Sziasztok!
Nos, ugye pénteken Fehérváron voltam újabb kukactalin. Az eddigi legnagyobbon, ahonnan az eddigi legjobban hiányoztak, akik nem lehettek ott. :( De kezdjük is az elején.
Szokásomhoz híven már csütörtökön tiszta lázban égtem, hogy másnap megyek. Na nem szószerint. Minden el volt tervezve, nagyjából már az is megvolt, hogy kik jönnek. Csütörtök fél 12-kor jelentkezett be Narikám emesére és újságolta, hogy sikerült rávenni a szülőket és, hogy jöhet...velem. Iszonyatosan örültem, hogy jöhet, ugyanakkor köpni, nyelni sem tudtam, hogy megyek én el még Kécskére meg vissza, aztán végül megbeszéltük, hogy bejön szépen Szolnokra és onnan együtt tudunk menni. Szépen el is ment, minden szuper, újságolom a többieknek, hogy jön velünk az IC-vel...mire leesik, hogy IC-vel! Basszus, arra kell neki helyjegy! Reggel már nem fog kapni! Na, akkor gyorsan vegyük meg neten, az lesz a biztos, nehogy az legyen már, hogy elengedik, a vonatra meg nem engedik fel! Na, ezek után a csavarókat gyorsan kikapkodtam és feküdtem is le alukálni.
Reggel Narika sms-ére ébredtem, hogy nem aludt el, már a vasúton van. Szeretnék mindig ilyen sms-re ébredni, mert az azt jelentené, hogy találkoznék velük minden nap! Na jó nem telhetetlenkedek. Szóval felkeltem, megittam a tejes kávém és tőlem szokatlan és hihetetlen frissességgel 10 perccel busz indulás előtt elkészültem! Csoda!
Na, aztán buszra fel, vasútra ki. Narikám mellett úgy megyek el a vasút mellett, mint a szél. De ugyanígy mentem volna el Fille mellett is, ha nem köszön rám. Hiába szédült tyúk voltam - se lát, se hall. Kimegyünk a peronra...a vonat 10 percet késik. Már nem csodálkozom. De már mindketten olyan türelmetlenek vagyunk, ott pattogunk a peronon, mint a pöttyös labda. Aztán végre megjön a vonat, s mi felrepülünk Fille-hez.
Én Cegléd után valamivel elkezdek reggelizni... mondom nekik, én vagyok a mérce, mire megeszem, odaérünk. Hát így is lett. :$ Tehát pogácsám megéve, Zuglóba beérve megyünk a vilihez. A Chérie által leírt térkép ott lebeg a fejembe...vili megállóhoz ki, távolabbi vili, 1 vagy 1/A, mivel 1 ezért 7 megálló, le aluljáróba, balra buszállomás lyukba be, lépcsőn fel, megnézni hanyasról megy a busz és felszállni rá. (Hű és most is fejből mondtam! *büszkefej*) Na persze a vonatunk késett, és még a helyjegyet is megvettük vissza, hogy biztos meglegyen, ahol is a nő csigalassúsággal adta ki a jegyeket, így hajráznunk kellett, történetesen az aluljárótól már szaladtunk a buszig. De szerencsénk volt, mert még bőven benn állt, így picit késve is indultunk. Na, de ez nem volt gond, mert én ostoroztam a sofőrt, így behoztuk a késést, és szépen, pontosan értünk be Fehérvárra! ☺
Beérve Fehérvárra a kiscsapat egy részét összeszedve elindultunk a vasúthoz, hogy összeszedjük Gerit. Közben Chérie-ék még a buszpályán várták a vándorkukacot, alias Lillát! ☺ Útközben próbáltam elérni Gerit, mert annyira éreztem, hogy nem lesz itt...erre 100 csörgés után végre felveszi...bemutatkozom, erre leteszi. Hát ez szép, mondom. Végül kiérünk a vasútra, mondanom se kell, Geri sehol, most Orsi próbálkozik a telefonnan, de sikertelenül, mivel a vonal túlsó végén lévő készülék ki van kapcsolva. Na, akkor induljunk vissza a buszpályára a többiekhez. Én már repülnék, mert úgy megakarom őket ölelgetni, és ekkor jövök rá, hogy a jelenlévők közül én vagyok a legidősebb tag. Remek, akkor szedjük elő a felelősségtudatunkat és "nee szalaaaaaaaaaadj eeeeeeeeeeeel"! De sajnos ez nem használt, csak elszaladtak. Nem vagyok elég határozott? :O xD
De végül csak odaértünk és megismerhettem Mónit, megölelhettem Husit és lóghattam Chérie nyakában! Inenntől kezdve nem is tudom pontosan mi történt, szeretetextázisba estem. Tudom, hogy eleinte a buszpálya mögött voltunk, majd játszótereztünk. De az egészből csak annyi maradt, hogy iszonyat jó volt, és ismét a szeretethullám söpört végig rajtam. Persze meg kell említeni a fontosabbakat, amik beugranak: Orsinak elvenni a cipőjét (nem jött össze nekik), aztán a percenkénti szívrohamok, hogy Kicsilány most épp honnan fog lezuhanni, aztán az a pörgős izé, amire mindenki fel akart mászni, a kicsi a rakás, avagy a gruppen Vikivel, amiből pont Móni és én maratunk ki, egyszóval megcsalás volt a köbön! xD És a sámli a csúszda alatt, a borsos gyros és a népszerű teám (na meg a tejem, ugye Narika? xD).
Következőkbe már azt vettem észre, hogy visszafelé sétálunk. A kis csipet-csapat elment Mekizni, Móni már hamarabb otthagyott minket (:(), Lilla antikváriumba ment, mi meg Chérievel felkutattuk az angyalos boltot. *.* És volt angyalszárny és olyan puha volt és olyan szép, és áááá *.* Aztán a Mekibe újra összegyűltünk, illetve Brigitől már hamarabb elváltunk. Viki a Mekiben búcsúzott el tőlünk. Miután ő elment, azután nemsokkal mi is átsétáltunk a buszpálya felé, de még előtte a naplementébe fotózkodtunk egy utolsót. Aztán Orsi elszaladt Husival a vasútra, mi meg lassan odaslattyogtunk a 8-as megállóhoz. Orsi szegény sprintelt egyet, csakhogy feltegyen minket a buszra. Picit késett a busz, de nem volt vészes.
A buszon én voltam a felügyelő, Kriszti és Narika aludtak egyet. Vagyis Narika, mint mondta, csak úgy tett. De azért jó volt, hogy ott voltam velük, különben már Pest szélén leszálltak volna. Aztán szerencsésen visszaviliztünk Zuglóba, ahol vártunk még egy 3/4 órát. Ott megvacsiztunk közbe, majd jött a vonat és hazaszáguldott velünk. És szokásához híven olyan rohadt gyorsan vitt haza. :/ Mindenesetre Fille és Réka olyan édesek voltak, mikor szinte együtt aludtak, meg mikor úgy egymásra néztek. Azt le is kellett fényképeznem. Csuda arik voltak. ^^ De végül csak beértünk Szolnokra, sajnos és vége lett a szuper napnak.
A szuperségén csak az ütött csorbát, hogy hiányoztak azok, akik nem voltak ott. De én tudom, hogy egyszer majd összehozunk egy olyan talit, amin minden kukac ott lesz! Ez biztos! És ezzel az optimizmussal zárom soraimat!
