Sziasztok!

Na ha már annyian vágytak az élménybeszámolóra, mi meg füzetet nem vezettünk, gondoltam írok egy blogbejegyzést arról a bizonyos szombati állatkertes kukactaliról. Nekem is jobb lesz, mert addig sem azon az idióta, hülye nyilason jár az agyam, akitől tegnap óta idegbe vagyok! :@ Ha valamit kihagynék, azért is Ő a hibás! :@ xD

Na kezdjük az elején...2011.04.23. Kukactali Daisy szemszögéből...

Reggel 6.45: csörög az a nyamvadt ébresztő. Kinyomom, majd tudatosul bennem, hogy most jó napra ébresztett. ☺ Hallom ahogy a kávém bejön a szobába, majd az asztalon megpihen. Én még fordulok egyet. Már épp eltervezem, h lemászok érte, mikor csak felrepül hozzám. (Jó nem kell ám hülyének nézni, természetesen a kávém nem maga mozgott, hanem volt egy kis segítsége... xD) Kávé gyomorba, szemem kipattanva megyek és végzem a reggeli teendőket.

7.45: kimegyek a helyi járatos buszhoz, utolsó szavakként még közlöm, hogy valószínűleg mivel jövök, aztán átsétálok a buszmegállóba. A buszra felszállva megtudakolom, hogy a jelenleg már vonaton utazó kukacok merre kacarásznak (hű de poénos vagyok...xD).

8 körül: Megérkezek a vasútra, jegyet megveszem, ránézek a táblára, hogy honnan indul a vonci, és már ott látom "10 perc késés". Nem baj, szépen kisétálok a peronra, leülök a padra és várok. Később bemondják és kiírják "15 perc késés". Ekkor már fontolóra veszem, hogy elindulok a vonat elé és magam behúzom azt a vonatot. :D

8.35 körül: végre beér a vonat, a 21-es kocsiba felszállok és keresek, kutatok és találok!!! Két kukacot szorítok gyorsan magamhoz. ♥ Az én helyjegyem persze másik kocsiba szól, de ha bemerne szólni a kalauz, akkor vagy Ori reggeli lenne belőle, vagy épp a Maffiával kéne szembe néznie. :D Így hát elfoglalom méltó helyem a karfán és utazunk. Dől belőlünk a szó, na meg a hülyeség is, a hasam alig fél órai utazás után már fáj a sok röhögéstől. :D

9 körül beért a vonatunk a nyugatiba egyből kaptunk a nyakunkba egy Kicsilányt! Aztán jöttek sorba, egy Orsi, egy Bogi és egy Detti (aki előlem bujkált, de nem sokáig muhahaha! xD). Szegény Kicsilány ott tudta meg, hogy Narink az most nincs, így volt egy kis elszongyolódás, ahol még az én bociszemeim se mindig csaltak mosolyt az arcára. De töretlenül próbálkoztam!

Népszámlálás, csapat összeszedés és irány a West End és a Starbusks! Starbucks előtt találkoztunk egy új kukaccal Vikyvel. Édes a kis csaj, kicsit visszahúzódó, de ha megnyílik igazi kis locsifecsi! ☺

Starbucksba legtöbben magukhoz vesznek valami ébresztőt, ki kávét, ki forrócsokit, ki karamellás izét. Én személy szerint semmit, mert féltem, ha még egy kávét benyomok, akkor olyannyira túlpörgök, hogy leállítani nem lehet és nem tudnak velem mihez kezdeni. xD A fényképező már itt előkerült, asszem a képet senki nem úszta meg... ellentétben a nyáltengert, amit a cuki kölkök köpőcső gyanánt feltaláltak... na ezt talán szerencsésen megúsztuk...vagy mégsem Bogi? :D

A kakukkos óra bekakukkolt...jah nem az még aludt, bocs :@ xD... Szóval óránk ütött s mi indultunk az állatkertbe! A jegykezelő spórolt nekünk egy jegyet (amit aztán anya ügyesen kimosott nekem...-.- xD), a mozgó gépjárműből majdnem kizuhantunk, de azt hiszem egészben érkeztünk az állatkerthez. Bár harci sérülést már beszereztünk...csúnya oszlop neki ment Kicsilánynak!

