját szabadságunkat, és mindezzel fenntarthatjuk a fajunkat is. Igen megoldható ez is. Miért lenne olyan bonyolult? Miért hiszi minden férfi, hogy nélkülük nem vagyunk senkik? Ha tudnák az igazságot, hogy ők senkik nélkülünk! Borzalomnak kezdem tartani azt, amivel súlykolni akarják bennünk ezt a dolgot, a szerelem érzetét. Mintha csak egy kalitkába zárt kísérleti alanyok lennénk, akiknek próbálják befolyásolni az agyát. És tényleg, ha jobban belegondolunk, mindenhonnan ez folyik: a tv-ből, a rádióból, az internetről és ezt látjuk, ha kimegyünk az utcára és meglátjuk a tudatmódosult embereket, akik szerelmesnek mondják magukat. Nem lehet úgy bekapcsolni a tv-t, hogy ne lenne benne szerelem, a klippek, a sorozatok, minden és minden ezt sugározza. És ezáltal mindenki vágyik erre a szerelemnek nevezett érzésre, amit már a misztifikáció magaslatába emelnek. Persze, hogy oda, hiszen nem is létezik a szerelem, mint boldog, kellemes, felemelő, jó érzés. A szerelem csak egy maszlag egy nagy kupac sz@r. Már bocsánat. És igen most jöhetnek a cáfolatok, hogy de ez nincs így, mert a szerelem jó dolog és nem korlátoz semmiben, sőt! De akik így éreznek, azok elhiszik ezt a misztifikumot és engednek a befolyásoltságnak és csak elhitetik magukkal, hogy ez jó, vagy azon vékony réteghez tartoznak, akiknek valóban jó érzés...bár efelől vannak kétségeim.

Nos talán egy kicsit zavarosnak tűnik ez a katyvasz, de így érzem. Én vagyok az egyik lázadó a kísérleti szobába, akit mindjárt kiiktatnak a rendszerből (na jó ez csak vicc xD) és én vagyok az aki erre lázít mindenkit, akit tud. Ne higgyetek ennek a maszlagnak, amit agyon misztifikálnak és a szerelem érzetének neveznek. Ne vágyjatok rá, mert azt, amit ígérnek azt úgysem kapjátok meg, csak a rosszat belőle. Ne engedjetek az elnyomásnak, élvezzétek a szabadságot. Ha valakihez oda akarsz bújni keress egy barátot, akihez odabújhatsz, ha egyedül éreznéd magad! Mert a boldog szerelem nem létezik!

Na jó ennyit a feminista okfejtéseimről! :)

Ui.: köszönöm a tanítómesteremnek, aki segít felnyitni a szemem. És üzenem neki: ne depizz, ne vágyj ilyen ökörségre, ami nem létezik! ;) ♥

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos elérkeztünk a 2011.-es év utolsó napjához. Összefoglalom még azt a pár dolgot, ami történt velem az utolsó blogbejegyzésem óta és a következő bejegyzés már az új évben lesz. Remélhetőleg egy jobb évnek nézünk elébe.

Nos az utolsó bejegyzésem után pár nappal, egészen pontosan 16.-án nagynéni lettem! Annyira gyönyörű unokaöcsém született, hogy rajzolni sem lehetne szebb babát. Majd januárba megyünk meglátogatni őket, már alig várom, hogy élőbe lássam a kis csöppséget. :)

Ugyan előző bejegyzésembe írtam, hogy boldog szingli vagyok és élvezem, ahhoz képest már jó pár napja beszélgetek egy új hímnemű egyeddel. Őszintén magam se tudom, hogy mit akarok, ír nekem szépeket, de már nem biztos, hogy tudok hinni a szép szavaknak. Sőt azt se tudom, hogy tőle, meg egyáltalán mástól akarok e valamit. Szóval szokásomhoz híven bonyolítom a dolgokat.

Aztán jött a karácsony. Furcsa volt így mama nélkül, de mindent úgy csináltunk, ahogy vele. Ez volt a kedvenc ünnepe, így csináltunk az emlékére egy nagyon szép karácsonyt. Az ünnepi asztalnál megterítettünk neki is, és kapott tőlünk rózsát karácsonyra. Néha ott volt a gombóc a torkomba, hisz nagyon hiányzott, de olyankor mindig éreztem, hogy ott van köztünk.

A karácsony másnapja 26.-a igen érdekesen telt nálunk, ugyanis nem volt áramunk. Romantikus gyertyafényes nap volt. Amikor épp nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, akkor elmentünk meglátogatni keresztanyámékat. Este pedig szópárbajoztunk. :D Másnap olyan este 6 körül jött vissza az áram. A vége felé már igen csak szenvedtem. De mikor visszajött, akkora nagy szám volt, hogy leültem a tv elé és egy olyan sorozatot néztem, amit amúgy nem szeretek. xD

28.-án pedig jöttem Egerbe. :) Voltam mamáéknál, meglátogattam őket, 2 napot ott töltöttem, most pedig már tegnap óta Szivecskénél vagyok. Tegnap szülinapja alkalmából filmmaratont rendeztünk, megnéztünk 3 filmet is: A farkas és a lányt, Csizmás a Kandúrt és Gagyi mama 3-at! Most pedig készülgetünk az estére, egész pontosan ők készülgetnek, én meg blogolok. :P Éééééés ki ne hagyjam, amit már alig várok, mégpedig az 5 órát, amikor is beér Ma Chérie busza az egri buszpályára. :D Ő is itt fog velünk szilveszterezni! Szuper szilveszterem lesz!!!

És akkor itt meg is ragadom az alkalmat és Sikerekben és eredményekben gazdag boldogabb új évet kívánok blogom minden kedves olvasójának!!!

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos mióta nem blogoltam történt egy jó pár dolog. Van említésre méltó az előző blogbejegyzésem előttről is. Szóval most összefoglalom.

Először is egy jó ideje boldog szingli vagyok. Hivatalosan több, mint egy hete. Egész pontosan kb 1 hónapja történt az, hogy szakítottunk. Akkor az engem nagyon rosszul érintett, csalódtam és nagyon fájt. Összetörtem. Aztán egy hétre rá találkoztunk, hogy beszéljünk. Nem voltunk benne biztosak, hogy jól döntöttünk azzal, hogy megléptük. Így arra a döntésre jutottunk, hogy adunk magunknak még egy esélyt, egy úgymond "2 hetes próbaidőt". Nos ez a próbaidő nem igazán vált be. Már nem fáj, már nem zavar, ez a 2 hét elég volt arra, hogy rájöjjek nincs rá szükségem. Szóval most jól érzem magam egyedül. Függetlennek, szabadnak érzem magam, mint egy madár, aki kirepült a kalitkából. Furcsa, kb egy évvel ezelőtt siránkoztam magamon, hogy hiányzik valaki mellőlem. Most pedig élvezem. Jelenleg úgy érzem, most nem kell senki. Jó így magamban.

