Sziasztok!

Ez egy amolyan gondolkodós, elmélkedős, gondolatfejtős bejegyzés lesz. Lássuk:

A szerelem. Mi is ez a homályba burkolózó fogalom, amiről kb. mindenki álmodozik. Ez lenne az az érzés, amikor van egy ember, akit úgy szeretsz, ahogy azelőtt mást nem és ő jár a gondolataidba, minden tettedbe rágondolsz. Szuper érzés nem, de? Hát, mondok én valamit. Nem! A szerelem, csak szenvedés, és jó érzés a legkisebb részben. A szerelem az, amikor lekorlátozzuk önmagunkat egyvalaki felé, csak neki akarunk megfelelni, s közben elveszítjük saját magunkat. Legalábbis az egyik fél mindenképpen így jár egy kapcsolatban. Miért vágyunk hát rá? Mi másért, mert erre lettünk teremtve. Az ember egy társas lénynek teremtetett, aki keresi a szerelmet, keresi a társát, és ez vezet a fajfenntartáshoz is. És mi van, ha beleköpünk ebbe a levesbe? Mi van, ha nem értünk ezzel egyet? Mi van, akkor, ha mégsincs szükségünk egy társra, nem vágyunk arra, hogy elvesszünk, élvezni akarjuk a saját szabadságunkat, és mindezzel fenntarthatjuk a fajunkat is. Igen megoldható ez is. Miért lenne olyan bonyolult? Miért hiszi minden férfi, hogy nélkülük nem vagyunk senkik? Ha tudnák az igazságot, hogy ők senkik nélkülünk! Borzalomnak kezdem tartani azt, amivel súlykolni akarják bennünk ezt a dolgot, a szerelem érzetét. Mintha csak egy kalitkába zárt kísérleti alanyok lennénk, akiknek próbálják befolyásolni az agyát. És tényleg, ha jobban belegondolunk, mindenhonnan ez folyik: a tv-ből, a rádióból, az internetről és ezt látjuk, ha kimegyünk az utcára és meglátjuk a tudatmódosult embereket, akik szerelmesnek mondják magukat. Nem lehet úgy bekapcsolni a tv-t, hogy ne lenne benne szerelem, a klippek, a sorozatok, minden és minden ezt sugározza. És ezáltal mindenki vágyik erre a szerelemnek nevezett érzésre, amit már a misztifikáció magaslatába emelnek. Persze, hogy oda, hiszen nem is létezik a szerelem, mint boldog, kellemes, felemelő, jó érzés. A szerelem csak egy maszlag egy nagy kupac sz@r. Már bocsánat. És igen most jöhetnek a cáfolatok, hogy de ez nincs így, mert a szerelem jó dolog és nem korlátoz semmiben, sőt! De akik így éreznek, azok elhiszik ezt a misztifikumot és engednek a befolyásoltságnak és csak elhitetik magukkal, hogy ez jó, vagy azon vékony réteghez tartoznak, akiknek valóban jó érzés...bár efelől vannak kétségeim.

Nos talán egy kicsit zavarosnak tűnik ez a katyvasz, de így érzem. Én vagyok az egyik lázadó a kísérleti szobába, akit mindjárt kiiktatnak a rendszerből (na jó ez csak vicc xD) és én vagyok az aki erre lázít mindenkit, akit tud. Ne higgyetek ennek a maszlagnak, amit agyon misztifikálnak és a szerelem érzetének neveznek. Ne vágyjatok rá, mert azt, amit ígérnek azt úgysem kapjátok meg, csak a rosszat belőle. Ne engedjetek az elnyomásnak, élvezzétek a szabadságot. Ha valakihez oda akarsz bújni keress egy barátot, akihez odabújhatsz, ha egyedül éreznéd magad! Mert a boldog szerelem nem létezik!

Na jó ennyit a feminista okfejtéseimről! :)

Ui.: köszönöm a tanítómesteremnek, aki segít felnyitni a szemem. És üzenem neki: ne depizz, ne vágyj ilyen ökörségre, ami nem létezik! ;) ♥

Bye Daisy