Állatkert előtt állva Chériet várva döbbenünk rá, hogy csoportos jegy 10 főtől van. Na rajta szerezzünk még egy embert... pontosabban kettőt...egész pontosan két diákot! Kicsilány szorgoskodik, transzparenst készít, majd magával ránt és közli, hogy "azt ott, azt a két lányt, de mondjad már nekik". Így hát erőt véve magamon leszólítottam szegényeket...de hát így ők is, meg mi is jól jártunk! Így kell spórolni! :D

Chérie is befut, körbeölel mindenkit, mi is jól megszorongatjuk, majd mondja, hogy jön majd Egerbe. Hát ha lehet ezzel még jobban feldobta a napomat! :D Az állatkertbe beérve, csipet-csapatot még az elején elkaptam és Kicsilány kérésére meglett a nyalóka...így kapott mindenki. ☺ De még jó, hogy ott az elején átadtam, mert tudtam, hogy később úgy is szétszéledünk.

És aztán a kukacok szájukból kilógó nyalókákkal megszállták az állatkertet! Láttunk rengeteg mindent, fókákat, jeges macit, hódokat, majmokat, hófehér farkasokat, párzó oroszlánokat, Lulukat és Jancsikat (értsd teknősöket :D), leopárdokat, édesen alvó tigriseket (akárcsak magamat láttam volna alvás közben xD), macikat, hüllőket, csúszó-mászókat, sáskákat, zsijáfokat O.O (ahogy én affektálnám xD), elefántot, kis cuki szőrgombócokat, hiénát, SZURIKÁTÁKAAAAT, vízilovakat, orrszarvút, Julieneket (xD), lajhárokat, madarakat, halakat, medúzákat és mi egymást. Na nehogy bárki azt higgye, hogy mindezt fejből írtam...puskáztam a képekből! xD

Igazából annyi mindent láttunk, hogy a felét fel nem tudnám sorolni, az viszont biztos, hogy velük mindez iszonyat jó volt! ♥ Persze ki nem hagyható a szoborra mászás, és az Orsi lecsúszása onnan a röhögéstől, meg aztán a "tengeri malac" is megjelent az állatkertbe. A lábunkat lejártuk, néhányukat a nap is megkapta, de mindez kit érdekelt akkor és ott? Az idő gyorsan telt és azt vettük észre, hogy korognak a pocakok és ha még meg akarjuk tömni őket, akkor el kell indulnunk, mert lassan haza kell mennünk. Így hát az állatkertből maradtak meg nem nézett, kukacok által fel nem térképezett területek, na de azt majd legközelebb! ;)

Vissza indultunk hát és megszálltuk a mekit! Csodák csodájára én is egész hamar legyűrtem a sajtburimat...na jó a sült krumpli az már egy másik kérdés volt. :P Chérienek meggyűlt a baja a nyiklő-nyakló pohárral, na meg a benne lévő jeges vízzel, ami nem pont ott hűsített ahol kellett volna! xD Indulás előtt még Orsi és Kicsilány futottak egy gyorsat, aztán jött a búcsú: Bogi, Orsi és Kicsilány elindultak a buszukhoz.

Mi a maradék csapat pedig beültük a West Endbe a Karmába kávézni meg dumálni. ☺ Jó volt locsi-fecsiztünk mi mindenről. Ki panaszkodtuk magunkat, aztán meg már megint az a fránya idő. Hogy egy nap miért csak 24 órából áll?!

Na így történt, hogy visszasétáltunk a nyugatiba és ott álltunk a vonat előtt. Én személy szerint halál nyugalomba, mint aki pesti és nem is megy sehova. Na jó, ezt próbáltam saját magamnak is bebeszélni, de azért csak ott volt bennem, hogy francba, hogy már haza kell menni.

Végül felszálltunk és elhagytuk a fővárost. A vonaton pedig agytekervényeinket megmozgatva, az intelligencia magas határait feszegetve nyűttük a p betűs szavakat. De, hogy mekkora a szókincsünk apám! Szolnokig simán kitartott a játék, de még tovább is! Ceglédnél figyeltem fel először, hogy hú basszus, nekem lassan le kellene szállnom. Végül begördült a vonat Szolnokra, én leszálltam, még integettem egy utolsót, majd ők mentek tovább Debrecenbe és pedig haza.

Hazafelé sétálva még mindig a p betűs szavakon pörgött az agyam, meg aztán az aznapi eseményeken. Jó volt, nagyon jól éreztük magunkat. Persze azért mindannyiunk eszébe jutottak azok, akik nem voltak ott. Hiányoztak és felemlegettük őket! De, majd legközelebb ők is ott lesznek! ;) Lélekben most is velünk voltak ám! ☺

Remélem azért túl sok mindent nem hagytam ki, de ha mégis, akkor az a hozzászólásokban pótlásra kerül, tapasztalataim szerint! ☺ ♥

Bye Daisy