Aztán múlt héten történt jó is a szomorú eseményen (mama búcsúztatója) kívül. Hát jött a mikulás. És hozott nekem egy gyönyörű angyalkás hógömböt. Annyira csodaszép. Szerelem volt első látásra. Meg is mutatom:

Mostanában pedig előjött a sorozatfüggőségem. De nagyon durván. Értsd napok óta ki sem mozdultam itthonról, hanem csak függők. Tudom kórós. De holnap már kimozdulok! :D Először rákattantam a The L world című sorozatra. De csak azokra az évadokra, amikben játszik Marlee Matlin. Tulajdonképpen nem is a sorozatfüggőségem, hanem a rajongásom újult fel. Most odáig vagyok meg vissza ezért a színésznőért. Egyszerűen csodálom. Siket, de ettől függetlenül egy oscar díjas színésznő és képzeljétek: részt vett egy olyan műsorban, mint itthon a "szombat esti láz" volt. És iszonyú jól táncolt. Most az elnök embereit nézem, azokat a részeket, amelyekben játszik. Mellesleg a többi rész elég uncsi, de amelyikben benne van, azok tök jók, színt hoz a sorozatba! Na jó ennyit a fanatizmusomról. :D

Más: alig várom már az év végét! Megyek fel Egerbe meglátogatom mamáékat, és a szilvesztert is ott töltöm Szivecskével! Már alig várom! Csak 2 hét!!! :D

Jah és a tanulásba meg kihagytam egy "kis" időt. Először lelkileg nem álltam úgy, hogy képes legyek rá, aztán meg a lustaság vett erőt rajtam és inkább sorozatot bámultam. De hétfőtől már újra elővettem, és hát megdorgáltam magam rendesen, mert ha így haladok, abból nem lesz egészségügyi alapismeretek érettségi, és én meg soha nem leszek egészségturizmus szervező, és akkor aztán leshetem a sorozatokat! :S

Na azt hiszem ennyi történt velem lényeges dolog.

Hát ennyi. Mégis magadhoz vetted. Másfél év. Ennyi, amit még adtál nekünk belőle. Tudod néha úgy érzem kegyetlen vagy. Igen, te az vagy. Miért pont őt kellett magaddal vinned? Miért szabtad rá ezt a betegséget? Pont rá, ki annyira nem érdemelte meg. Ki világ életében küzdött. Oly erős volt és oly védelmező. Ám elgyengült. De ez miattad van. Ő emberek sokaságán segített, és mentette meg őket a haláltól. Rengetegen rebegtek neki hálát. Mindig azt mondták, hogy ő volt a legjobb ápolónő. S ő nem tudta ez a borzalmat legyőzni. Oly hamar vetted magadhoz. Még csak 59 volt. Másnak miért hagysz annyi időt? Nem értelek, tényleg nem. De talán soha nem is foglak. Talán nem is kell, hogy értselek. Csak el kell fogadnom a dolgokat. Tudom, valahol elveszel, máshol pedig adsz. Csak mégis úgy fáj. És úgy hiányzik. Úgy reméltem, hogy hagysz még egy kis időt nekünk. De nem, sajnos nem. :'(

Hétfő reggel. Hajnali 5 óra. Ébred a város, kezdődik a nap, kezdődik a hét. Ám ez a hétfő nekünk mást jelentett. Anno ekkor kelt. S most megvárta, hogy tata kimenjen a mosdóba, s mire visszaért ő elment. Elhagyta ezt a földi poklot és nem szenved már tovább. Ez az egy, ami vigasztal. Az, hogy tudom Neki most már jobb. És tudom azt is, hogy nem hagyott itt minket. Továbbra is velünk van, csak másképp. Ő most már fentről vigyáz ránk. Onnan óvva figyel, vigyáz és segíti az utunkat.

Emlékszem, még kisebb voltam. Dédipapám temetésén voltunk. Az első temetés, ami nagyon megérintett. Úgy sírtam a temetőbe, hogy Ő fogott és beültetett a kocsiba. Nem, nem azért mert rosszat tettem. Csak óvott. Megnyugtatott. Majd hazaérve ezt mondta: "nem halt meg, ő tovább él itt benn" S kezét a szívemre tette. S most rágondolva a szívemre teszem a kezem és tudom most már Ő is itt él tovább bennem.

Hétfőn lesz a búcsúztatója. Ez még nagyon nehéz lesz. Azt hiszem igazán akkor fogom fel azt, hogy ő már nincs többé. Persze most is tudom, de igazán még nem fogtam ezt fel. Minden nap sírok egy kicsit. Nagyon sokat gondolok rá. Esténként az ágyam fölötti angyalkát, amit tőle kaptam megsimogatom, a mellette lévő fényképen ránézek és jó éjt kívánok neki. Olyan nehéz ez. De azért néha jelét adja annak, hogy nem hagy magunkra minket, és velünk van és vigyáz ránk.

Mert van ott fenn egy ország, s ő most már ott repül az angyalokkal, kiterjeszti hatalmas óvó szárnyait és utazgat. S egyszer, majd újra találkozunk és Ő ott fog várni rám. Addig pedig onnan figyel és óv.

Sziasztok!

Az elmúlt egy hétben felpörgettem magam és cselekvésre sarkalltam bepunyult mivoltomat. :D Kezdve ott, hogy elhatároztam beszerzem a könyveket, amik kellenek egészségügyi alapismeretek emelt érettségihez és elkezdek rá tanulni. Na jó, még nem vagyok benne biztos 100%-ig, hogy fogok belőle emelt érettségizni, de februárig ezt még eldönthetem, amit megtanulok az meg úgysem veszik kárba, hiszen egészségügyi szervezőnek tervezek menni, így az alapok nem ártanak. Nos hát nem egyszerű eset beszerezni azt a pár könyvet, ugyanis a megyei könyvtárban egyik sincs benn, a pedagógus könyvtárban az egyiknek elvileg benn kellett volna lennie, de nem találta a könyvtáros, antikváriumban nem volt, illetve az egyiket be tudják nekem szerezni, egy másikat meg a diákkönyvesboltból. Csak hát én minél olcsóbban szerettem volna megúszni, mert az antikváriummal meg a könyvesbolttal is ott tartok, hogy egy könyv 3000 Ft körül van. De ami muszáj az muszáj. Mondjuk most találtam pár száz forintért használt tankönyvként, csak már régi hirdetés, tehát nem sok esélyt látok rá. :S

Aztán melóval kapcsolatosan folyamatosan plakátolgatok a városba, amit folyamatosan leszednek. -.- De van értelme, mert plakátról már volt egy érdeklődő hívásom! Aztán most csütörtökön jelent meg a hirdetésem is ezzel kapcsolatba, és így is kaptam egy érdeklődőt. Csak még gondolkodnak. De legalább már volt 2 hívásom! :D

Hirdetéssel kapcsolatban, adtam fel egy olyan hirdetést is, hogy gyermekfelügyeletet vállalok. Kérdezem én: miért gondolják a férfiak, hogy ez egy rejtett szex hirdetés?! Már 2 sms-t, meg egy hívást kaptam ezzel kapcsolatban... még jó, hogy nem a magán számom adtam meg. -.-

Szerdán voltam tüdőgondozóba féléves ellenőrzésen. Minden rendben van, nem is ez a lényeg. Egy alkoholista hapsi elkezdett hőbörögni a rendelőbe, ordítozott mindenkivel, neki ment a biztonsági őrnek, végül rendőrt hívtak hozzá. Nem semmi, hogy mik vannak. Mondjuk így nem unatkoztam, míg vártam arra, hogy bekerüljek a doktornőhöz, még a könyvem se kellett elővennem, ingyen műsorom volt. xD

Aznap este csináltam vacsira ínyenc csirkemellet. Nagyon fincsi lett, büszke voltam magamra. :D

Valahogy így nézett ki és mégis jobban. Ja, meg én rizzsel csináltam. ☺

Aztán mivel ez a meló, amit most csinálok nem tűnik túl jövedelmezőnek számomra keresgélek tovább. Jelenleg neten jelentkeztem a LIDL-be bolti dolgozónak, meg boltvezetőnek/helyettesnek, valamint szintén neten a McDonald's-ba éttermi dolgozónak. Majd meglátom jeleznek-e vissza, ha nem annyira, akkor még személyesen bekukkantok megkérdezni, hogy mi a szitu.

