Sziasztok!
Nos hát szerda, csütörtök, péntek ugye Egerben voltam barátnőzni...vagyis ennek indult. Hát most jutottam el ide, hogy megpróbáljam összeszedni a gondolataimat és kiírni magamból mindent, amit a történtekről gondolok és lejátszódik bennem. Előre is bocsánat, ha valakit zavarna, hogy ezt leírom, de nekem segít ha kiírom magamból és igyekszem úgy fogolmazni ne bántsak senkit semmivel.
Szóval kezdem az elején.
Reggel a buszon ültem gondolataimba merülve és épp elaludtam mikor jött egy sms Chérietől, hogy jön hozzám Egerbe 10.-én! Annyira örültem neki, hogy ezek után már a szemem se csuktam le még az álmosság is teljesen elszállt. Egerbe beérve felmenetem mamához meglátogattam, beszélgettünk, ebédeltem, majd elindultam a találkozási helyre. Azt hittem túl hamar értem oda, de mire leültem addigra szinte már meg is láttam Szivecskét. Gyorsan felkeltem hát és mentem a jól beígért nagy ölelésre. Onnantól kezdve sztorizgattunk és röhögtünk felváltva. Felmentünk hozzá, hogy lepakoljam a cuccom, majd boltba szaladtunk, onnan vissza, onnan sütizni, meg közbe beugrottunk a kis Tescoba beszélgetni Vele, meg bevásároltunk folyadékból is. Aztán haza, vacsiztunk (kaptam fincsi macokot ♥) aztán elmentünk fagyizni. De már késő volt, így csak mekis fagyi lett belőle, de fagyi volt! ☻ Miután hazamentünk megírtuk a mailt Lucynak, hogy holnap menjünk éjszakai fürdőzni. Ezek után beültünk a tv elé kezünkbe egy-egy pohár itókával és mesét néztünk. Nem vagyunk ám infantilisek... xD De persze ebből a "Segítség, hal lettem" nézésből is az lett, hogy néztük dumáltunk, néztük dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk végül inkább elmentünk gépezni. xD Közben zenét hallgattunk és persze a szánk be nem állt. Aztán valamikor 2 körül kerültünk be az ágyba.
Másnap reggel jó hangulatban ébredtünk, illetve Csenge ébresztett, mert hát nem aludni mentem én oda! ☻Reggeliztünk, majd elkezdtünk lasagne-t csinálni, Szivecske főzte a tésztát, meg párolta a cukkinit és pedig csináltam a paradicsomszósos husit hozzá. Közben az idő múlását észre sem vettük, csak folyton beszéltünk és beszéltünk. Jó volt, régen beszélgettem már ennyit. Végül közösen összepakoltuk, vagyis mindenki magának... a végeredmény ugyanaz lett...iszonyat finom! :P Képet akartam berakni csak a kép Szivecskénél van és én meg még elfelejtettem elkérni, szóval majd legközelebb pótlom. Úgy bakajáltunk, hogy kidőltunk sziesztázni picit, majd összekaptuk magunkat és indultunk Lucy elé. Már messziről kiszúrtuk magunknak ő is pirosba volt, mint Szivecske, csak én lógtam ki a sorból, pedig volt is nállam... Na mind1. A buszmegálló felé Lucy elbújt, mi úgy gondoltunk játszik, ezért mentünk tovább, mintha nem is látnánk. Mint kiderült, ez nem jött ki jól. Aztán...á inkább nem írok le mindent, a lényeg, hogy olyan érzésem volt, hogy végig durcizott, alig szólt hozzánk egy szót, ő ezt azzal magyarázta, hogy nem tudott a témához szólni... nem tudom én nem ilyen témákat éreztem, általában mindig figyelek arra, hogy olyan témákról beszéljünk amihez mindenki hozzá tud szólni, bár lehet velem van a baj... Aztán a medencéből egyszer csak elviharzott se szó se beszéd...Szivecskével az egész jelenet előtt olyan értetlenül álltunk... Végül mi még úszkáltunk egy jó ideig, majd lementünk a dögönyözőbe, onnan el hintázni, onnan meg a melegbe, majd mikor gyomrunk jelezni kezdett mentünk a pénzünkért. Ekkor futottunk össze vele újra. Természetesen veszekedés lett belőle, majd Szivecske volt aki elhúzott, hogy hagyjam. Nagyon bántott az egész viselkedése nem értettem miért ilyen. Az egész olyan volt, mintha féltékeny lett volna arra, hogy mi egy egész napot együtt töltöttünk, holott volt, hogy ők ketten voltak együtt, én ennek örültem, volt, hogy Lucy volt itt nállam, Szivecske szintén csak pozitívan fogta fel az egészet. Sikeresen elromlott a napunk folyamatosan azon járt az agyunk, hogy mit is rontottunk el, vagy egyáltalán most mi volt a baj. A strandi résznél tulajdonképpen mind azt hittük, hogy a másik tűnt el. Lucy ezek után hazament Szivecskével ketten maradtunk. A nap további részét az élménybe és a melegbe töltöttük és egy idő után sikerült újra jól érezni magunkat. Mire hazaértünk azonban várt minket egy szemrehányó email Lucy szemszögéből, mi meg csak hápogtunk és nem értettük meg az egészet. Végül megbeszéltük, hogy holnap találkozunk és tisztázzuk a helyzetet. De persze ekkor már eléggé kiborultunk a tehetetlenség és a nem értés iszonyatosan rossz és az is ha azt érzed, hogy arra féltékenyek, hogy te jól érzed magad. Ezután jött az a rész, ami kicsit Debrecenre emlékeztetett... erkély - pontosabban függő folyosó, pia, cigi, barát és be nem álló száj, lélek megnyílása, kölcsönös bizalom és részem volt egy csodás lelkizős estében, melyért ismét köszönetet mondok és hálás vagyok, hogy Szivecskét a sors az utamba sodorta. ♥
Másnap délelőtt próbáltuk mindezt megbeszélni...több kevesebb sikerrel...annyi volt biztos, hogy mindannyian megismertük a másik álláspontját...de, hogy ki fogadta el és ki nem a másikét...na ezt már nem tudom. És azóta körülbelül ez az állapot uralkodik. Szivecske és Lucy kb megszakították a barátságukat én pedig egyelőre az egész helyzettel úgy vagyok, hogy várom, hogy leülepedjen és majd szeptemberben meglátom, hogy-hogy fog működni, vagy hogy egyáltalán fog-e működni még a barátságunk. Nem akarok elveszteni egy barátot sem, de ilyen szituációban nem tudok létezni. Nem fogok tudni úgy élni, hogy kiérzem, ha a másik féltékeny a boldogságomra. Nagyon remélem, hogy sikerül változtatni a dolgon és képes lesz Lucy a változásra!
Jah igen és ugyan annyira ezek után talán nem illik ide, de mivel az én blogom... Na szóval a lényeg, hogy Szivecskével is lett egy számunk:
