Sziasztok!

Tudom, elsüllyedtem már, hogy ilyen rég nem blogoltam. Viszont a leglényegesebb dolog most, amit le kell írnom, hogy itt volt nálam Szivecske!!! ♥

Múlt pénteken már alig vártam, hogy elteljen a munkanapom. Elterveztem, ha törik, ha szakad én 5-kor lelépek. Hát a sors úgy hozta, hogy még hamarabb is végeztem. Eladtam egy kis lámpát színnel állvánnyal, papírok kitöltve és most mégis mit csináljak? Arra már nincs időm, hogy hazamenjek, ahhoz, hogy elinduljak még túl korán van. Így még kicsit maradtam, dumáltam a munkatársakkal, aztán végül mégiscsak elindultam.

Nem is tudom mi van velem mostanában, de csodák csodájára nem, hogy nem késtem el, de még hamarabb ott is voltam a vasúton. Megnéztem hányasra ér be a vonat, kimentem a peronra és leültem. Már akkor gyanús volt, merthogy onnan indul majd vonat, de úgy voltam vele, majd bemondják. Egy jó 10 perc múlva be is mondták, hogy a 16-osra érkezik. Ki gondolja, hogy én a 16-oson álltam? Senki? Jól gondoljátok! Na átsétáltam oda. Ami a pláne volt, hogy azt az egy vonatot egyetlen egyszer mondták be, a többit, vagy 6x. Na mindegy a lényeg az volt, hogy egyszer csak leszállt róla Csengeeeee. :D

Egymás ellen elkövettük a gyilkosságot: kiszorítottuk egymásból a szuszt. Na attól fogva be nem állt a szánk. Az egész hazautat végig dumáltuk, ha hirtelen csönd lett, ott vagy ő vagy én jegyeztük meg, hogy de jó már, hogy itt van! :D Estére meg volt beszélve munkatárssal is, hogy megyünk bulizunk egy nagyot. Időpont megvolt, így hazaérve vacsiztunk, dumáltunk elkészültünk és indultunk is Nikihez.

Ott összegyűlt a kis csapat voltunk vagy 8-an, azt hiszem. (későn van már ahhoz, hogy számoljak :$) Az asztal bárpultnak is megfelelt volna. Először még segítettünk a döntésben, hogy ki miben legyen... többségbe voltak a csajok, igen. :D Na aztán elkezdődött a hangulat fokozás. Hol a szobában, hol kinn az erkélyen röhögtük halálra magunkat. Aztán nekem jött a telefon, attól a bizonyos hímnemű egyedtől, akiről előző bejegyzésemben írtam, hogy hol is vagyunk már, mert már énekelne nekem. :$ Na ekkor vettem elő minden magabiztosságomat és adtam parancsba, hogy itt és most indulunk, mert rám várnak és sürgős mehetnékem van.

És gyorsan összekaptuk magunkat és útnak is indultunk! Na persze, meg ahogy azt Móricka elképzelte... fél órán belül kb eljutottunk odáig, hogy elinduljunk. Elindulunk lefelé, valakinek ott maradt a cigije, visszamegy, leérünk, nem tudunk kimenni, vissza a kulcsért. Elindulunk mire úgy érzik, hogy ők szomjasak. Na akkor vissza, persze miért is ne, utána hozzájutni nem tudtunk, na a lényeg a lényegben, hogy volt egy óra hossza, mire kb. odaértünk. Végül amint megkaptam az üdvözlő csókomat, már nem volt semmi haragom senki iránt. :D További események kicsit kopottasak számomra, na de nem félreérteni, csak azt nem tudom egész pontosan, hogy a csajok mit csináltak. Kicsit más foglalta le a gondolataimat. :$ De azt tom, h még ott is röhögtünk, énekeltünk, szívták a cigim, ők még hangulat fokoztak, a bajban ott voltam aztán úgy döntöttünk a Retroból átmegyünk a Bumerángba.

Nos az én és az Ő, nevezzük Mogyinak (milyen kreatív, csak fél Szolnok tudja kiről van szó, ha ezt a nevet meghallja xD) elmondása szerint tök jó zenék voltak, a többieknek nem tetszett annyira. Nem értem, mi még énekeltünk is... :P

Nos aztán úgy döntöttek ideje hazaindulni. Így elindultunk haza. Nos a hazaút az igen vicces volt. Csenge és Mogyi összeismerkedtek...értsd mint egy rossz házaspár marták egymást egész úton, mindezt úgy, mintha én ott sem lettem volna. Sőt még be is szóltak nekem, hogy lemaradhatnék igazán. Nem mintha amúgy nem szórakoztam volna egész jól rajtuk, konkrétan halálra röhögtem magam rajtuk.