Csütörtökön igen vicces volt. Csörög a telefonom, felveszem és elkezdi nekem mondani a csaj, hogy kitöltöttem egészségügyi kérdőívet és, hogy nyertem. Hát szinte beleröhögtem a telefonba, majd közöltem, hogy nem töltöttem és nem mellesleg 2 hónapig dolgoztam a Zepternél, köszönöm. Na aztán kedvet kaptam bemenni látogatóba, örültek is nekem és a volt menedzserem egyből rácuppant a témára, hogy miért nem megyek vissza. Viszont beszélgettünk és lehet, hogy telefonálni visszamegyek neki. Mindennap fizet, telefonálni amúgy is szerettem, és hát pénzből élünk. Még ezen gondolkodom, de lehet rábólintok. Mondjuk csakis addig, mikor legelőször nem fizet ki. Jah, meg addig, amíg nem kapok valami fix melót, ahol fizetnek nekem.

Ma meg tök jó délutánt töltöttem Kicsimmel. ☺

Az X-Faktorból meg kiesett az Apollo 23. Nem ők voltak a kedvenceim, tehát, annyira nem ütött szíven, de szerintem a Rocktenors-nak kellett volna hazamenni. Mondjuk mielőtt kihirdették a párbajozókat, akkor volt egy kisebb szívmegállásom, hogy nehogy Verának kelljen párbajozni. De szerencsére nem. Igen most ő az egyik kedvencem. ☺ És ha már itt tartunk, akkor teszek is be tőle egy produkciót, és azzal zárom soraimat. Legyen a múltheti. ☺

Sziasztok!

Nos tegnap nem volt macska, így cincogtak az egerek. :D Érthetőbben anyával ketten voltunk csak itthon és kihasználva a helyzetet csajos estét tartottunk. Napközbe én kitakarítottam a lakást, anya meg dolgozott. Este mikor hazajött hozott egy üveg whiskey krém liqueurt, hagymás-tejfölös tucot, epres joghurtot és kitörtünk a hámból! :D Na jó annyira azért nem, a liquerből még van a hűtőbe! :) Megnéztük az X-Faktort, ahonnan kiestek az ikrek (végre), aztán meg jöhetett egy kis romantikus film, mégpedig a Barátság extrákkal. Utána meg bevágtuk a szunyát. A mai nap is a mienk volt még estig, így főztünk bolognai spagettit, meg csak szimplán elvoltunk. :) Teszek be a filmről pár képet, nekünk anyával nagyon bejött a film.

Aztán meló...na az érdekes. Elvileg hétfőn lesz egy hete, hogy újra dolgozom. Jelenleg, mint ingatlanértékesítő, vagy ingatlanreferens, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy nincs konkrét munkaidő, se konkrét munkahely. Nekem kell felmérni ingatlanokat, és azokat esetlegesen értékesíteni. Igen ám, csak lenne mit felmérnem. Mert elvileg ők közvetítik ki hozzám az ügyfeleket, csak még senkit nem közvetítettek ki. Ami nem az ő hibájuk tulajdonképpen, mert kiközvetítenék, ha érkezne be hozzájuk igény. Na mindegy én közben megkezdtem a reklámtevékenységemet, vagyis adtam fel hirdetést és plakátokat dobok szét az egész városban. Ami még érdekes, hogy 2 hónapos próbaidőn vagyok jelenleg, amit meghosszabítanak, ha havi 15 ingatlan felmérésem van...

Pasi ügy... pénteken ment ki Milánóba, hétfőn jön és tökre hiányzik, hogy péntek óta nem beszéltünk. :/ Na de holnap már hétfő!!! :) Akarom mondani már pár perce hétfő van! :D

Könyv: Jane Austen Értelem és érzelem befejezve, tetszett. Jó a Büszkeség és balítéletet nem győzte le, még most is az a kedvencem. Jelenleg pedig az előző bejegyzésben említett új szerezményem olvasom: Elizabeth Gaskell - Szerelem és gyötrelem. Eddig igen érdekes...

És akkor a végére berakom az új kedvencem. Imádom magát a zenét, belemászott a fülembe, a klip meg egyszerűen zseniális, a klip és a zene együtt kész extázis! :D Na jó ez azért kicsit túlzás volt, a lényeg, hogy imádom a számot. :)

Sziasztok!

Nos van pár újdonságom. Az első, hogy kész a Protect her című regényem legújabb fejezete. Amire már kaptam egy olyan kritikát, hogy meglepően jó lett. Remélem más is így gondolja. Ahol mindez olvasható: http://www.daisybrightmore.eoldal.hu/ a regény menüpont alatt. És ezzel megvan a második újdonság is. Az új honlapom. ^^ A sokoldalas már borzalmas volt, mert beraktak középre egy reklámot, amitől nem lehetett megnyitni az írásaimat, a reklámmentesítés pedig több ezer forintba került volna. Így fogtam magam és csináltam egy új oldalt az eoldalon. Így ott már olvasható az összes eddigi irományom, valamint, ha érdekel a folytatás is. Ha végeztél az új fejezettel, lent a hozzászólásban értékelni fogom, ha megdobsz egy kritikával! ;)

Más újdonság nem igazán van az életemben. Meló kanyarba nincs, a legtöbb helyre pasikat keresnek, vagy több éves tapasztalattal kell rendelkezni. Nem baj, én tovább próbálkozom, nem adom fel.

Más... holnap leszünk 2 hónaposak! Hurrá! :D

És erős kukachiányban szenvedek! :'(

Jah és elkezdődött a House 8. évada. Szerintem azért sikerült megint egy jó kezdést csinálni, de nagyon kíváncsi vagyok mit hoznak ki ebből az évadból.

Tegnap pedig voltam Vastag Csaba koncerten. Itt volt Szolnokon én pedig elrángattam magammal... jah ne szabad senkinek megtudni, hogy Ő ott volt. xD Na a lényeg, hogy egész jó kis koncert volt. ^^

És ha már itt tartok, akkor a Vastag Tomival közös számukkal zárom a bejegyzésemet!

Bye Daisy

Sziasztok!

Na az utóbbi néhány hétben történt velem egy s más. Kezdem az elején.

Majd 2 héttel ezelőtt voltam Szegeden. Leutaztunk meglátogatni mostohatesómékat. Nagyon jól éreztem magam. Ettünk fincsi tortilla-t, éreztem, ahogy a pici Benedek rúgott a pocijában, voltunk a borfesztiválon, ittam nagyon finom olasz borocskát és a frusztrációm oldására vásároltattam magamnak: anyával vetettem magamnak egy könyvet 600(!)Ft-ért, meg nevelő apummal egy fülbevalót!

