Sziasztok!
Nos hát előző héten voltam gólyatáborba hétfőtől péntekig Miskolcon. Akárki akármit mondd én azt mondom hosszú volt. Volt jó és volt rossz része is. Igazából nagyon vegyes érzelmeim voltak a héttel kapcsolatban. Első problémáim voltak, hogy kiordíttatták velem a lelkem is, aminek köszönhetően, még most is be vagyok rekedve. Tudniillik az egyetem minden karának van egy külön köszönése, melyet teli torokból ordítani kell, ha találkozunk a másik kar képviselőivel. Aztán a következő visszavető pontom, amin igazán kiakadtam a pálinkás jó reggelek voltak, melyeket szó szerint kellett értelmezni. Első nap 6.20-kor - a többi nap 7-kor - jöttek az ajtót berúgták, elordították magukat és adni kellett a bögrénket, amibe kitöltötték a jó adag kerítés szaggató pálinkát és ott álltak feletted és ordítottak míg le nem nyelted. Hát nem sok kellett, hogy vissza jöjjön. A bögréről jut eszembe, az valójában inkább kolomp volt, mint bögre. Megérkezéskor mindenki kapott egy nagyon pöpec alumínium bögrét, amit a pass-ra a nyakunkba akasztva kellett hordani, szóval, hol úgy éreztem magam, mintha tehenek lennénk a mezőn, hol pedig, mintha egy koncentrációs táborba lennék. Na, aztán jött a vízválasztó, aminek egyébként is úgy mentem neki, hogy ha ezt túlélem, akkor mindent. Ez pedig a szerdai kocsmatúra volt. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy volt 6 állomás, ahol ivós feladatokat kellett teljesíteni. Na, mi mindent hallottunk már erről a kocsmatúráról, ami lényegében igaz is volt, de nem volt annyira durva, mint amennyire féltem tőle. Igaz volt, hogy borra sört, sörre bort itattak velünk. Mellesleg rólam tudni kell, hogy utálom a sört, tehát így alapból nem örültem az egésznek. És ugye mondták, hogy nagyon sok helyen lesz ekseltetés, ami azt jelenti, hogy egy firma azt mondja, hogy eks és neked, amilyen gyorsan csak tudod le kell húznod a doboz sört, vagy 3 dcl boros kólát, vagy épp ami van. Na ezektől nagyon féltem, mert tudtam, hogy ha nekem meg kell innom egy doboz sört, akkor tuti megmutatom ott mindenkinek Vukkot. De szerencsére ugyan volt ilyen feladat, de ha nem bírtad meginni másnak átadhattad a csapatodból, vagy csapatvezetőnek, vagy mivel úgy mentünk, hogy egy eü-s csapat egy gépész csapattal, így gépészeknek is át lehetett adni alkalmanként. Szóval így nem volt olyan durva. Egyéb iránt, a félelmem miszerint majd sok Vukkot megsétáltatok és majd nagyon rosszul és részeg leszek, nem valósult meg, sőt! Egyszer sem volt Vukk és maximum be voltam csiccsentve. Szóval a gólyatáborba ez volt a vízválasztóm, ettől fogva nagyon jól éreztem magam és ez első pozitív élményem volt a táborról. Utolsó estén kb. reggel fél 7-kor aludtam el, fél 9-kor meg keltem és már rohantam is, hogy nehogy lekéssem a vonatot. A vonaton meg azon csodálkoztam, hogy nem aludtam át az átszállást...bár azért nem volt minden döccenő mentes, ugyanis Hatvanba nem várta be a vonatunkat a másik, így 3/4 órát várhattam az állomáson a következőre. De azért 2-re csak sikerült haza érnem. Most pedig már mindent összecsomagoltam, van 2 bőrönd, 2 utazótáska, kistáska, laptoptáska és holnap reggel indulás és beköltözés a koliba. Legközelebb már onnan fogok jelentkezni. Addig is, ha már gólyatábor, akkor "Csillámot a világnak!" :DDD