Nos aztán elválás és Csengével hazasétálás. Hazaértünk és nem sokkal azután be is vágtuk a szunyát. Másnap megtudtuk, hogy vasárnap csak du kell indulnunk így már biztosak voltunk aznap is megyünk este valahova. De ne siessünk ennyire előre. Csodák csodájára már 11-kor fenn voltunk. Én azon a remek nyikorgós ágyon töltöttem kellemes éjszakám, bár én voltam olyan fáradt meló miatt, hogy ettől függetlenül is aludtam. Szóval 11-kor felkeltünk, összeszedtük magunkat és kimentünk a konyhába. Anya már főzte az ebédet, mi meg neki fogtunk a sütinek. Madártejszeletet csináltunk. Iszonyat fincsi lett, viszont képet az elfelejtettem csinálni róla. :$ De, hogy ne csak képzeletetekre bízzam, egy képet csak rakok róla. Ugyan ez nem a mienk, de a mienk is ilyen volt! :D

Na süti az ebéddel egy időbe elkészült így leültünk megtömni az üres pocakokat. Ebéd után neki ültünk Sims-ezni. Én játszottam Csenge meg nézte. De mindketten élveztük a dolgot. Aztán megnéztük milyen program is lesz a városba. Mint kiderült megkezdődött az Ételkorzó teli koncertekkel. 8-tól volt Szűcs Judit gondoltuk arra kimegyünk, de előtte még fagyizni kellene. Így olyan 6 felé összerendeztük szétesett valónkat és elindultunk a városba az éjszakába. Fagyi iszonyat finom volt, viszont, mint leesett a dolog, vacsi nélkül indultunk el otthonról. Szűcs Juditig még volt egy kis idő, így beestünk a Big Burgerbe és megtömtük magunkat. Én hot-dogot ő hamburgert evett. Fincsi volt és tartalmas. Mire megettük és kijöttünk már el is kezdődött a koncert. Pont jó számok mentek mégpedig a "táncolj még" és társai. Na mire elhelyezkedtünk, hogy jó helyünk van, addigra jöttek azok a számok, amiket nem is ismertünk. Így inkább úgy döntöttünk elmegyünk sétálni egyet. Sétáltunk, majd leültünk egy padra dumálgatni. Az utolsó számként mindketten felfigyeltünk, "nézd már ez meg duett, kíváncsi vagyok kivel énekel". Odamegyünk a színpadhoz, hát nem önmagával duettezik? Vicces volt! xD De az még viccesebb, mikor lejön a színpadról és egy pasi fut oda a bakelit lemezzel, h autogramot kérjen tőle! Na az már nem semmi volt.

Ezután úgy gondoltuk, hogy elugrunk a boltba ásványvízért, meg másért. Visszafelé jövet a boltból összetalálkoztunk családom majdnem minden tagjával, így még ott maradtunk dumálni, aztán mi leváltunk. Volt még Szatmári Orsi koncert azt még hallgattuk miközben hangulatosan dumáltunk. Annyira jó volt végre megint a szokásos dumálgatás, lelkizés, már annyira hiányzott. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mikor megkezdődik a suli és ő már Debrecenbe lesz. De majd vagy ő jön hozzám, vagy én megyek Debrecenbe. :D Na aztán úgy döntöttünk megyünk valamerre, elindultunk a Gang felé, de meggondoltuk magunkat és inkább a Szezám felé vettük az irányt. Útközben megnéztük látjuk e még anyáékat, de már nem találkoztunk velük, pedig elvileg ott voltak.

Na a Szezámba beérve ránk kacsintott a limilimonádé így befizettünk rá. Leültünk és tovább folytattuk a dumálást a limilimonádénk mellett. A beszélgetést félbe szakította pár telefon Tőle. :$ Na aztán rajtam kijött a fáradtság így haza is indultunk kb 1-re már itthon is voltunk. Felmásztunk hozzám, még kicsit tv-ztünk és be is aludtunk.

Másnap édesanyáink ébresztettek minket. Így vasárnap is fenn voltunk már 11-kor. Megmutogattam a dolgokat Csengének a gépén, majd birtokába vette és mindketten kockultunk. Mi mást is csináltunk volna? Aztán ebéd, összepakolás és szinte észre sem vettem, hogy eljött a 3 óra és jöttek értünk kocsival. Én is mentem fel Egerbe, mert haza kellett cuccolnom minden fennmaradt holmim, hiszen én már oda nem megyek vissza. Így még az odautat sikerült együtt töltenünk. Ennyivel is több volt. De sajnos felértünk Egerbe így eljött az elválás. Még utoljára magamhoz szorongattam, aztán ő ment is.

Mi meg összepakoltunk és jöttünk haza. Gyors látogatás volt. De olyan jó volt, hogy itt volt nálam, annyira jó volt újra látni és azóta újra úgy hiányzik! :(

Remélem jössz még majd Szivecskeeeeee!

És akkor a végére egy zene, ami kapcsolódik az ittlétéhez!