Sziasztok!
Na az utóbbi néhány hétben történt velem egy s más. Kezdem az elején.
Majd 2 héttel ezelőtt voltam Szegeden. Leutaztunk meglátogatni mostohatesómékat. Nagyon jól éreztem magam. Ettünk fincsi tortilla-t, éreztem, ahogy a pici Benedek rúgott a pocijában, voltunk a borfesztiválon, ittam nagyon finom olasz borocskát és a frusztrációm oldására vásároltattam magamnak: anyával vetettem magamnak egy könyvet 600(!)Ft-ért, meg nevelő apummal egy fülbevalót!
A fülbevalóm:
És ez pedig a könyvem. A könyv rövid tartalma pedig: Elizabeth Gaskell első regényével nyomban beírta magát a viktoriánus regényírók aranykönyvébe. Az elismerést ugyancsak megszolgálta: Szerelem és gyötrelem című nagy ívű regénye egy szövevényes szerelmi história apropóján megannyi emberi sorsot mutat be megrázó erővel, mindezt a tömegtermelő Anglia leleplező korrajzával árnyalva. Mary Barton az ifjan félárvaságra jutott munkáslány az előnyös házasságban látja a kitörési lehetőséget a mind nagyobb nyomorból, amelybe apjával süllyed. Ragyogó szépségének nem is tud ellenállni a gyártulajdonos Mr. Carson élete ékessége, az ifjú Henry, akit sokkal inkább a csábítás, mint a lánykérés ösztönöz arra, hogy Mary körül legyeskedjen. A tapasztalatlan lányt elkápráztatja a fényes jövő ábrándja, ezért visszautasítja a tehetséges és szorgalmas munkásfiú, Jem udvarlását. Mindeközben a sztrájkkal fenyegető elszegényedő munkásság forrong, s egyre kétségbeesettebb tettekre ragadtatja magát; akár az erőszaktól sem riad vissza, hogy tisztességes munkabért erőszakoljon ki a gyárosokból. Mary apja e mozgalom egyik vezéralakjává válik, és elkeseredésében rettenetes tettre biztatja társait. A történet hirtelen tragikus fordulatot vesz: a szépreményű Henry úrfi gyilkosság áldozata lesz. A megrázó események nyitják rá Mary szemét arra, hogy lelke mélyén Jemet szereti, akit azután minden erejével igyekszik megmenteni a bitófától, hiszen bizonyos a fiú ártatlanságában. De ha Jem vétlen szerelmi vetélytársa elpusztításában, vajon kire oszthatta a sors a kegyetlen gyilkos szerepét? Mary Barton életregénye egy szerelem, egy embernyomorító korszak és egy bűnügy megrázó históriája, amelyben lassan elmosódnak a különbségek gazdag és szegény, munkás és gyáros, apa és leány, élet és halál között. S ami a megmérettetés után marad, nem egyéb, mint a nemes jellem, a megváltó halál és a továbbélés katarzisa.
Már alig várom, hogy elkezdjem olvasni, csak előtte még Jane Austen: Értelem és érzelem van az étlapon, de azt már nemsokára kiolvasom.
Aztán most hétfőn anyáékkal voltunk Tőserdőbe. A lakóknak volt szervezve akadályverseny, aztán mentem én is segíteni. Meg jó kis kirándulás volt. Csónakáztunk a tóba, ettünk nagyon finom rántott húsos szendvicset, ami úgy volt megcsinálva, mintha hamburger lenne, csak kenyérből. Isteni volt. Jól éreztem magam, csak nagyon lefáradtam. De aztán volt egy jó kis estém Kicsimmel. :$
Tegnap pedig színházba voltam. A Szín-Mű-Hely-be volt, ami a szobaszínház. A darab címe, pedig Adáshiba. Nagyon tetszett a darab. Elgondolkodtató és tanulságos volt. Benne volt az akkori és a mai kor szatírája is. Hogy mennyire egy "akváriumban" élünk és behatároljuk életünket, nem hallgatunk a másikra, csak azt halljuk meg, amit meg akarunk hallani a dolgokból, a tv, illetve manapság az internet behatárolja az életünket, mindennapjainkat. Behatárolja és befolyásolja. Ehhez igazítjuk napjainkat és ebben élünk. És még ha van is kitörési lehetőség a behatárolt életből, akkor sem látjuk meg és elvakultan szenvedünk a magunk "akváriumában" néha-néha a falnak ütközve. Habár 1969-ben játszódik a darab, de olyannyira rá lehet húzni a mai nap emberére, családjára, hogy az valami hihetetlen. Olyan behatároltak vagyunk mi emberek, hogy már a csodát sem látjuk meg, csak élünk a beszűkült tudatunkba, éljük mindennapjainkat a mókuskerékbe és ha jön a segítség, még azt sem látjuk meg. Nagyon jó darab volt. Rakok be pár képet, aztán zárom is soraimat. :)