 A fülbevalóm:

És ez pedig a könyvem. A könyv rövid tartalma pedig: Elizabeth Gaskell első regényével nyomban beírta magát a viktoriánus regényírók aranykönyvébe. Az elismerést ugyancsak megszolgálta: Szerelem és gyötrelem című nagy ívű regénye egy szövevényes szerelmi história apropóján megannyi emberi sorsot mutat be megrázó erővel, mindezt a tömegtermelő Anglia leleplező korrajzával árnyalva. Mary Barton az ifjan félárvaságra jutott munkáslány az előnyös házasságban látja a kitörési lehetőséget a mind nagyobb nyomorból, amelybe apjával süllyed. Ragyogó szépségének nem is tud ellenállni a gyártulajdonos Mr. Carson élete ékessége, az ifjú Henry, akit sokkal inkább a csábítás, mint a lánykérés ösztönöz arra, hogy Mary körül legyeskedjen. A tapasztalatlan lányt elkápráztatja a fényes jövő ábrándja, ezért visszautasítja a tehetséges és szorgalmas munkásfiú, Jem udvarlását. Mindeközben a sztrájkkal fenyegető elszegényedő munkásság forrong, s egyre kétségbeesettebb tettekre ragadtatja magát; akár az erőszaktól sem riad vissza, hogy tisztességes munkabért erőszakoljon ki a gyárosokból. Mary apja e mozgalom egyik vezéralakjává válik, és elkeseredésében rettenetes tettre biztatja társait. A történet hirtelen tragikus fordulatot vesz: a szépreményű Henry úrfi gyilkosság áldozata lesz. A megrázó események nyitják rá Mary szemét arra, hogy lelke mélyén Jemet szereti, akit azután minden erejével igyekszik megmenteni a bitófától, hiszen bizonyos a fiú ártatlanságában. De ha Jem vétlen szerelmi vetélytársa elpusztításában, vajon kire oszthatta a sors a kegyetlen gyilkos szerepét? Mary Barton életregénye egy szerelem, egy embernyomorító korszak és egy bűnügy megrázó históriája, amelyben lassan elmosódnak a különbségek gazdag és szegény, munkás és gyáros, apa és leány, élet és halál között. S ami a megmérettetés után marad, nem egyéb, mint a nemes jellem, a megváltó halál és a továbbélés katarzisa.

Már alig várom, hogy elkezdjem olvasni, csak előtte még Jane Austen: Értelem és érzelem van az étlapon, de azt már nemsokára kiolvasom.

Aztán most hétfőn anyáékkal voltunk Tőserdőbe. A lakóknak volt szervezve akadályverseny, aztán mentem én is segíteni. Meg jó kis kirándulás volt. Csónakáztunk a tóba, ettünk nagyon finom rántott húsos szendvicset, ami úgy volt megcsinálva, mintha hamburger lenne, csak kenyérből. Isteni volt. Jól éreztem magam, csak nagyon lefáradtam. De aztán volt egy jó kis estém Kicsimmel. :$

Tegnap pedig színházba voltam. A Szín-Mű-Hely-be volt, ami a szobaszínház. A darab címe, pedig Adáshiba. Nagyon tetszett a darab. Elgondolkodtató és tanulságos volt. Benne volt az akkori és a mai kor szatírája is. Hogy mennyire egy "akváriumban" élünk és behatároljuk életünket, nem hallgatunk a másikra, csak azt halljuk meg, amit meg akarunk hallani a dolgokból, a tv, illetve manapság az internet behatárolja az életünket, mindennapjainkat. Behatárolja és befolyásolja. Ehhez igazítjuk napjainkat és ebben élünk. És még ha van is kitörési lehetőség a behatárolt életből, akkor sem látjuk meg és elvakultan szenvedünk a magunk "akváriumában" néha-néha a falnak ütközve. Habár 1969-ben játszódik a darab, de olyannyira rá lehet húzni a mai nap emberére, családjára, hogy az valami hihetetlen. Olyan behatároltak vagyunk mi emberek, hogy már a csodát sem látjuk meg, csak élünk a beszűkült tudatunkba, éljük mindennapjainkat a mókuskerékbe és ha jön a segítség, még azt sem látjuk meg. Nagyon jó darab volt. Rakok be pár képet, aztán zárom is soraimat. :)

Sziasztok!

Kezdjük a címmel, egész pontosan a második részével. "Mert megtehetem" Miét is tehetem meg? Mert felmondtam a Zepternél és végre van szabadidőm!!! Igen két hónap után rájöttem, hogy ez nagyon nem éri meg nekem. Ott dolgoztam, általában napi 12 órákat, volt, hogy más helyett is és fizu meg alig. Sőt míg dolgoztam, addig a semmiért. Csütörtökön mondtam fel, most kaptam pénzt és hát kiverték a szemem az összeggel amit kaptam. Mindenkinek csak annyit tudok mondani, ha meghallja, hogy Zepter meneküljön!!!

Nos hát így történt, hogy pénteken én el is utaztam itthonról. Mentem Szivecskéhez Egerbe, majd onnan szombaton utaztunk tovább Poroszlóra. De ne is siessünk előre kezdjük az elején. Pénteken napközben elintéztem pár elintézni valót és az 5 órási busszal indultam Szivecskéhez. Mogyi drága ki is kísért a buszhoz, elvégre a hétvégén nem is tudunk találkozni, így fel kell töltődni egymásból. Nos negyed 8-ra már Egerbe is voltam. Szivecskével jól megölelgettük egymást, aztán mentünk fel hozzá.

Olyan jó volt megint Egerbe lenni. Hiányzott már a város. Szerettem ott élni, saját kis életem volt. És hát bárhol jártam ezer meg kettő emlék szállt meg. Felmentünk, szokásunkhoz híven dőlt belőlünk a szó, ő mesélt a gólyatáborról, én meg minden másról, ami velem történt azóta mióta nem beszéltünk. Utána előkerült a szekrényéből a kedvenc borunk, így iszogattunk kicsit a duma és a popcorn zabálás közben. Aztán összekészültünk és lenéztünk a Bíborosba.

A Bíboros olyan szinten teli volt, mint még soha. Én ennyi embert ott nem láttam. Fenn is teli, lenn is teli, lenn még kint is az összes asztal dugig. Végül csak pultoz jutottunk, aztán meg találtunk odakinn egy asztalsarkot két üres székkel. Az lett a mi helyünk. Egy kis időre rá ki jött a Bíborosba? Kakuk madár. Furi volt újra látni. De nem azért, mert bármilyen érzelmet is felébresztett volna bennem. Nem, ez arra volt jó, hogy teljesen megbizonyosodtam afelől, hogy túl vagyok rajta és nem, hogy érzelmet nem ébreszt bennem, még azon is elgondolkodtam, hogy ugyan mi tetszett nekem benne.

Nos kb. olyan 2 körül értünk vissza Csengéhez. Dumáltunk még egy darabig, aztán befeküdtünk az ágyba. Persze még akkor sem aludtunk el. Aztán olyan 3 körül már majdnem elaludtunk, amikor olyan sms-t kaptam, amitől kipattantak a szemeim. De végül kiderült, hogy nem volt okom az aggodalomra, csak egy nagyon hülye vicc volt az egész. Mellesleg ezért még kinyírom Mogyit. Muhahahaha... Nos mindent egybe vetve olyan 4 körül sikerült is elaludnunk.

Reggel 7-kor viszont csörgött az ébresztő. Hadd ne mondjam, úgy kellett magam kirugdosni az ágyból és elrugdalni a fürdőszobáig. Utána egy bögre kávét lezúgattam, és talán fel is ébredtem. Még gyorsan vettünk reggelit és mentünk is a Civil Házhoz az indulási helyhez. És, hogy hova és miért is utaztunk? Poroszlóra mentünk, a Heves megyei civil szervezetek gyűlésére, mint önkéntesek. Csenge a Civil Házba volt szakmai gyakorlaton és engem meg vitt magával. :)

El is indultunk, viszont félúton Rétesnapok voltak, fúvós zenekarral, feltartva a forgalmat. Ettől függetlenül, mi igen jól szórakoztunk a kocsiba, mögöttünk lévő kocsiba egy igen ideges pasi volt, a sofőrünk Ági kommentálta a visszapillantóból minden mozdulatát, mi meg hát szakadtunk a röhögéstől, mint a nyári zápor. Mellesleg tudva levő, hogy Ági mindent megörökít. De tényleg mindent, a legkisebb fűszálról 6 képet készít. A másfél nap alatt, ha nem csinált több ezer képet, akkor egyet se. Nos mire megindult a kocsisor, Ági mit csinál, fényképező nincs a közelbe, de van telefon! Gyorsan kézbe és a zenekart megörökíteni, meg a lovaskocsit is, meg a...mindent! :D

Na végre megérkeztünk Poroszlóra, mindenkinek szépen bemutatkoztam, aztán mentünk fel és az első előadást meghallgattuk. Előtte találtam kávét, meg kólát is vettem magamhoz, így nem aludtam el rajta. Aztán tartottunk egy kis szünetet, ahol elfoglaltuk szobáinkat, majd vissza. A következő előadás az önkéntességről szólt, én hirtelen ihletet kaptam így verseltem egyet, miközben mindenki azt hitte, hogy annyira érdekes, hogy én még jegyzetelek is. A verset majd a végére berakom, bár nem lett valami nagy szám.

