Sziasztok!
Nos megértettem a tegnapi feszültségekkel teli este forrását: ősszel megy ki Hull-ba Erasmus-sal... Nem, nem mondom, hogy örülök neki, de legalább tudom, hogy miért volt olyan, amilyen. Lehet megint csak naívság, de ezzel feltételezi, hogy ősszel még együtt leszünk és tulajdonképpen az volt a baj, hogy akkor mi lesz. Legalább a lelkem most nem forrong. Persze a franc akarja, hogy kimenjen és minimum 3 hónapig színét se látom, maximum virtuálisan és kitudja hány csaj fog rányomulni és lehet, hogy fülig szerelmes lesz ott valakibe és feleségül veszi én meg majd lesek a lukon...de lehet ez fordítva is, közben rátalálok életem szerelmére. Nem tudom még, hogy, hogy lesz. De az utóbbi időben a felfogásom: a tegnap a múlt, a holnap a jövő, a ma a jelen...és én a jelenben, a jelennek élek. És míg a jelenben, a jelen pillanatában jól érzem magam, addig nem érdekel mi lesz a következő pillanatban. Tudom ez maga a struccpolitika, és csak a fejemet dugom a homokba. De nekem ez így jó. Vagy ha nem is, akkor is be tudom saját magam csapni, hogy jó. Túléltem mégegy hullámvölgyet...remek! Különben meg tipikus nyilas...idézem: "Túl éles a nyelve, és észre sem veszi, hogy mikor bántja meg a másikat." Ezt írják a csillagok... De ugyanakkor ezt is írja: "a Vízöntő társ megadhatja azt a függetlenséget, amire a párkapcsolatban szüksége van." Ez is bizonyítja, hogy muszáj elengednem. És különben sem mondhatom neki, hogy márpedig el ne merjen mozdulni mellőllem. Nem tilthatom meg neki, hogy kimenjen. Persze jobban örülnék, ha maradna mellettem, de minden nem lehet tökéletes. Úristen komolyan nem vagyok normális, ahogy a hangulati állapotaimat változtatom. Hihetetlen, mint aki klímaxol. Nem baj, a legnagyobb bajom az volt, hogy nem értettem mitől kaptam tegnap mindazt, amit kaptam. Mára megértettem. Utálom, ha valamit/valakit nem értek meg. Amint megértem máris jobb. A tudatlanság és a bizonytalanság a két legrosszabb érzés a világon. Ennél rosszabbat nekem nem lehet kitalálni. De most már könnyebb kicsit a lelkem. És jó volt végre megint ömlengeni az egészről és kiírni magamból. Nem is tudom miért nem blogoltam már olyan rég. Főleg most, mikor kitudnék magamból írni mindent. Főleg úgy, hogy tudom utánna nekem is jobb lesz. Ezáltal tudom összegezni magamban a dolgokat, és levonni a következtetéseket. Na jó, vissza fogok most már térni! Szegény blogocskám teljesen magányos volt már. És tudom, nem csak a blogocskám hiányolta a bejegyzéseimet. :$ ♥
Na jó, rizsát beszűntetem, mondat végére pontot teszek, és lezárom blogbejegyzésemet.