Aztán jött a svéd asztalos ebéd. Én tárkonyos levest, rántott brokkolit, meg sült krumplit ettem tartárral. Sikerült úgy teli ennem magam, hogy a desszert a málnás süti már nem is fért belém. Utána kaptunk egy kis csendes pihenőt. Mialatt mi mit csináltunk? Fürdőruha fel, és irány a medence úszni! :) Végülis az ebéddel feljött felesleget le kellett dolgozni! :) Úszás után pedig járt egy kis jacuzzi is. :D Jacuzziba ülve jöttek oda hozzánk, hogy menjünk át a kinti jacuzziba, mert ott lesz a következő előadás.

Nos hát az alatt én teljesen máshol jártam, az tényleg halál unalom volt. De mellettem szóljon, hogy civil szervezeti tagok, vagyis érintettek, elaludtak a parton előadás alatt. Ez azért másnak is feltűnt, így úgy döntöttek, kapunk egy kis időt, tartsunk szünetet és folytassuk odafenn. Na akkor fel a szobába, felöltözés, haj szárítás és mentünk is fel. Az egész érdekes volt, sőt még a mi véleményünket is kikérték, szóval azt élveztem. Mindamellett, hogy már, majd éhen haltam, vártam a vacsit. Szivecskének ott hajtogattam, hogy érzem a rántott husi illatát. Mire ő megszólalt, hogy mekkorát fog nevetni, ha nem is az lesz a vacsi. Erre nem tudom honnan jött az ötlet annyit mondtam, hogy nem baj a töltött káposzta is jó lesz. Na szerintetek a svéd asztalos vacsiba mi volt? Hát persze, hogy töltött káposzta! :D

Vacsi után megtudtuk, hogy a bowling pálya 7-10-ig van nekünk kibérelve. Na visszamentünk a szobába, egy picit ejtőztünk. Egész pontosan előbb én telefonáltam, majd dumáltunk, végül elcsábultunk egy picit x-faktort nézni. Első reklám után viszont lementünk és csatlakoztunk bowlingozni. Eleinte mi alkottuk a 0 csapatot és harcoltunk az utolsó helyért, aztán a végére megszállt minket a szent lélek és egész belejöttünk, a bábuk csak úgy dőltek jobbra-balra.

10-kor kitaláltuk, hogy menjünk a kinti meleg vízbe és még áztassuk magunkat a kis csapattal. Nem tudom, hogy csináltuk, de mi voltunk az elsők, akik fürdőruhába caplattak a medencéhez este. Bementünk a medencébe, de az csak langyos volt. Épp arra járt az éjszakai őr én meg megkérdeztem, hogy ezt nem lehet felmelegíteni? Mire azt javasolta, hogy menjünk át a jacuzziba, bekapcsolja és az melegebb lesz. Így ott kötöttünk ki és mindenki más is oda jött. Kaptunk kis borocskát is, bár 3 korty most elég is volt belőle.

Olyan 1-ig a jacuzziba beszélgettünk, aztán mi feladtuk és felmentünk a szobába. Zuhany, egy kis tv nézés, aztán 2 körül már aludtunk is. Másnap reggel 8-9 volt a reggeli, így az én ébresztőm csörgött 7.30-kor, Szivecskéé 7.40-kor én meg kb. miután ő megzuhanyzott 7.50-kor fel is keltem. xD A reggeli is svéd asztalos volt, volt 3 fajta sajt, engem ott levettek a lábamról. Reggeli után még volt egy kis elköszönős beszélgetés. Mi Szivecskével jobbra dőltünk, meg balra dőltünk, aztán jött a forró víz, hogy mondjunk véleményt. Na nagy nehezen én összekaptam magam s valamit mondtam. :)

Ezután a csapat nagy részétől elköszöntünk, mi meg még lesétáltunk a Tisza-tó partjára. Ott beszélgettünk, Ági fényképezett, majd olyan negyed 12-kor mi is vissza indultunk Egerbe. Szivecskétől vettem egy nagy ölelést, aztán én még meglátogattam Egerbe mamát. Fincsi mama ebéd, egy kis beszélgetés, hogy kivel mi van, aztán a fél 3-as buszommal jöttem haza. És hazaérve pedig mentem meglátogatni szolnoki mamám. Szóval egy mama látogatós napot tartottam.

Nos ennyi volt a poroszlói hétvégém. Egyelőre most próbálom kipihenni magam. Na nem csak a hétvégét, hanem a meló okozta kimerültségemen is próbálok erőt venni. Még így a végére leírom azt a kis gagyi verset, aztán zárom soraimat. Illetve a vers után néhány képet még a helyről! :)

Belülről érzed,

Szívedbe ébred,

Érzete annak,

Mit elkerülnél holnap.

De el nem kerülheted

Már az érzés magva benned gyökeredzett,

S mikor ráébredsz már késő

Érzed, milyen hatással van rád Ő.

Hiába próbálod védeni szíved,

Mert tudod, egyszer összetöri végleg,

De irányítani nem tudod,

A rózsaszín köd már eluralkodott.

S ha vége lesz, szíved meghasad,

De jelenleg csak a hiánya az mi uralkodik rajtad.

S mikor felüti fejét a zöldszemű szörnyeteg,

Szíved szinte beleremeg.

Próbálsz megnyugodni,

De a bogár már az eszed eszi.

Végül csak bizalmad ébred,

Nyugalom lepi el lelked,

S a rózsaszín köd oly jó,

Szabadulni sem akarsz már.

Felteszed a kérdést: miért jó?

Válasz nincs, csak az érzés maga már.

Bye Daisy

Sziasztok!

Tudom, elsüllyedtem már, hogy ilyen rég nem blogoltam. Viszont a leglényegesebb dolog most, amit le kell írnom, hogy itt volt nálam Szivecske!!! ♥

Múlt pénteken már alig vártam, hogy elteljen a munkanapom. Elterveztem, ha törik, ha szakad én 5-kor lelépek. Hát a sors úgy hozta, hogy még hamarabb is végeztem. Eladtam egy kis lámpát színnel állvánnyal, papírok kitöltve és most mégis mit csináljak? Arra már nincs időm, hogy hazamenjek, ahhoz, hogy elinduljak még túl korán van. Így még kicsit maradtam, dumáltam a munkatársakkal, aztán végül mégiscsak elindultam.

Nem is tudom mi van velem mostanában, de csodák csodájára nem, hogy nem késtem el, de még hamarabb ott is voltam a vasúton. Megnéztem hányasra ér be a vonat, kimentem a peronra és leültem. Már akkor gyanús volt, merthogy onnan indul majd vonat, de úgy voltam vele, majd bemondják. Egy jó 10 perc múlva be is mondták, hogy a 16-osra érkezik. Ki gondolja, hogy én a 16-oson álltam? Senki? Jól gondoljátok! Na átsétáltam oda. Ami a pláne volt, hogy azt az egy vonatot egyetlen egyszer mondták be, a többit, vagy 6x. Na mindegy a lényeg az volt, hogy egyszer csak leszállt róla Csengeeeee. :D

Egymás ellen elkövettük a gyilkosságot: kiszorítottuk egymásból a szuszt. Na attól fogva be nem állt a szánk. Az egész hazautat végig dumáltuk, ha hirtelen csönd lett, ott vagy ő vagy én jegyeztük meg, hogy de jó már, hogy itt van! :D Estére meg volt beszélve munkatárssal is, hogy megyünk bulizunk egy nagyot. Időpont megvolt, így hazaérve vacsiztunk, dumáltunk elkészültünk és indultunk is Nikihez.

Ott összegyűlt a kis csapat voltunk vagy 8-an, azt hiszem. (későn van már ahhoz, hogy számoljak :$) Az asztal bárpultnak is megfelelt volna. Először még segítettünk a döntésben, hogy ki miben legyen... többségbe voltak a csajok, igen. :D Na aztán elkezdődött a hangulat fokozás. Hol a szobában, hol kinn az erkélyen röhögtük halálra magunkat. Aztán nekem jött a telefon, attól a bizonyos hímnemű egyedtől, akiről előző bejegyzésemben írtam, hogy hol is vagyunk már, mert már énekelne nekem. :$ Na ekkor vettem elő minden magabiztosságomat és adtam parancsba, hogy itt és most indulunk, mert rám várnak és sürgős mehetnékem van.

És gyorsan összekaptuk magunkat és útnak is indultunk! Na persze, meg ahogy azt Móricka elképzelte... fél órán belül kb eljutottunk odáig, hogy elinduljunk. Elindulunk lefelé, valakinek ott maradt a cigije, visszamegy, leérünk, nem tudunk kimenni, vissza a kulcsért. Elindulunk mire úgy érzik, hogy ők szomjasak. Na akkor vissza, persze miért is ne, utána hozzájutni nem tudtunk, na a lényeg a lényegben, hogy volt egy óra hossza, mire kb. odaértünk. Végül amint megkaptam az üdvözlő csókomat, már nem volt semmi haragom senki iránt. :D További események kicsit kopottasak számomra, na de nem félreérteni, csak azt nem tudom egész pontosan, hogy a csajok mit csináltak. Kicsit más foglalta le a gondolataimat. :$ De azt tom, h még ott is röhögtünk, énekeltünk, szívták a cigim, ők még hangulat fokoztak, a bajban ott voltam aztán úgy döntöttünk a Retroból átmegyünk a Bumerángba.

Nos az én és az Ő, nevezzük Mogyinak (milyen kreatív, csak fél Szolnok tudja kiről van szó, ha ezt a nevet meghallja xD) elmondása szerint tök jó zenék voltak, a többieknek nem tetszett annyira. Nem értem, mi még énekeltünk is... :P

Nos aztán úgy döntöttek ideje hazaindulni. Így elindultunk haza. Nos a hazaút az igen vicces volt. Csenge és Mogyi összeismerkedtek...értsd mint egy rossz házaspár marták egymást egész úton, mindezt úgy, mintha én ott sem lettem volna. Sőt még be is szóltak nekem, hogy lemaradhatnék igazán. Nem mintha amúgy nem szórakoztam volna egész jól rajtuk, konkrétan halálra röhögtem magam rajtuk.

Nos aztán elválás és Csengével hazasétálás. Hazaértünk és nem sokkal azután be is vágtuk a szunyát. Másnap megtudtuk, hogy vasárnap csak du kell indulnunk így már biztosak voltunk aznap is megyünk este valahova. De ne siessünk ennyire előre. Csodák csodájára már 11-kor fenn voltunk. Én azon a remek nyikorgós ágyon töltöttem kellemes éjszakám, bár én voltam olyan fáradt meló miatt, hogy ettől függetlenül is aludtam. Szóval 11-kor felkeltünk, összeszedtük magunkat és kimentünk a konyhába. Anya már főzte az ebédet, mi meg neki fogtunk a sütinek. Madártejszeletet csináltunk. Iszonyat fincsi lett, viszont képet az elfelejtettem csinálni róla. :$ De, hogy ne csak képzeletetekre bízzam, egy képet csak rakok róla. Ugyan ez nem a mienk, de a mienk is ilyen volt! :D

Na süti az ebéddel egy időbe elkészült így leültünk megtömni az üres pocakokat. Ebéd után neki ültünk Sims-ezni. Én játszottam Csenge meg nézte. De mindketten élveztük a dolgot. Aztán megnéztük milyen program is lesz a városba. Mint kiderült megkezdődött az Ételkorzó teli koncertekkel. 8-tól volt Szűcs Judit gondoltuk arra kimegyünk, de előtte még fagyizni kellene. Így olyan 6 felé összerendeztük szétesett valónkat és elindultunk a városba az éjszakába. Fagyi iszonyat finom volt, viszont, mint leesett a dolog, vacsi nélkül indultunk el otthonról. Szűcs Juditig még volt egy kis idő, így beestünk a Big Burgerbe és megtömtük magunkat. Én hot-dogot ő hamburgert evett. Fincsi volt és tartalmas. Mire megettük és kijöttünk már el is kezdődött a koncert. Pont jó számok mentek mégpedig a "táncolj még" és társai. Na mire elhelyezkedtünk, hogy jó helyünk van, addigra jöttek azok a számok, amiket nem is ismertünk. Így inkább úgy döntöttünk elmegyünk sétálni egyet. Sétáltunk, majd leültünk egy padra dumálgatni. Az utolsó számként mindketten felfigyeltünk, "nézd már ez meg duett, kíváncsi vagyok kivel énekel". Odamegyünk a színpadhoz, hát nem önmagával duettezik? Vicces volt! xD De az még viccesebb, mikor lejön a színpadról és egy pasi fut oda a bakelit lemezzel, h autogramot kérjen tőle! Na az már nem semmi volt.

Ezután úgy gondoltuk, hogy elugrunk a boltba ásványvízért, meg másért. Visszafelé jövet a boltból összetalálkoztunk családom majdnem minden tagjával, így még ott maradtunk dumálni, aztán mi leváltunk. Volt még Szatmári Orsi koncert azt még hallgattuk miközben hangulatosan dumáltunk. Annyira jó volt végre megint a szokásos dumálgatás, lelkizés, már annyira hiányzott. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mikor megkezdődik a suli és ő már Debrecenbe lesz. De majd vagy ő jön hozzám, vagy én megyek Debrecenbe. :D Na aztán úgy döntöttünk megyünk valamerre, elindultunk a Gang felé, de meggondoltuk magunkat és inkább a Szezám felé vettük az irányt. Útközben megnéztük látjuk e még anyáékat, de már nem találkoztunk velük, pedig elvileg ott voltak.

Na a Szezámba beérve ránk kacsintott a limilimonádé így befizettünk rá. Leültünk és tovább folytattuk a dumálást a limilimonádénk mellett. A beszélgetést félbe szakította pár telefon Tőle. :$ Na aztán rajtam kijött a fáradtság így haza is indultunk kb 1-re már itthon is voltunk. Felmásztunk hozzám, még kicsit tv-ztünk és be is aludtunk.

Másnap édesanyáink ébresztettek minket. Így vasárnap is fenn voltunk már 11-kor. Megmutogattam a dolgokat Csengének a gépén, majd birtokába vette és mindketten kockultunk. Mi mást is csináltunk volna? Aztán ebéd, összepakolás és szinte észre sem vettem, hogy eljött a 3 óra és jöttek értünk kocsival. Én is mentem fel Egerbe, mert haza kellett cuccolnom minden fennmaradt holmim, hiszen én már oda nem megyek vissza. Így még az odautat sikerült együtt töltenünk. Ennyivel is több volt. De sajnos felértünk Egerbe így eljött az elválás. Még utoljára magamhoz szorongattam, aztán ő ment is.

Mi meg összepakoltunk és jöttünk haza. Gyors látogatás volt. De olyan jó volt, hogy itt volt nálam, annyira jó volt újra látni és azóta újra úgy hiányzik! :(

Remélem jössz még majd Szivecskeeeeee!

És akkor a végére egy zene, ami kapcsolódik az ittlétéhez!

Sziasztok!

Nos már vagy 2 hete megint nem blogoltam. Azóta történt egy, s más. Kezdjük az elején.

Múltkori blogbejegyzésemben említettem, hogy voltam bulizni. Nos azon a bulin én megismerkedtem egy hímnemű egyeddel, akivel azóta már túl vagyok az első randin. Igen már egy ideje éreztem, sikerült túljutnom a Kakukk madáron és készen állok egy új kapcsira. Hát úgy tűnik lehet lesz valami. Majd kiderül mi is lesz, de már tervbe van véve a második randi, csak egyelőre ő nyaralni van.

A meló még továbbra is leszívja az összes energiám, de azért most már van honnan erőt merítenem. :P Mondjuk a fizum igen csak kevés lesz úgy néz ki, és ha így lesz valóban, akkor valószínűleg egy új után fogok keresni és ha lesz biztosabb és jobb, akkor lelépek innen. De addig is a menedzserem elment pénteken egy hétre Olaszba, szóval freedom! Fellélegezhetek egy hétig a magam ura vagyok! ^^

Úgy néz ki, hogy két hét múlva hétvégére jön hozzám Szivecske is! Már alig várom! Úgy, de úgy hiányzik! Úgy lesz, h pénteken érkezik, én melóból megyek érte (reményeim szerint) este csapunk vmi partyt, aztán vasárnap meg megyünk együtt vissza Egerbe és én meg végleg hazaköltözök.

Jajj azóta megnéztem anyáékkal a HP 7/2-t. Hát nekem iszonyatosan tetszett. Jó a legvége a "19 év múlva" az elég gagyira sikeredett, de sztem a többi iszonyat jó volt. Teljesen el voltam varázsolódva tőle. ^^

A kukackáim viszont továbbra is hiányoznak. :/ Minden nem lehet tökéletes, na de majd ez ellen is teszünk vmit. Úgyis megoldódik egyszer minden probléma. Hű de pozitív lettem hirtelen. Saját magamon is meglepődök. ☺

Na legyen egy kis jó zene így a végére, aztán lassan feküdni kellene, mert holnap ismét meló...

Sziasztok!

Most megint abba a szar hangulatomba vagyok. Tudom unalmas az állandó panaszkodás, meg siránkozás, de most ez van. Szóval még szólok itt a legelején, hogyha nem akarsz panaszáradatot, önsajnálatot olvasni kedves olvasóm, akkor ne is olvass tovább!

Szóval meló van ezerrel, 12 órázok majdnem minden nap, aztán meg lehet semmi fizut nem kapok, vagy majd hozzám vágnak egy 10 ezrest. Na az szép lesz.

Szivecskével már ezer éve nem találkoztam, tökre hiányzik. És hiányoznak az én kukackáim is és a hülye meló miatt nem is tudok velük találkozni. :( Pedig pont jövőhéten lesz egy tali és HP 7-et néznek moziba. :( Annak a nézése pláne nem jön nekem össze. Ugye velük nem tudom megnézni, anyáékkal meg pont emiatt vesztem össze, mert megbeszéltünk, hogy megnézzük együtt, erre ők pénteken, míg én melóztam letöltötték és megnézték. Jó persze mondták, hogy ettől függetlenül megnézik még velem a moziba, de akkor is rosszul esett, mert, ha én megígérem vkinek, hogy megnézem vele, akkor nem töltöm le és nézem meg.

Jó tudom talán most kicsit felfújom a dolgokat, de most így érzek. Kicsit olyan depisnek érzem megint magam. Pedig pénteken voltam bulizni is. Gondoltam az majd jót fog tenni. Egész míg tartott jót is tett. Aztán visszacsúszás. Hajj nem tudom mi van velem. Fel kellene ráznom magam. Vagy nem szabad a gondolataimmal maradni. Meló közben nincsenek ilyen gondjaim, mert időm nincs gondolkodni, csak csinálni, csinálni, csinálni. Esténként meg hulla fáradtan haza érek és én, aki napi több órát töltött neten, van, hogy be sem kapcsolom a gépem, hanem inkább bezuhanok az ágyba.

Olyan hisztis p****nak érzem magam. És folyton csak nyavalygok, meg panaszkodok, meg minden bajom van. Borzasztó vagyok.

Mama sincsen jól. Tegnap voltunk nála és szinte csak aludt. Azt hiszem sajnos ő már feladta. És annyira nem akarom, hogy feladja. De ebbe nem szólhatok bele. Az ő élete. Csak tudom, hogy nagyon fog fájni a hiánya, ha elmegy. :(

Most meg nem tudom mi van velem, de egész délután szédülök. A vérnyomásom 100/60. Már ittam kávét, semmi javulás, ittam folyadékot az se sokáig használt. Most is mindjárt leszédülök itt a székről. Na az még szép lenne.

Jól van nem panaszkodok itt tovább, inkább vízszintesbe helyezem magam, hátha úgy nem szédülök annyira. Holnap meg egész nap a melegbe leszek kinn ívezni. Oh jeah...-.-

Bye Daisy

Sziasztok!

Nos, múlt hét óta hivatalosan is dolgozom. Zepternél vagyok értékesítő asszisztens. A menedzserem egy 19, illetve 18 éves csajszika. Nincs vele gondom, míg nem kezd el főnökösködni. Na mindegy, a lényeg, hogy igyekszem, hogy minél hamarabb önállóan kössek és adjak el lámpákat és értékesítő legyek. Bár az még kicsit odébb van. Eddig még csak íveztem. Hetente ívezéssel 50 új címet kell összeszedni, nos hát én 3 nap alatt összeszedtem többet. Szóval már múlthétre megvan az 50-em. Szerintem holnaptól már telefonálni is fogok. Bár nem tudom. Mindenesetre szoknom kell, mert hulla vagyok, mikor hazaérek. Ja és az, hogy a munkaidő 9-5-ig tart...hát én lehet 12 órázni fogok 8-8-ig. :S Eddig csüt volt a leghosszabb napom 8-6-ig benn voltam. Hát majd meglátjuk, hogy pénzt is, hogy látok belőle.

Aztán már megint elkezdtem parázni az érettségivel kapcsolatban, hogy jövőre tényleg bevezetik az emeltet meg mit tudom még mit akarnak. És arra nekem milyen esélyeim vannak egyáltalán? Pfff nem tudom mi lesz velem. Na mindegy, egyelőre inkább nem gondolok erre, hanem megszerzem a könyveket és elkezdek tanulgatni. Ja végül úgy döntöttem, hogy egészségügyi alapismeretekből fogok érettségizni. Csináltam egy biosz, meg egy eü régebbi érettségit és úgy, hogy nem tanultam egyikre se, úgy az eü jobban sikerült. A biosz az sokkal több ismeretet feltételez, az eü az kisebb témát ölel fel. Szóval az lesz.

A pasi téma vicces. Mostanában újra beszélgetünk néha-néha Kakukkos órámmal. Nem lesz belőle semmi, de jó beszélgetni. Már rájött arra is, hogy hiányzom neki. De hát... ez a vonat már elment. Bár eleinte nehéz volt beszélgetni, összezavarodtam tőle, mára már egész jól kezelem a dolgot. Azt hiszem. Na mindegy.

Azt hiszem más most nagyon nincs is. Olvasással most nem haladok, mert nincs agyam melóból hazaérve. Csak hullaként bezuhanok az ágyba kb. Na a végére még egy zene aztán megyek is.

Sziasztok!

Nos mivel is telnek mostanában a napjaim? Igyekszem a gondolataimat elrendezni és még véletlenül sem unatkozni! ☺

Először is, mióta itthon vagyok, azóta egész sokat főzök. Vagy anyával, vagy egyedül. 2 naponta biztos főzünk anyával valamit. Rájöttem, hogy a főzés rohadt jó gondolatelterelés. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Tudjátok mennyire jó, mikor csak ülsz, pucolod a krumplit, közben szól a rádió és közben semmire sem gondolsz? Hihetetlen! A hetekben lasagne-t tervezek főzni... anyának már mondtam, hogy aznapra ki lesz tiltva a konyhából! :D

Aztán természetesen munkakeresés benne van napi feladataimba kb. Most egyelőre úgy néz ki, hogy lehet Zepterezni fogok. De nem házalni, hanem irodába leszek értékesítő. De persze ez még nem biztos. Egyelőre náluk van az önéletrajzom, tegnap részt vettem egy tájékoztatón a munkáról, feliratkoztam a képzésre, ami holnap meg hétfőn lesz, aztán majd meglátjuk, hogy engem választanak-e. 5-6 embert vesznek fel, viszont rengetegen jelentkeztünk. Én amin voltam "állásinterjún", ami tulajdonképpen a tájékoztató volt a nagy létszámra való tekintettel, azon voltunk vagy 20-an, és abból 10-en simán jelentkeztünk a képzésre. És az csak a kedd délelőtti csapat volt...

Ezen kívül filmeket nézek. Most amit legutoljára láttam és nagyon tetszett az a Burlesque, magyarul A díva című film volt. Iszonyatosan tetszett, csak ajánlani tudom mindenkinek! Nézzétek meg! Be is teszem a trailerét kedv csinálásként:

 Aztán most ismét rátaláltam a könyvek szeretetére és ismét a könyvtár rendszeres látogatója lettem. Történetesen egy hét alatt kivégeztem Julia Barrett: Önteltség és önámítás című könyvét, ami a Jane Austen: Büszkeség és balítélet című könyvének a folytatása. Iszonyatosan tetszett. Most Jane Austen: Értelem és érzelem van az étlapon, annak a fejezeteit falom épp.

Olvasáson kívül pedig ihletet is kaptam és újra írok. Régebben elkezdtem már egy új regényt és most megszületett az 1. fejezete. Tudom rövid fejezet, de Jane Austennek van rövidebb fejezete is! :P Akit esetleg érdekelne agyam legújabb szüleménye: www.daisybrightmore.sokoldal.hu/protect_her_fejezet_1 A véleményeket az ottani fórum ehhez tartozó témájához várom! ☺

Nos azt hiszem ennyiből állnak a napi tevékenységeim. Láthatóan kezdek helyre rázódni. A Kakukkos históriával még szenvedgetek, de már saját magamnak is fáj ez a szenvedés, szóval már kb. magamra parancsoltam, hogy felejtsem már el!!!

Sziasztok!

Éreztétek már azt, amikor azt hiszed túl vagy valamin, vagy valakin, aztán jön egy sugallat, vagy egy történés és visszaesel ugyanoda, ahol azelőtt voltál? Na igen valami hasonló történt velem tegnap...

Face-re kitettem egy számot, ami illett a hangulatomhoz: broken angel. És a leginkább rám illő sor belőle: I'm so lonely broken angel. Picit megint szenvedtem, megint előjött a Kakukkos história emlékképe és hogy vége... Egész nap ez a szám ment a fejembe.

Este már a sokadik személy nyomott rá lájkot...meg is értem, mert végülis jó szám...megnézem, hogy ki az...és nem hiszek a szememnek. Ő lájkolta. Lájkolta azt a zenét, ami kifejezi azt, hogy én jelenleg szenvedek miatta! Jó, igazából tudom, hogy szereti azt a számot, mert még akkor kiposztolta, mikor együtt voltunk, de akkor is, na! Miért lájkolja azt a számot, amiben én szenvedek miatta?! Jó őszintén most kicsit túloztam, de azért csak felzaklatott egy picit, maga a tény, hogy ő lájkolta valamimet. Mióta szakítottunk semmim nem lájkolta, nem is beszéltünk, semmi.

És ez még mind semmi. Kezdenék ebbe belenyugodni, hogy jól van, tudom, hogy szereti ezt a számot na, mikor is rám ír msn-en! Hát azt el nem tudom mondani. Na az tényleg felzaklatott. Elfogott a remegés meg minden, ami lehet. Csak általános dolgokról beszélgettünk, elmeséltem neki, mik az új terveim, mik történnek velem mostanában. Érdeklődött. És beszélgetés közben vettem magam észre. Az egész beszélgetés alatt, ugyan remegtem, de végig fülig ért a szám, a hajamat pakolgattam, bájologtam, pedig nem is látott. Csak bennem maradt reflexszerű dolgok? Nem sajnos nem. Ezeket a dolgokat csak vele szemben csináltam és csinálom.

Egy 15 percet beszélgettünk kb, mert aztán én mentem aludni, de az a 15 perc olyan volt szinte, mint azelőtt. Amikor még nem voltak veszekedések, nem éreztem figyelem hiányt, nem éreztem féltékenységet. Igen, ez a 15 perc felkavart bennem mindent. Szívem szerint írtam volna neki, hogy hiányzik és még mindig szeretem, de nem tettem. Nem tettem, mert sajnos nem hallgathatok a szívemre. Az agyamra kell hallgatnom, aki tudja, hogy nem jó nekem, ha vele vagyok. És értelme sincs újrakezdeni sem, hiszen tudom, hogy szeptembertől megy ki Hullba. És amúgy is: felmelegítve csak a káposzta jó! És igen, mindezt tudom és racionálisan átlátom, de mégis fáj. Rohadtul tud fájni a hiánya. És ugyan én szakítottam, de ennél rosszabb nincs, mikor én magam úgy szakítok, hogy még szeretem. Ez saját magam büntetése.

Áhh borzalmas vagyok. Olyan vagyok, mint egy hisztis p***a. És miközben tőle itt szenvedek, aközben, meg kavarom az életemet azzal, hogy melegen tartok egy még el sem kezdődött dolgot egy másik hím nemű egyeddel. És azt is racionálisan látom, hogy ő csak búfelejtőnek kellene. És ezt meg nem kellene. Bár ez egy kicsit ennél sokkal bonyolultabb. Erre tettem is utalást előző blogbejegyzésemben. Nem mintha most kibogoztam volna azokat a szálakat. :S Áhh mindegy ez bonyolult, ezzel a résszel még mindig úgy vagyok, hogy inkább személyesen mesélném el. Már akinek...

És, ha okos lennék, mint amilyen nem vagyok, akkor tegnap annyit kellett volna mondanom neki, hogy én még nem akarok most vele beszélgetni, mert ez nekem nem jó. De nem tudtam ezt mondani. Egyrészről, mert azzal, hogy rám írt, már mindegy volt, másrészt meg mert vágyom arra, hogy beszélgessünk, hiszen még szeretem.

Miért ilyen bonyolult ez? Vagy inkább úgy kérdezem: miért teszem magamnak ezt ilyen bonyolulttá? Hmm ez költői kérdés marad.

Hát ennyi...

Bye Daisy